Jó estét kívánok!
Engedjék/engedjétek meg, hogy egy jogeset-ismertetéssel kezdjem!
Képzeljük el, hogy valaki füstöt lát kiszivárogni a szomszéd bejárati ajtaja alól. Betöri az ajtót és bemegy az idegen lakásba. Azért teszi, hogy elhárítson egy közveszélyt: A szomszéd lakásának és az egész lakótömbnek a leégését. Semmilyen bíróság nem fogja ezért őt elítélni annak ellenére, hogy a rongálás és a magánlaksértés benne van a Büntető Törvénykönyvben. Azonban ha valaki közveszélyt hárít el, akkor a cselekedete nem veszélyes a társadalomra és nem is büntethető.
14 évvel ezelőtt valami ahhoz hasonlót éreztem én is, mint az, akinek be kell törnie egy lakásba, hogy ott eloltsa a tüzet. 2010-ben Orbán Viktor megnyerte a parlamenti választást. Majd ezután nem sokkal elrendelte, hogy minden hivatalban, legyen az állami, vagy önkormányzati hivatal, közzé kell tenni az új hatalom politikai nyilatkozatát: a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat azzal kezdődött, hogy az azelőtti háromnegyed évszázadban előbb 46 év diktatúra és megszállás volt nálunk, majd következett 20 év zűrzavaros időszak, de most, hogy a Fidesz hatalomra került, a magyar nemzet végre újra elnyerte az önrendelkezés jogát.
Mit keres egy pártpolitikai nyilatkozat egy állami munkahelyen? Jogászként tudtam, hogy demokráciában ilyen nem fordulhat elő.
Az is eszembe jutott akkor, hogy bő 20 évvel korábban, 1989-ben azért gyűjtöttünk aláírásokat, hogy az állampárt a munkahelyeken nem politizáljon. Hogy szűnjenek meg a munkahelyi pártszervezetek. És most több mint 20 év elteltével a hatalom birtokosai újra pártpolitikai propagandát folytatnak munkahelyen: a hivatalokban.
Nem tudtam aludni. Valamit tennem kellett. Addig telefonáltam az ismerőseim között, amíg találtam valakit, aki hajlandó volt velem együtt bemenni a pécsi adóhivatalba és lefotózni, amint én ott tiltakozásként egy paprikajancsit pingálok filctollal az ügyfélváróba kifüggesztett nyilatkozatra. A képet közzétettük a Facebookon. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy másnap valamennyi országos politikai napilap tudósítást közöljön az akcióról.
Ennek a politikai nyilatkozatnak a hivatalokban való közzététele csak az első lépés volt. Tudjuk, hogy ezt követően egyre több olyan állami intézkedés történt, ami demokráciában nem fordulhat elő. Sokan tiltakoztunk ez ellen sokféleképpen. Sajnos nem voltunk elegen ahhoz megfékezzük a tüzet. Legfeljebb a lángok terjedésének a lelassítását tudtuk elérni.
Én továbbra is átfestettem, kiigazítottam az állam politikai semlegességének elvét semmibe véve kihelyezett kormányplakátokat. Mert hogy néhány év múlva szinte mindennapossá váltak a kormányzati politikai hirdetménykampányok.
2015-ben, az orosz bombázások elől hazánkig menekülő szíriai családokat többek közt ilyen szövegű kormányplakátok fogadták: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” A pécsi rendőrség kerítésére is került egy ilyen plakát. Ekkortájt hangzott el Orbán Viktor legidősebb lányától, Orbán Rácheltől az a mondat, hogy „Mi most már a férjemmel a saját lábunkra álltunk!” Többedmagammal szerveztünk hát egy akciót: egy flashmobot. A rendőrség kerítésén lévő óriásplakátot egy nagy papírral letakartuk, ezzel a szöveggel: „Ha Magyarországra jössz, a te munkádra is szükség van, hogy Orbán Viktor mind az öt gyereke a saját lábára állhasson!” Majd egy vidám dalocskát is elénekeltünk a helyszínen. Kijöttek a rendőrök. Közel két órán át fogva tartottak. Egészen addig, amíg ki nem érkezett a rendőrség bűnügyi helyszínelő csoportja és meg nem állapította, hogy a mi gyurmaragaccsal fölragasztott plakátunk könnyedén eltávolítható az alatta lévő kormányplakát sérelme nélkül. Rongálás tehát nem történt. Ennek ellenére egy túlbuzgó helyi rendőrparancsnok odajött hozzánk és azt mondta: „Még nem tudjuk, hogy mit követtek el, de valamit biztosan elkövettek és ezért Önöket felelősségre fogják vonni! Végül csak ellenem, mint „szervező” ellen indítottak szabálysértési eljárást. A bíróság azonban felmentett. (Az eljárás során a TASZ biztosított számomra jogi képviseletet.)
