A szabad választáshoz való jog és az azt felszámoló „igazságszolgáltatás”[1]

2023. decemberének elején tárgyalás megtartása nélkül hozott büntetővégzést kaptam a Pécsi Járásbíróságtól. 100 napi, fogházban letöltendő elzárásra büntettek, mindössze egy darab, "Háborúpártiak" feliratú, az ellenzéki pártok ismert politikusait ekéző óriásplakátnak a tiltakozásomat kifejező szöveggel való „kiigazításáért”. A bíróság szerint „falfirkával” megvalósított, egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható rongálás vétségét követtem el. 

Az évek óta kizárólagos állami tulajdonú vállalatok támogatásából[2] a kormány mellett kampányoló CÖF-CÖKA álcivil szervezet megbízásából a plakátot kihelyező és ezért kártérítési igényt megfogalmazó  Publimont Kft. nyilatkozata szerint az őket ért rongálási kár 6400,-Ft plusz ÁFA.  Egy ilyen értékű papírhirdetmény megrongálásáért történt büntetőjogi elmarasztalás az Európai Unió határain belül valószínűleg egyedülálló esemény. Ahhoz képest pedig óriási változás a magyar joggyakorlatban, hogy 2015-ben még jogerős bírói végzés mondta ki: az állami forrásból kihelyezett kormányplakátok megrongálása az azok tartalmával ellentétes politikai vélemény kifejezése céljából nem társadalomra veszélyes tett és így nem is jogsértő.

Az elzárást kiválthatom 130.000,-Ft pénzbírság kifizetésével. Nem fogom. A jogszerű tiltakozásom miatt kiszabott bírság kifizetését ugyanis az önkényuralmat gyakorló hatalom akarata előtti meghajlásnak, azaz egyfajta kollaborálásnak tartanám, az pedig ellentétes lenne azzal a jogvédő céllal, ami miatt a cselekedetemet elkövettem.[3]

Honnan és hogyan jutott el a magyar igazságszolgáltatás idáig?

Engedtessék meg először egy rövid ismertetés a NER előtti, illetve a NER-től független hazai és nemzetközi joggyakorlatról!

Az ENSZ Emberi és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya[4], az Emberi Jogok Európai Egyezménye[5], továbbá az Európai Unióról szóló Szerződés[6], valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája[7] egyaránt előírja a polgárok "szabad választáshoz való jogának" biztosítását.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága az 1996-ban elfogadott, „25. számú Általános Kommentárjában”[8] az említett Egyezségokmány 25. cikkében szereplő „szabad választás” tartalmi elemeit tárgyalva, a választás szabadságának feltételeként határozta meg annak biztosítását, hogy a választói akarat szabad kifejezését ne gátolhassa, vagy torzíthassa el valamilyen jogellenes befolyásolás, vagy kényszer és hogy a választók manipulatív beavatkozástól mentesen alakíthassák ki a véleményünket. Mindezek biztosítása nyilvánvalóan az állam feladata. Így értelemszerűen a szabad választáshoz való jog legsúlyosabb megsértésének az minősül, ha maga az állam akadályozza meg a szabad véleményalkotást manipulatív beavatkozással, vagy jogellenes befolyásolással. 

Ezzel összhangban az Európa Tanács Velencei Bizottságának 2002-ben elfogadott, "a választási ügyekben folytatott helyes gyakorlatról" szóló Kódexe[9], továbbá a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának a "Vállalkozók Orosz Konzervatív Pártja és Társai kontra Oroszország" ügyben 2007-ben hozott ítélete[10] egyaránt rögzíti az állami szervek politikai semlegességi kötelezettségének követelményét "különös tekintettel a tömegtájékoztatási eszközök használata, az óriásplakátokra[!], a tüntetéshez való jogra, valamint a pártok és jelöltek finanszírozására vonatkozóan". Az államsemlegesség követelményét mind a Velencei Bizottság, mind a strasbourgi bíróság a "szabad választáshoz való jog" egyik alapvető kritériumaként határozta meg.

