Heindl Péter blogja

Heindl Péter blogja

A „kettős választás” koncepció demokratikus legitimációjáról

2016. január 22. - Heindl Péter

E-mailen válaszoltam egy barátom felvetéseire a koncepcióval kapcsolatban[1]. Egyebek mellett az összefogó „technikai koalíció” által előre elfogadott szöveg automatikus parlamenti megszavazásának lehetőségét vitatta. Vajon nem lenne „demokráciahiányos” egy ilyen döntés? A nyilvános vita generálása érdekében ide másolom a válaszom, a kommentelés terjedelmi korlátai miatt két részben:

Ha valamilyen módon már a választás előtt megegyezne egy választási koalíció a választási törvényben, vagy még jobb esetben az alkotmányos rend szélesebb körét szabályozó törvényszövegekben, amit aztán a választás során közös választási platformként, nyilvánosan képviselne, és aztán megnyerné a választást, akkor az a szöveg népszavazásszerű legitimációt kapna. Ezáltal máris nagyobb demokratikus legitimációval rendelkezne, mint a mostani alkotmányos rendelkezések hosszú sora, amelyek meghozatalához a Fidesz a 2010-es választáson semmiféle felhatalmazást nem kért a választóktól, hiszen még a szándékát is eltitkolta annak, hogy az alkotmányos rendet meg kívánná változtatni győzelme esetén.

 A demokratikus legitimáció tehát szerintem meglenne. Mindazonáltal indokolt azon morfondírozni, hogy vajon mi módon könnyebb dönteni a választási törvény és az alkotmányozás kérdésében: úgy, ha a szöveget érdemben a parlament alkotja meg, vagy úgy, ha azt már előre megfogalmazzák az összefogók és ehhez kérik a választók fölhatalmazását?

Egyik esetben sem könnyű a helyzet. Mégis, a mi demoszos koncepciónk tűnik nekem könnyebbnek megvalósíthatónak.

A másik lehetőség ugyanis az, hogy az összefogók azt mondják a választóknak: „Engedjetek bennünket győzni, aztán majd a parlamentben elvitatkozgatunk az alkotmányos rend új szabályairól és a végén biztos megegyezünk! Addig meg kormányzunk felettetek!” Tehát ez esetben a választói akaratnyilvánítástól kezdve úgy jutunk el a „sarkalatos” alkotmányos jogszabályok megalkotásáig, hogy a választók először adnak egy biankó felhatalmazást egy széleskörű (mondjuk Schifferéktől, Tóbiásékon át Gyurcsányékig terjedő) összefogásnak arra, hogy egy meghatározott ideig kormányozzák az országot, és ezzel párhuzamosan próbáljanak megegyezni az alkotmányos rend legalapvetőbb szabályairól. Olyan szabályokról, amikről a választás előtt (tehát a most elkövetkezendő két évben) nem tudtak megegyezni. Hiteles ez a felhatalmazás-kérés? Képes arra, hogy széleskörű választói támogatást kapjon a jelenlegi politikai helyzetben, ahol a legnagyobb gond a választók előtti hitelesség hiánya a kormány ellenzékének oldalán?

De ez csak az egyik probléma. A másik problémát már láttuk 2013-ban: Ki mondja meg, milyen arányban áll össze az „összefogás listája”?

Tegyük fel, az összefogás pillanatában mért utolsó közvéleménykutatási adatok alapján áll össze a lista! A választók számára itt is fölmerül a kérdés: „Ha már előre megegyeztetek a fizetett, befolyással járó pozíciók leosztásában, abban, hogy milyen arányban és kik lesztek jelen a parlamentben (győzelem esetén pedig a kormányban), akkor vajon miért nem voltatok képesek egy, a nép előtt vállalható, és a választáson ’népszavazási’ jellegű legitimációval megerősíthető törvényszövegekben is megegyezni?”

