1. Bevezetés

„A jelenlegi, társadalmi felhatalmazás nélkül létrehozott választási rendszerben a választópolgároknak a ’tömbszavazási’ kényszer miatt olyan pártokat és politikusokat is támogatniuk kellene a szavazatukkal egy esetleges hatalomváltáshoz, amelyeknek, illetve akiknek a támogatására nem hajlandók. Ezért az aktuális szabályok alapján a mostani kormányzat belátható időn belül nem is lenne leváltható. Minden bizonnyal éppen e helyzet előállításának a szándéka vezette a kormányzatot a mostani választási rendszer kialakításakor.[1]

Emiatt stratégiailag egy kettős választás koncepcióját kell követnünk. A kettős választásnak az a lényege, hogy valójában két, egymást viszonylag gyorsan követő választáson keresztül történik meg a jelenlegi, antidemokratikus választási rendszer megváltoztatása és a választók akarata szerinti hatalomváltás.

Az első választás győzteseinek az a feladata, hogy az országgyűlésben jogszabályokba foglalják az új, demokratikus választás törvényi feltételeit.”[2]

A fentiekből kiindulva mi, a társadalmi változásokért aktívan tenni kész civilek kezdeményezzük egy új, a sokszínű választói akarat érvényesítését lehetővé tévő, arányos választási rendszer kidolgozását. A cél érdekében felkérjük az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetbe, valamint a Szalay Körbe tömörült független alkotmányjogászokat, hogy dolgozzanak ki e célra egy társadalmi vitára bocsátható választási törvénytervezetet!

Tudjuk azonban, hogy a választási törvény elválaszthatatlan a választásra készülő politikai erők – a pártok – finanszírozási rendjét egyértelműen a törvényesség keretei közé szorító szabályok megalkotása nélkül. Ilyen szabályok hiányában ugyanis továbbra is igen nagy marad a valószínűsége annak, hogy az ország kormányzása újra és újra a törvénytelenül, illegális forrásokból, titkos háttérfinanszírozással működő, azaz e tekintetben valódi „maffiaszervezetként” funkcionáló pártok által delegált személyek kezébe kerül, akikről csak hatalomra jutásuk után derül ki, hogy maguk is közönséges bűnözők, akiknek az értékrendjében csak a sokadik helyen szerepel a választói akaratnak megfelelő kormányzás. Ahhoz tehát, hogy a választási rendszer valóban demokratikussá váljon, elengedhetetlen egy olyan párt- és kampányfinanszírozási törvény megalkotása, amelyben egy fillér támogatás sem nyújtható úgy, hogy ne tudnánk, az honnan való.[3] Ennek érdekében a fenti két intézmény szakemberei mellett a Transparency International és a Human Rights Wach szervezetek szakembereit is szükségesnek tartjuk bevonni egy párt- és kampányfinanszírozási törvény kidolgozásába.

Mi, az alkotmányos rend modern, demokratikus átalakítását fontosnak tartó civilek e két törvénytervezetnek a soron következő választások utáni parlamenti elfogadását tartjuk minimálisan megvalósítandónak egy újabb, immár valóban a választók demokratikus akaratának kifejezésére alkalmas választás megtartásához. E törvénytervezetek elfogadásával, majd egy új választás kiírásával érhető el, hogy végre ne csak egy olyan kényszerválasztásra legyen lehetősége a választóknak, amelynek során csak úgy lehet az éppen hatalmon lévőket megbuktatni, hogy helyettük egy másik, a szervezett maffiával összefonódó, a népakaratot pedig semmibe vevő, tönkrezüllött politikai erő kerüljön hatalomra.[4]

A célunk tehát az, hogy egy olyan, minél szélesebb körű technikai választási koalíció létrejötte érdekében cselekedjünk, amely a fenti feltételek elfogadásával kész közös képviselőjelölteket indítani egy néhány hónapos, a fenti feltételek törvénybeiktatása után önmagát feloszlató parlament megválasztása érdekében.

Fontos, hogy a technikai koalíció jelöltjei ne legyenek a társadalom jelentős része előtt vállalhatatlan, kompromittálódott személyek. Ne legyenek olyanok, akik bármiféle korábbi hatalmi visszaéléshez, maffiakormányzáshoz, korrupcióhoz, rasszista, vagy bármiféle totalitariánus eszméhez köthetők. Ez a követelmény nem valamiféle politikai cenzúrát jelent, mindössze annyit, hogy a jelenlegi, antidemokratikus, a választókat „tömbszavazásra” kényszerítő rendszerben csak olyan jelöltek induljanak, akik nem osztják meg a választókat. Lényeges hangsúlyozni, hogy e képviselőjelöltek megbízása tartalmát tekintve és időben is korlátozott. Az mindössze a választópolgárok árnyalt és sokszínű akaratának kifejezését lehetővé tévő, ugyanakkor a politika-finanszírozás jelenlegi, a szervezett bűnözéssel való összefonódás kényszerének semmiféle gátat nem szabó szabályozással szakító választási rendszer parlamenti elfogadásának idejére szól.

* * *

Az ilyen típusú „technikai koalíció” gondolata már négy és fél éve felvetődött a magyar közéletben. Kiderült azonban, hogy a jelenlegi rendszer tehetetlensége, és számos politikai erő ellenérdekeltsége miatt pusztán a racionális belátás alapján egy ilyen koalíció nem képes létrejönni. Világossá vált, hogy egy ilyen típusú technikai összefogás a hazai politikai erők között csak akkor jöhet létre, ha ebben a demokratikus társadalom eszméje iránt mélyen elkötelezett polgárok, és az általuk az utóbbi fél évtizedben létrehozott különféle, a korábbi maffiafinaszírozású szisztémával és a maffiarendszert betetőző 2010 utáni „Nemzeti Együttműködési Rendszerével” egyaránt szemben álló mozgalmak és civil szerveződések jelentős szerepet vállalnak.

 2. A Társadalmi szerződés

Mi, alulírott polgárok a fenti Bevezetőben leírtak figyelembe vételével az alábbi

t á r s a d a l m i   s z e r z ő d é s t

kötjük:

• Felelősséget vállalunk az új választási rendszer és e rendszer elválaszthatatlan részét képező, teljes átláthatóságot biztosító párt- és kampányfinanszírozási rendszer pontos, törvényszöveg-szintű kidolgozásáért és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kettős választás koncepciója alapján „az első választásnak” tekintendő 2018-as parlamenti választáson egy, az e törvénytervezeteket választási programként felvállaló technikai választási koalíció jöjjön létre a hazai politikai erők széleskörű részvételével. E cél érdekében készek vagyunk tárgyalásokon, továbbá a szükséges mértékben politikai akciókkal, médiakampányal és a demokratikus politizálás minden rendelkezésre álló eszközével is rábírni a demokratikus kormányellenes pártokat arra, hogy ebben a technikai koalícióban részt vegyenek.
• Vállaljuk egy, a technikai koalíció katalizátoraként fellépő, kizárólag a kettős választás első fordulójára szerveződő, és kezdettől következetesen a Demosz-féle demokratikus alapelvek alapján működő választási párt megszervezését. E párt célja azonban nem az, hogy a következő választásokon (azaz a reménybeli kettős választás első fordulóján) politikusokat juttasson a parlamentbe. A feladata az, hogy a technikai koalícióban részvevő politikai erőkkel egyezségre jutva, velük együtt, a közös programot jelentő törvénycsomag parlamenti elfogadása érdekében politikailag mindenki számára elfogadható – nem feltétlenül politikus – jelölteket állítson. A létrehozandó „katalizátor párt” feladata még, hogy a „Társadalmi szerződés” tartalmát működése során népszerűsítse, továbbá, hogy a szerződésben foglaltak szellemében folyamatosan civil akciók katalizátora legyen. Minderre részben a jelenlegi kormányzat szabadság- és társadalmi szolidaritás-ellenes intézkedései elleni folyamatos küzdelem, részben a technikai koalíció megkötésének kikényszerítése érdekében van szükség.
• A magunk részéről már most kötelezőnek elfogadjuk a civil demokratikus mozgalmak és szervezetek (Demosz) első vándorgyűlésen elfogadott alapelvek[5] betartását napi közéleti munkánk során.
• A technikai koalíció számára közös platformként megfogalmazott fenti „minimumkövetelményeken” túl célul tűzzük ki azt is, hogy egy alkotmányos reform koncepcióját[6] is kidolgozzuk neves alkotmányjogászok szakmai segítségével, a lehető legszélesebb társadalmi nyilvánosság mellett, az állampolgárok széleskörű partneri bevonásával. Törekszünk arra, hogy az alkotmányreform koncepcióját (vagy akár annak konkrét törvényszöveg-szintű megfogalmazását) minél szélesebb körben elfogadtassuk. Az alkotmányreform koncepciója az eddig megismert, és korábban már intézményesített liberális demokratikus alkotmányosság elvein kell, hogy alapuljon. Azonban az elmúlt negyedszázadban egyre mélyebb válságba került demokráciánk eddigi tapasztalatai alapján a jelenleginél lényegesen erősebb állampolgári kontrollt tartunk szükségesnek a hivatásszerűen politikát gyakorlók – a parlamenti és önkormányzati képviselők, valamint a különböző államhatalmi ágak vezetőinek munkája – felett. Ezért:
  • A koncepció fontos részének tekintjük az állampolgári közvetlen demokratikus részvétel változatos formáinak kidolgozását. Így
    • a népszavazásnak a jelenleginél bővebb és átgondoltabb intézményét, ezen belül a törvények széles körét érintően még a hatályba lépésük előtt a népszavazással való megtámadás lehetőségének biztosítását,
    • az elektronikus szavazást,
    • a visszahívhatóság (impeachment = felelősségre vonás) taxatíven felsorolt eseteit[7]
  • Fontosnak tartjuk konkrét rendelkezésekkel körülbástyázni a képviselői szabad mandátum intézményét, következetesen ragaszkodva annak a követelménynek az érvényesítéséhez, hogy a képviselők csak a választóinak felelősek és politikai szervezetek kötelező szavazásra – pláne büntetéssel szankcionálva – őket nem kényszeríthetik.
• Kinyilvánítjuk, hogy a technikai koalíciót még abban az esetben is készek vagyunk létrehozni, ha bizonyos, magukat demokratikusnak valló parlamenti politikai erők az abban való részvételt elutasítják. Tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a nem kívánt esetben a technikai koalíciót elutasító politikai erőket a következő parlamenti választáson (mely választás reményeink szerint egyúttal a kettős választás első fordulója lesz) a jelenleg kormányzó erőkkel együtt legyőzendő politikai ellenfeleknek kell tekintenünk.
• Közös céljaink elérése érdekében előzetesen a következő menetrendet fogadjuk el:
  • A jelen munkaanyag vitája, folyamatos átdolgozása, majd az elkészült végleges szöveg aláírása a Társadalmi szerződésre szövetkező partnerek által: 2016. január 31-ig.
  • A technikai koalíció koncepciójának a pártokkal való megvitatása, koalíció közös platformját képező választási törvénytervezet és a kampányfinanszírozási törvénytervezet kidolgozása és a koalícióra vállalkozó politikai erők általi „elvi” elfogadása: 2016. április 30-ig.
  • Ezzel párhuzamosan a Társadalmi szerződésben egyesülő politikai erők által közösen elfogadott demokrácia-programcsomag kidolgozása és annak vitája: 2016-os év során.
  • A Társadalmi szerződést aláíróknak a Kettős választás koncepciójára létrehozandó „katalizátor-párt” megalakulásának bejelentése: 2016. április 30.
  • A „katalizátor-párt bejegyeztetése, a többi párttal a részletes technikai koalíciós megállapodás kidolgozása, a jelöltek megtalálása, a kampány megszervezése: 2016-os év során.
  • január 1-től: közös kampány a technikai koalíció részvevőivel a kettős választás programjának népszerűsítése a 2018-as választás megnyerése érdekében. Ezzel párhuzamosan a „katalizátor párt” önállóan folytatja a „Társadalmi szerződés” terjesztését és katalizátora, támogatója lesz továbbra is a „Társadalmi szerződés” szellemében szerveződő civil akcióknak.
  • 2018-as választás után: választási győzelem esetén a „katalizátor párt” elsődleges feladata, hogy a technikai koalíció programját alkotó törvénytervezetek elfogadása felett őrködjön. Ezen túlmenően a pártnak döntenie kell arról is, hogy az új választáson (tehát a kettős választási koncepció szerinti második választáson) önállóan indít-e képviselőjelölteket a Társadalmi szerződés koncepciójának érvényesítésé érdekében. A „katalizátor párt” tagjai azonban szabadon, mindenféle „árulás” ódiuma nélkül dönthetnek úgy, hogy más pártokat támogatnak a második választáson, vagy akár maguk más (régi, vagy újonnan létrejövő) pártok tagjaként végeznek tovább politikai munkát. Természetesen a „katalizátor párt” addigi tagjai közül bárki szabadon dönthet úgy is, hogy elhatárolódik a „katalizátor párt” további működésétől, mert „pártpolitikai tevékenységét” csak a kettős választás koncepció megvalósításáig tartotta szükségesnek és a továbbiakban, mint civil aktivista, mindenféle pártkötődés nélkül vesz részt a közéletben.

A menetrend megvalósításában némi csúszás tolerálható, a menetrend a körülmények alakulásának megfelelően módosítható, kiegészíthető.

* * *

Az első cél tehát a Társadalmi Szerződés végleges szövegének közös kidolgozás széleskörű, nyilvános vita során. Nosza, lássunk neki![8]

[1] Utólagos megjegyzésem a szöveghez: Sajnos több adattal is alátámasztható az a feltételezés, hogy az MSZP vezetése ezt a Fidesz 2011-es, új választási törvényében megjelent, tömbszavazásra kényszerítő koncepciót minden, a nyilvánosságnak szánt tiltakozó szocialista pártnyilatkozat ellenére már a törvény elfogadásakor támogatta. A párt néhány hónappal a törvény parlamenti elfogadását követően, 2012. májusában „Baloldaliság. Remény. Erő.” címmel fogalmazta meg politikai stratégiáját, amely idővel kiszivárgott és a nyilvánosság számára elérhetővé vált. (http://www.scribd.com/doc/106074761/Baloldalisag-Remeny-Er%C5%91) E stratégiai dokumentum elején, a „Kutatási adatok tanulságai” című rész 5. pontjában a következő olvasható: „Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni – de csak akkor, ha mintegy „mesterségesen” teremtjük meg ezt a helyzetet számukra.” Tóth Zoltán, egykori államtitkár, választási szakértő állítja, hogy az akkori MSZP-vezetés már a törvény elfogadását megelőzően is támogatta az EBESZ szakértői előtt a tömbszavazási kényszer bevezetését a magyar választási rendszer átalakításának eredményeként. -HP

[2] Idézet a civil demokratikus mozgalmakat és szervezeteket összefogó DEMOSZ második vándorgyűlésén elfogadott dokumentumból a „kettős választás koncepció” menedzselésének felvállalásáról. (http://heindlpeterblogja.blog.hu/2015/09/15/lepesrol_lepesre_hogyan_juthatunk_el_a_demokratikus_hatalomvaltasig) A jelen vitaanyag a vándorgyűlést követően létrejött, és a koncepció részletes kidolgozásának ösztönzését feladatként felvállaló munkacsoport tagjainak inspirációja alapján készült.

[3] Tiszta, átlátható párt- és kampányfinanszírozás esetén mindössze a demonstrációkon perselyezéssel gyűjtött pénznél nem azonosítható be pontosan annak forrása. Ezen kívül még egy nagyon alacsony értékhatárig (mondjuk havonta max. 20.000,-Ft-ig) elfogadható magánszemélyektől olyan támogatás is, ahol az adományozó kész megnevezni magát a támogatott szervezet és annak nyilvántartása számára, de nevének nyilvánosságra hozatalához nem járul hozzá.

Az átláthatóság biztosításának fontos feltétele még, hogy a pártokat és kampányaikat ellenőrző Állami Számvevőszék számára legyen törvényben rögzített, kötelező előírás: Az ÁSZ a pénzfelhasználást ne csak a benyújtott számlák ellenőrzésével, hanem a ténylegesen a pártokra és a politikai kampányokra költött pénz útjának monitorozásával, azaz pl. a kampányok során használt óriásplakátok, médiareklámok monitorozásával és finanszírozási hátterük feltárásával is ellenőrizze!

[4] Elképzelhető, hogy a nyílt kampányfinanszírozás kérdésében is – egy alapos, a vonakodókat egyértelműen leleplező nyilvános vitát követően – engedjünk annak érdekében, hogy az arányosságot biztosító, és a választók változatos pártpreferenciáinak megfelelő szabad választást lehetővé tévő demokratikus választási törvénytervezet elfogadására a lehető legszélesebb „technikai koalíció” jöjjön létre. Egy ilyen engedmény esetén természetesen azoknak, akik egy szélesebb „társadalmi szerződés” alapján fognak össze, folyamatosan hangsúlyozniuk kell, hogy számukra ez a maffia-finanszírozástól elszakadni nem képes pártoknak tett kompromisszum csak az első válsztáson létrejött, és mindössze a választási törvény elfogadásáig és az új választás haladéktalan kiírásáig élő technikai koalíció idejére érvényes, tehát a második választáson már nagyon keményen föl fognak lépni a titkos párt- és kampányfinanszírozási formák lehetőségét elfogadók ellen. Hangsúlyozom: egy ilyen kompromisszum lehetővé tétele alapos végiggondolást igényel és nem zsírozható le titokban, csak a közös párt- és kampányfinanszírozási törvénytervezetet elutasítók megnevezésével és nyilvános megbélyegzésével. A cél tehát az, hogy ilyen kompromisszumra lehetőleg ne legyen szükség.

[5] A Demosz vándorgyűlés-mozgalom célja és működési alapelvei itt olvashatók: http://demosz.com/page.php?4

[6] Az alkotmány szót itt annak tágabb értelmében használjuk: A kidolgozandó koncepció az „Alkotmánynak/Alaptörvénynek” nevezett törvény tervezetén túl még az alkotmányos rend legfontosabb sarkalatos szabályait is magában foglaló törvények tervezeteit is magába kell, hogy foglalja.

[7] Fontosnak tartjuk ugyanakkor leszögezni: A képviselők döntéshozásban való részvételének és véleménynyilvánításának minősítése, pozitív, vagy negatív „szankcionálása” alapesetben elsősorban a demokratikus választásokon, a választópolgárok akaratából történik. A visszahívhatóság rendkívüli eseteinek célja nem a képviselők szabad véleménynyilvánításának a korlátozása. A képviselők tevékenysége két választás között legfeljebb az általános – rágalmazásra, becsületsértésre és gyűlöletbűncselekményekre vonatkozó – büntetőjogi rendelkezések és a polgári jog kártérítésre vonatkozó szabályai alapján, továbbá bizonyos, taxatíve felsorolt esetekben a visszahívhatóság (impeachment) intézményével szankcionálható. A képviselők törvényhozói munkájának korrigálására/kiegészítésére pedig a népszavazás intézménye szolgál.

[8] A munkaanyag, illetve a koncepció nyilvános vitájára minden bizonnyal nem ez a blog a legalkalmasabb terep. Az itteni vitára bocsátást ideiglenesnek szánom mindaddig, amíg más nyilvános platformok (pl. a populus.hu weboldal) nem válnak alkalmassá egy ilyen, folyamatosan a nyilvánosság előtt zajló diskurzus lefolytatására.