A strasbourgi bíróság döntései a magyar államra nézve a hazai jogrend szerint is kötelezőek.[11] Így elvileg[12], amennyiben az államsemlegesség követelményének megsértését egy eléje kerülő magyar kérelem érdemi elbírálása során a bíróság bizonyítottnak találná, úgy az elmarasztaló ítélet végrehajtása a hazai jog szerint is kötelező lenne a magyar állam számára.

A magyar Alkotmánybíróság 2008-ban hozott 63/2008. (IV. 30.) AB határozata[13] ugyancsak előírta az állam politikai semlegességét a pártok politikai küzdelmében.

Tény, hogy az állam szinte korlátlan erőforrásokkal rendelkezik a választópolgár politikai propagandával való egyoldalú, manipulatív célú befolyásolására. Ezért a szabad választás egyik alapkritériumát jelentő szabad véleményalkotás nem is lenne képzelhető az állam politikai semlegességi követelményének érvényesítése nélkül.

Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése rögzíti a politikai vagy más vélemény szerinti különbségtétel tilalmát. Ebből szintén egyenesen következik az állami szervek politikai semlegességének követelménye a politikai erők versenyében.

Jogvédelmi szempontból fontos, hogy 2010 elején a Legfelsőbb Bíróság egyértelművé tette[14]:  ha bárki bármikor választási jogsértést észlel és arra hivatkozva a törvényes határidőn belül kifogást nyújt be a választási bizottsághoz, azt a bizottság  köteles érdemben elbírálni. E döntésnek azért volt jelentősége, mert az állam politikai semlegességének követelménye olyan választási alapelv, amelynek az érvényesítését semmilyen jogszabály nem korlátozza a választást közvetlenül megelőző időszakra, pl. a választási törvényben szabályozott kampányidőszakra, vagy a választás kiírása és a választás napja közötti időszakra.[15]

Végül, a véleménynyilvánítás szabadságán túl még a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmára is hivatkozva, 2015-ben a Pesti Központi Kerületi Bíróság jogerős végzésben mondta ki[16], hogy a kormányzati plakátok politikai ellenvélemény kifejezése céljából való megrongálása nem jogsértő, az ilyen cselekmény „a legkevésbé sem veszélyes a társadalomra”. A bíróság az eljárást megszüntető végzésének indoklási részében még azt is leszögezte, hogy mivel az elkövetők az egyenlő bánásmód elvének megsértését kifogásolták, ezért nem az ő magatartásuk, hanem a velük szemben eljáró hatóság magatartása volt jogsértő.

Ezután azonban jelentős fordulat következett be a hazai igazságszolgáltatásban.

2016-ban a törvényes vezetőjétől korábban jogellenesen megfosztott[17], 2011-ben Kúriának átnevezett legfőbb bírói szerv kimondta[18], hogy az állami propaganda-plakátok miatt benyújtott kifogásokat a választási bizottságoknak hatáskör hiányában el kell utasítaniuk, kivéve, ha azokat a választás előtti 50 napos kampányidőszakban történt jogsértés miatt nyújtják be. Ezzel a Kúria alapjogot korlátozva teljesen kizárta az államsemlegesség követelményének megsértése miatti jogorvoslat lehetőségét az 50 napos kampányidőszakon kívül.

2018-ban a választási eljárásról szóló törvénybe beleírták azt a homályos értelmű kiegészítést[19], miszerint „nem minősül választási kampánynak (…) az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége.” 2019-ben a Kúria erre a 2018-as törvénymódosításra és az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva kimondta[20], hogy Magyarországon „az állam semlegességének doktrínája választási ügyekben nem érvényesül”. Figyelemmel a „szabad választás” fogalmának a Velencei Bizottság és az Emberi Jogok Európai Bírósága általi értelmezésére ezzel a Kúria lényegében azt mondta ki, hogy Magyarországon nem kell szabad választást tartani.

Szintén 2019-ben mondta ki a Kúria azt is[21], hogy a kormány propagandaplakátjainak a politikai véleménynyilvánítás céljából való megrongálása igenis jogsértő, amiért az elkövetőket (50 ezer forint alatti kárérték esetén szabálysértésért, afölött bűncselekményért) felelősségre kell vonni.

Végül egy éve, 2022 késő őszén a Kúria a bíróságok számára kötelező érvényű, un. „Jogegységi határozatban” leszögezte[22], hogy nem érvényes az a korábban közzétett elvi bírósági döntés, miszerint a „falfirka” Btk. szerinti fogalmában a „fal köznapi és nyelvtani értelemben egy végleges építmény része, amely állagsérelem nélkül nem távolítható el”[23], ehelyett a falfirkát ezentúl úgy kell értelmezni, hogy BÁRMELY idegen vagyontárgyon elkövetett BÁRMIFÉLE felületváltoztatás (azaz nemcsak a Büntető Törvénykönyvben szereplő „fal”-ra elhelyezett, szintén a Btk. szövege szerinti „képi, grafikus, vagy szöveges felületbevonat” okozta felületváltoztatás) a károkozás értékére tekintet nélkül bűncselekménynek minősül. Ehhez a jogegységi döntés még azt is hozzáteszi, hogy „falfirka esetében közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja”[24]. Ezzel a Btk. szövegét kiterjesztően értelmező, jogilag nonszensz döntésével a Kúria célja nyilvánvalóan az volt, hogy a véleménynyilvánítás jogának a kormányplakát-kiigazítással való kifejezését minden esetben büntetendőnek nyilvánítsa és a továbbiakban ne legyen lehetősége a bíróságoknak arra, hogy a véleménynyilvánításnak, mint alapjoggyakorlásnak az  arányosságát mérlegeljék a plakát tulajdonosának a tulajdonjog védelméhez fűződő jogával szemben.

Hab a tortán, hogy a 2022-es kúriai döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, alkotmányjogi panaszomat, amit, mint rendszeres „kormányplakátkiigazítóként” érintett személy, a TASZ közreműködésével nyújtottam be néhány hónapja, az Alkotmánybíróság azzal az érvvel utasította vissza[25], hogy a Kúria jogegységi határozata csak a bíróságokat kötelezi, a plakátokat firkáló honpolgárt viszont nem. És ezen az Alkotmánybíróság nem azt értette, hogy csak a bírák azok, akik nem firkálhatnak össze egyetlen plakátot sem anélkül, hogy egy évig terjedő szabadságvesztéssel kelljen szembenézniük…

A Kúriának a 2016 óta a joggyakorlat megváltoztatása céljából hozott határozatai egyébként egytől egyik hasonló, a jogászok számára hajmeresztő, de még egy laikus számára is nevetségesen ésszerűtlen érveken alapulnak. Az ember csak csóválja a fejét: Nagy szégyen a függetlenségükről lemondó bírákra, hogy az „illiberalizmust” hirdető miniszterelnök akaratát még a nevetségessé válás árán is teljesíteniük kell!

Heindl Péter

[1] A tanulmányt 2023. decemberében írtam, akkor nem sikerült publikálnom. Aztán nem foglalkoztam vele, de mivel a tartalmát fontosnak tartom, ezúton, a blogomon teszem közzé.

[2] Lásd: https://atlatszo.hu/kozadat/2021/12/21/titkolja-a-cof-nek-adott-40-millios-tamogatas-reszleteit-a-szerencsejatek-ceg/  Emellett egy 2022-ben általam indított választási kifogási eljárás felülvizsgálati szakaszában a Kúria felhívására tett, Kvk.VI.39.424/2022/3. számon iktatott nyilatkozatában a CÖKA maga is elismerte, hogy a parlamenti választás előtti, kormánypárti óriásplakátok kihelyezéséhez kizárólagos állami tulajdonú vállalatok támogatását vette igénybe. Igaz, a vállalatok megnevezéséről és a támogatás összegéről nem tett nyilatkozatot arra hivatkozva, hogy a cégekkel kötött szerződésekben titokgazdaként van megjelölve és így nyilatkozatával nem veszélyeztetheti „az adományozó pénzügyi, gazdasági és piaci érdekeit”.

[3] A pénzbeni megváltás lehetőségének elutasításáról és annak indokáról az ügyben nyilvános tárgyalás megtartását indítványozó beadványomban is nyilatkoztam a járásbíróságnak.

[4] Lásd: Egyezségokmány 25. cikk; Internet elérés: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600008.tvr

[5] Lásd: Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 3. cikk;  Internet elérés: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99300031.tv

[6] Lásd: Szerződés 14. cikk (3) bekezdés; Internet elérés:  https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:2bf140bf-a3f8-4ab2-b506-fd71826e6da6.0007.02/DOC_1&format=PDF

[7] Lásd: Charta 39. cikk (2) bekezdés; Internet elérés: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012P/TXT

[8] Lásd angol nyelven: General Comment No. 25., 19. bekezdés; Internet elérés: https://www.equalrightstrust.org/ertdocumentbank/general%20comment%2025.pdf

[9] Lásd angol nyelven: Code of Good Practice in Electoral Matters, (magyarul a továbbiakban: Választási Kódex) Guidelines on Elections 3.1.a (p. 8), & Explanatory Report 26. (pp. 19-20) Internet elérés: https://rm.coe.int/090000168092af01 Az Értelmező Közlemény (Explanatory Report) 26., 3.1. szerint: „A választópolgárok véleményalkotási szabadsága részben átfedi az esélyegyenlőséget. Megköveteli az államtól – és általában a hatóságoktól – az egyenlőség kötelezettségének tiszteletben tartását, különös tekintettel a tömegtájékoztatási eszközök használatára, az óriásplakátokra, a közutakon való demonstrációra, valamint a pártok és jelöltek finanszírozására.”

[10] Lásd angol nyelven: Case of Russian Conservative Party of Enterpreneurs and Others v. Russia (Applications nos. 55066/00 and 55638/00) 70-71. bekezdések Internet elérés: https://www.eods.eu/elex/uploads/files/57c4430070476-RUSSIAN%20CONSERVATIVE%20PARTY%20OF%20ENTREPRENEURS%20v.%20RUSSIA.pdf Ítéletben a Velencei Bizottság említett Választási Kódexére hivatkozva a Bíróság a következőt szögezte le: „ A Bíróság a [Velencei] Bizottsághoz hasonlóan  úgy véli, hogy a ’nép véleményének szabad kifejezése’ kifejezés elsősorban azt jelenti, hogy ’a választások során ne lehessen semmiféle nyomást gyakorolni egy vagy több jelölt kiválasztásakor, és hogy a választót ne lehessen indokolhatatlan módon rábírni arra, hogy egyik vagy másik pártra szavazzon’ (lásd X. kontra Egyesült Királyság, 2. sz. 7140/75, a Bizottság 1976. október 6-i határozata, határozatok és jelentések 7., 96. o.). Más szóval, választói szemszögből a szabad választójog két aspektust foglal magában: a véleményalkotás szabadságát és a véleménynyilvánítás szabadságát (lásd a [Velencei Bizottság választási Kódexének részét képező] Értelmező Közlemény 26. pontját). Ami a választópolgárok véleményalkotási szabadságát illeti, a Bíróság megjegyzi, hogy az Európa Tanács intézményei azt elsősorban az állami hatóságok semlegességi kötelezettsége tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségként írták le, különösen a tömegtájékoztatási eszközök használata, az óriásplakátokra, a tüntetéshez való jogra, valamint a pártok és jelöltek finanszírozására vonatkozóan.”

[11] Lásd: Emberi Jogok Európai Egyezménye, 46. cikk

[12] Sajnos ez ma leginkább csak elvi lehetőségként írható le. A strasbourgi bíróság ugyanis – általános vélemény szerint a jelentős túlterheltsége miatt - igen gyakran érdemi vizsgálat és érdemi indoklás nélkül „elfogadhatatlannak” nyilvánítja és elutasítja az államnak a szabad választáshoz való jogot sértő tevékenysége miatt benyújtott kérelmeket. Egy kérelem kapcsán személyesen is lehangoló tapasztalatot szereztem erről a gyakorlatról. A közelmúltban Palotás János írt bíráló cikket a Népszavába a strasbourgi bíróság saját eljárásrendjét is sértő gyakorlatáról. (Internet elérhetőség: https://nepszava.hu/3208713_strasbourg-mar-elesett-az-igazsag-melletti-harcban)

[13] Lásd: 63/2008. (IV. 30.) AB határozata, Indoklás, IV. rész 2.2. pontja. Internet elérhetőség: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A08H0063.AB&txtreferer=A0300047.TV

[14] Lásd: Legfelsőbb Bíróság Kvk.III.37.096/2010/2. számú végzése, számozatlan 9-10. bekezdések. Internet elérhetőség: kuria-birosag.hu/hu/valhat/kvkiii3709620102-szamu-hatarozat  A Kúria honlapján közzétett határozatszöveg számozatlan 10. bekezdésében a jogszabályi hivatkozást elírták. Be. 90/A. § d) helyett a helyes megjelölés: Ve. 90/A. (4) d)

[15] Az államsemlegesség követelményének a választás idejétől független érvényesíthetősége mellett részletes érvelést tartalmaz a Német Szövetségi Alkotmánybíróság 2020 elején született, alkotmányjogilag ma irányadónak tekinthető, 2 BvE 1/19 számú ítélete. Az ítélet indoklási részének C. I. fejezetében a bíróság ugyanis nem csak azt indokolja meg, hogy az államsemlegesség elve miért nélkülözhetetlen feltétele a szabad választás megtartásának, de részletes indokolást fűzve hozzá szögezi le azt is, hogy az állami szervek politikai semlegességi kötelezettsége nemcsak a választást közvetlenül megelőző „kampányidőszakban”, hanem mindenkor kötelező előírás az állam számára.  (az ítélet szövege németül a weben: https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2020/06/es20200609_2bve000119.html)

[16] Lásd: PKKB II.Sze.24.735/2015/2. sz. végzés

[17] A 2009-ban még a kormánypártok és az ellenzék egyetértése mellett a legfőbb hazai bírói testület elnökének megválasztott dr. Baka András 2011-es eltávolítását a pozíciójából az Emberi Jogok Európai Bírósága előbb 2014-ben, majd 2016-ban is jogellenesnek minősítette. Ennek ellenére Bakát soha nem helyezték vissza a legfőbb bírói testület élére, hogy a 6 éves elnöki megbízásának a kényszerű távozása után fennmaradt négy évét kitölthesse.

[18] Lásd: Knk.II.37.710/2016/2. számú végzés, Indokolás [8]-[10] bekezdések. Internet elérhetőség: https://kuria-birosag.hu/hu/nepszavugy/knkii3771020162-szamu-hatarozat

[19] Lásd: A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény, 142. §. Internet elérhetőség: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300036.tv

[20] Lásd: Kvk.III.38.043/2019/2. számú végzés, Indokolás, [17], [18] [22] és [23] bekezdések. Internet elérhetőség: https://kuria-birosag.hu/hu/valhat/kvkiii3804320192-szamu-hatarozat Az idézett szöveg a határozatnak a Bírósági Határozatok Gyűjteményében rögzített, úgynevezett „elvi tartalma”.

[21] Lásd: EBH.2019.B.12. számú elvi bírósági határozat. Internet elérhetőség: https://jogkodex.hu/doc/5917284  Az elvi bírósági határozat alapját képező  Bfv.III.1.408/2018/10. számú végzés ellen alaptörvény-ellensességre hivatkozással benyújtott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság 17/2020. (VII. 17.) AB határozatával elutasította. Internet elérhetőség: https://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/de4ec9c4154deb77c125845d005ba7f9/$FILE/17_2020%20AB%20hat%C3%A1rozat.pdf

[22] Lásd: 4/2022. Jogegységi határozat, érdemi rész 2. pont, továbbá Indokolás [3] bekezdés és [68], [69], [70], [72], [73] bekezdések. Internet elérhetőség: https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/kuria-jogegysegi-panasz-tanacsa-42022-jogegysegi-hatarozat-jpeiv60012202212

[23] Lásd: EBD 2016.02.B5 számú elvi bírósági döntés I. pontja, és Indokolás [14] bekezdés (Fővárosi Törvényszék 23. Bf. V. 5250/2015.) Internet elérhetőség: https://jogkodex.hu/doc/9197479

[24] Lásd: : 4/2022. Jogegységi határozat, érdemi rész 3. pont, továbbá Indoklás [71] bekezdés. Internet elérhetőség: https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/kuria-jogegysegi-panasz-tanacsa-42022-jogegysegi-hatarozat-jpeiv60012202212

[25] Lásd: IV/1059-4/2023 ügyszámú végzés, Indokolás 2. pont, harmadik (számozatlan) bekezdés.