Felhozható az alkotmányozó nemzetgyűlésen való törvényszöveg-alkotás mellett érvként, hogy ezek az alapvető törvények csak akkor lesznek össznépi szinten legitimek, ha a választásokon ellenzékbe szoruló, mostani kormányzó erők is részt vesznek azok meghozatalában. Erre egyrészt véleményem szerint az elkövetkezendő két évben is lehetőség nyílhat, ha valóban sikerül nyilvános társadalmi vitát generálni, és a kormánypártiaknak van hajlandóságuk részt venni a nyilvános vitában. Másrészt természetesen a már a választásokon népi támogatást nyert, tehát demokratikus legitimációval bíró törvénytervezethez is hozzá lehet szólni majd a parlamenti vita során az „összefogásból” kimaradt, de parlamentbe jutott pártoknak. És ha a teljes, velük szemben álló „összefogó”-koalíciót meg tudják győzni, még el is lehet fogadni a módosító javaslataikat. Ez esetben sem tart tovább a vita azonban néhány hétnél. Hiszen a népi felhatalmazás alapján legitimációval bíró szövegek – köztük a második választás szabályainak szövege egészen biztosan –  akkor már megvannak, így hónapokig, netán évekig eltartó, újabb és újabb tervezeteket megvitató országgyűlési bizottsági és plenáris ülések sorozatára nincs szükség.

Alaposabb alkotmányjogi vitára a képviseleti demokrácia szabályai szerint egyébként ez a grémium nem is rendelkezne elegendő legitimációval. Hiszen az összefogók a jelenlegi, kényszerösszefogásra épülő, demokrácia-hiányos választási törvény alapján állnának össze, olyan választók támogatásával, akik csak egy előre eléjük tárt szöveg megszavazására adtak felhatalmazást. Az egész koncepció kiindulópontja, hogy a választók egy része egyébként semmiképp sem szavazna "csomagban" olyan pártok jelöltjeire is, amelyeket netán szimpla maffiapártoknak tartanak, vezetőiket pedig közönséges maffiózóknak. Demokratikus legitimációval bíró képviselők közötti érdemi vitára csak a második, arányos rendszerben tartott választás után kerülhetne sor, ahol már lehetőség lenne minden egyes választónak arra a pártra és arra a képviselőjelöltre szavazni, amelyet, illetve akit nyugodt lelkiismerettel, választói akaratát szabadon kifejezve juttathatna be a parlamentbe. (Az arányosságot én legfeljebb egy 4-5%-os bejutási küszöbbel korlátoznám a kormányozhatóság segítése végett.)

 Abból indulok persze ki, hogy valóban sikerül széleskörű összefogást produkálni. Olyat, amelyik a jelenlegi, nem arányos választási szabályok szerint képes megszerezni a parlamenti 2/3-hoz szükséges támogatást a választóktól.

Más kérdés, hogy mi van akkor, ha az összefogók nem jutnak 2/3-os többséghez, viszont abszolút többséget szereznek, azaz a választók több mint fele felhatalmazást ad nekik egy arányos választási törvény meghozatalára?

Volt már erről vita a nem-kormánypárti médiában a 2010 utáni, a választások előtt be nem jelentett, „puccsszerű” alkotmányozás idején. A kérdés akkor úgy vetődött fel: Vajon egy népszavazással szentesített alkotmányozás, amely a jelenlegi törvényeket sértené, viszont az alapvető szabadságjogokat és emberi jogokat nemhogy nem sértené, de azokat kibővítené, szóval egy ilyen alkotmányozás vajon nagyobb demokratikus legitimációval bírna-e, mint a Fidesz 2010 utáni, formálisan törvényes, de népi felhatalmazás nélkül történt alkotmányozása? S ha igen, legalizálható-e egy ilyen törvénykezés valamilyen módon a hazai jogrenden belül? Vagy esetleg szentesíthető-e nemzetközi intézmények döntésével (esetleg egy strasbourgi bírói ítélettel) ez a törvénykezés? Vagy netán elegendő lenne-e abban bízni, hogy miután az előre leírt és ily módon népi legitimációt szerzett szöveget törvényjavaslatként beterjeszti az abszolút többséget szerző „összefogás”, a parlamenti ellenzék valamiféle morális kényszer alapján kész némi kompromisszum árán szavazataival biztosítani a 2/3-os többséget?