Budapesten is született akkor egy felmentő ítélet azzal az indoklással, hogy a kormányplakátoknak az egyenlő bánásmód sérelmére, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára hivatkozva történt megrongálása nem társadalomra veszélyes cselekmény, hanem arányos, szabad véleménynyilvánítás, s ezért nem büntetendő. Akkortájt még több bíróság politikailag érzékeny ügyekben is megőrizte a függetlenségét. Ők is részt vettek a tűzoltásban…
Négy év múlva azonban a magyar legfelsőbb bíróság, a Kúria, két súlyos döntést hozott. Egyrészt kerek perec kimondta, hogy Magyarországon az állam politikai semlegességének követelménye nem érvényesül. Egy másik döntésében pedig azt mondta ki, hogy a plakátok összefirkálása azok tartalmától és a firkáló céljától függetlenül jogsértés. Ráadásul nem is szabálysértés, hanem egyenesen bűncselekmény! A plakátfirkálást ugyanis a Kúria „falfirkának” minősítette át. A falfirka pedig az okozott kár mértékére tekintet nélkül bűncselekménynek számít.
Aztán eljött a 2022-es parlamenti választás. A kormány ekkor olyat tett, amit addig még nem csinált: Közvetlenül az ellenzéki előválasztás után százmilliárdos nagyságrendű közpénzből indított óriásplakátokkal, internetes és televíziós politikai reklámokkal hirdetménykampányt a kormánypártok mellett és az ellenzék ellen. Ez a kampány aztán egészen a választások napjáig tartott.
Én erre – többnyire valakit társul bevonva - szisztematikusan nekiálltam a pécsi óriásplakátokat kiigazítani. Egyiket a másik után. Minden plakátra ráragasztottam azt a szöveget is, hogy „Tilos az állam beavatkozása a pártok politikai versenyébe!” Emellett jogi beadványokkal bombáztam a Nemzeti Választási Bizottságot, az ügyészséget, a rendőrséget, az ombudsmant, a Kúriát és az Alkotmánybíróságot. Ezek a szervek azonban sorra elutasították a beadványokat. Mégpedig a hatáskörük hiányára hivatkozva.
Ellenem viszont azóta két büntetőeljárás is indult. Az egyik még akkor. A másik tavaly nyáron, mindössze egyetlen, ráadásul egy iskola területén kihelyezett óriásplakát „kiigazítása” miatt. Ebben az ügyben egy bíró először 100 nap fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélt. A döntése azonban nem vált jogerőssé. A két büntetőügyem azóta is húzódik. Még egyikben sem született jogerős ítélet.
Hiszem, hogy a plakátkiizgazítások miatti és az ilyen ügyekben indult eljárások miatti hírverés a hazai és esetenként a külföldi médiában most is jelentős fékező erőt jelent az állam jogsértő magatartásával szemben. Én mindenesetre nem adom fel. Mindaddig kiigazítom a kormány politikai plakátjait, amíg azok végleg el nem tűnnek az utcákról.
A füst továbbra is ömlik a lakásból. A tűzvészt valahogy meg kell fékezni.
Amikor az önkényuralom törvényeit megsértjük, vagy amikor az efféle törvénysértéseket nem ítéljük el, bár a hatalom ezt várná el tőlünk, akkor mi is közveszélyt hárítunk el. Az önkényuralom közveszélyes. De ha összefogunk, legyőzhető.
Köszönöm a figyelmet!