 Van még egy harmadik lehetőség a választás kimenetelére, amit végig kell gondolni: Nyilván benne van a pakliban az is, hogy az összefogók veszítenek. Figyelembe kell venni, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzéki pártok hivatásos politikusai, a „régiek”, sajnos valószínűleg csak akkor mennének bele egy rövid, néhány hetes, vagy hónapos parlamenti időszakra szóló összefogásba, ha biztosítékot látnának arra: ha veszít az összefogás, ők akkor is - mint most is - négy évig ücsöröghetnének a parlamentben díszellenzékként és fölvehetnék a jelentős képviselői juttatást és párttámogatást. A múlt héten kedd este erről is sokat agyaltunk tucatnyian a MÜSZI-ben (részben skype-on keresztül), van erre is megoldás, majd más alkalommal írok arról is.

 De térjünk vissza ahhoz a kérdéshez: vajon hogyan hozható össze az „összefogás” a választások előtti megállapodáshoz a választási törvényről? (Vagy – amennyiben lehetséges – a választási törvényen túl még egy sor „sarkalatos” alkotmányos szabályról is?) Azaz hogyan dől el, hogy egy önjelölt futóbolond által megfogalmazott a jó szövegtervezet, vagy pedig azt, amit mondjuk az EKINT összehoz? Kiknek az instrukciói alapján jöjjenek létre a törvényszöveg-tervezetek? És miként lehet erre az egészre rákényszeríteni a jelenlegi parlamenti pártokat, a „régieket”?

 Nem tudok tuti megoldást. Az ideális az lenne, ha létrejönne kifejezetten a kettős választás koncepciójának érvényesítése érdekében egy párt, jelentős – az adományozók által nyilvánosan is felvállalt – anyagi háttérrel, számos húzónévvel, ugyanakkor nyugati mintára teljesen demokratikus, a nyilvános diskurzus elvét szigorúan betartó pártélettel és ha ez a párt helyből olyan nagy népszerűséggel indulhatna, mint 2012. október 23-án a soktízezres Millás tömeg előtt a megalakulását bejelentő „Együtt”. Aztán az új párt tematizálná a nyilvánosság előtt ezt az ügyet, kikényszerítené az összefogás potenciális partnereitől a nyilvános állásfoglalást, végigharcolná, végiglobbizná és a közvélemény-kutatásokon mért választói támogatáson alapuló súlyára támaszkodva el is érné a választási technikai koalíció létrejöttét. Ez a lehetőség szerintem egyszer már megvolt, akkor azonban az Együtt alapítói elpuskázták. (De egyébként pl. a projekt finanszírozóinak nyilvános kiállására nem is tudom, hogy lett volna-e egyáltalán esély, márpedig ez fontos hitelességi kérdése a projektnek.) Nem tudom, hasonló helyzet előállítható-e még egyszer. Nem tudom, hány embernek van indíttatása és energiája arra, hogy ezzel foglalkozzon.

 Ettől függetlenül, amíg nem jön létre ilyen párt, vagy valami csoda folytán valamelyik létező, hitelességét még valahogy őrző párt nem válik ilyen erővé, addig is lehet népszerűsíteni a koncepciót, sőt akár lobbizni is lehet érte. Lehet tematizálni, beszélni róla különféle nyilvános fórumokon, a médiában.

A tematizálás legjobb formája szerintem a vita. Most éppen azt tervezzük, hogy Pécsett február elején egy fórumot szervezzünk a kettős választásról. Visszük az ügyet tovább.

 

 

 

[1] A „kettős választás koncepciójáról itt: http://heindlpeterblogja.blog.hu/2015/09/15/lepesrol_lepesre_hogyan_juthatunk_el_a_demokratikus_hatalomvaltasig, itt: http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150918_Juhasz_Peter_rogeszmeje és itt: http://heindlpeterblogja.blog.hu/2016/01/04/tarsadalmi_szerzodes_a_kettos_valasztas_celjabol_letrehozando_technikai_koalicio_megszervezese_es_eg publikáltam korábban.

A bejegyzés trackback címe:

https://heindlpeterblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr158301074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása