Kedves Anett!
Köszönöm, hogy vállaltad a Facebook nyilvánossága előtti vitát![1] Elolvastam a három szöveget, amit küldtél.
Megpróbálok tárgyszerűen válaszolni. Csak azokat az érveidet érintem, amelyekre nem ad választ az eredeti Facebook bejegyzésem, amire Te válaszként az írásokat elküldted nekem. Ismételni nem szeretném magam.
A válasz-bejegyzésedben ezt írod:
„Tudnod kell, hogy a mi köreinkben széleskörű vita, legfelsőbb vezetői szinten egyhangú szavazás, a tagság körében széleskörű konszenzuson alapuló megegyezés előzte meg az igen-kampány melletti döntésünket (amellyel továbbra is vannak egyet nem értők, de ők is elfogadják, hogy a párt végül erre megy, ők a lelkiismeretük szerint esetleg érvénytelen szavazatot adnak le, vagy otthon maradnak. Elenyésző a számuk.) Nem pártfegyelemről van tehát szó az esetünkben.”
Sajnos pont az idézett soraidban írod le azt, amit a szakirodalom „leninizmusnak”, vagy lenini pártfegyelemnek hív. Már Lenin kortársai is annak hívták, miután 1902-ben megjelent „Mi a teendő?” című brosúrájában az orosz forradalmár kifejtette az erre vonatkozó nézeteit. Engedd meg, hogy megindokoljam, miről beszélek! (Az alábbi idézetek a brosúra 1948-as magyar kiadásából valók.)
„Nevetséges volna a demokráciáról beszélni nyilvánosság nélkül, mégpedig olyan nyilvánosság nélkül, amely nem szorítkozik csupán a szervezet tagjaira. Demokratikusnak nevezzük a német szocialista párt szervezetét, mert ebben a pártban minden nyilvánosan történik, beleértve a pártkongresszus üléseit is; de senki sem fogja demokratikusnak nevezni az olyan szervezetet, amelyet a titok leple zár el mindenki elől, aki nem tag. (…) [Politikailag szabad országokban] Mindenki tudja, hogy ez és ez a politikus mivel kezdte tevékenységét, milyen fejlődésen ment keresztül, nehéz helyzetekben hogyan viselkedett, általában mik a jellemző tulajdonságai és ezért az ilyen politikust természetesen minden párttag a körülmények teljes ismeretében tudja megválasztani vagy nem megválasztani valamely pártfunkcióra. A pártember minden lépése, egész politikai pályafutása feletti (a szó szoros értelemben vett) általános ellenőrzés automatikusan működő mechanizmust teremt, s ez megadja azt, amit a biológiában a ’legalkalmasabbak megmaradásának’ hívnak. A teljes nyilvánosság, a választhatóság és az általános ellenőrzés ’természetes kiválasztása’ biztosítja azt, hogy minden funkcionárius végeredményben a ’maga helyére kerül’, az erejének és képességének leginkább megfelelő munkát végzi, önmagán próbálja ki hibáinak minden következményét és mindenki szeme láttára bizonyítja be, hogyan tudja hibáit felismerni és elkerülni. Próbálják csak meg ezt a képet a mi önkényuralmunk kereteibe beleilleszteni!” (i.m.155-156. o.)
Lenin tehát tudta, és példaszerűen föl is mondta, mi biztosítja egy nyugati értelemben vett modern párt demokratikus működését. A teljes nyilvánosság, és nem csak a párt tagjai előtt! Az utolsó idézett mondat azonban már az új, Lenin által ajánlott, nem-nyilvános és nem-demokratikus párt szükségessége mellett szól a cári Oroszország „önkényuralmi kereteire” hivatkozva. Aztán vagy félszáz oldalon át arról értekezik Lenin, hogy az orosz szociáldemokraták pártjában a demokrácia nem lehet követendő modell. Végül a kívánatos pártműködést illetően eljut odáig, hogy „Nekünk azonban ügynökök katonai szervezetére van szükségünk!” (i.m. 192. o.)
Egy párttagtól azt várja el a pártja a lenini modellben, hogy olyan legyen, mint egy porszívógyár ügynöke. A saját cégről, portékáról az ügyfelek előtt nem lehet kritikusan szólni. A cégen belüli viták nem nyilvánosak. A porszívó-ügynöknek mindenben azt kell képviselnie, ami a cég hivatalos álláspontja az eladandó „termékkel” kapcsolatban. Ha egy adott kérdésben ezt nem tudja vállalni, hallgatnia kell.
Ezt a pártműködési modellt már Lenin kortársai is „leninistának” nevezték. Először gúnyosan, aztán már komolyan. És sajnos a mi – nyugaton „posztkommunistának” nevezett – világunkban a rendszerváltás után a pártok túlnyomó része átvette ezt a polgárok által jól, sőt egyetlen lehetséges pártműködési sémaként ismert „leninista” modellt. Én 2008-ban, az SZDSZ aktuális elnökválasztási kampányában arra hívtam fel Fodor Gábort nemcsak szóban, de írásban is[2], hogy ha elnökké válasszuk, adja föl ezt a modellt. Hátha akkor visszatérnek a párthoz a liberális demokrácia értékeit valló szavazók! Sajnos, a leninista modellről lemondani és a nyugati típusú, demokratikus pártműködési modellt elfogadni Gábornak máig sem sikerült.
„Több mint 170 alkalmat ismer a politikatörténet, amelyben az ellenzék bojkottra hívta fel a társadalmat a regnáló hatalom által kezdeményezett népszavazás ügyében. Minden esetben a hatalmon levőket erősítette meg. Ehhez nem kívánunk hozzájárulni.” – írod még a hozzám intézett soraidban. A 170 alkalomból egyet sem említesz. Én egy ilyen esetet ismerek, az MDF 1989-es bojkottfelhívását, ami azért fulladt kudarcba, mert a népszavazás hívei a „négyigenes” kampánnyal elérték, hogy magas legyen a részvétel. Akkor a választáson megjelentek száma elérte az érvényességi küszöböt.
Hadd említsek meg ellenben egy jól-szervezett bojkott-kampányt, amit az egész világon mindenki ismer: Mahatma Gandhinak az indiai brit gyarmatosítók intézményei és intézkedései elleni bojkott-felhívását. Ez volt az erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalom első igazán látványos győzelme. A titka az volt, hogy Gandhi nem „passzív" bojkottot hirdetett és a hogy bojkottnak jól érthető célja volt: India függetlensége. Volt tehát egy olyan pozitív cél, amelynek az elérésére lehetett buzdítani az indiaiakat. Ez a mostani népszavazási bojkott sikerének is a titka. Ha azt mondjuk: „Szúrjunk ki Orbánnal, tojjunk a fejére és ne menjünk el szavazni!” – az kevés. De ha azt mondjuk: Polgártársak! TEGYÜK ÉRVÉNYTELENNÉ EZT A NÉPSZAVAZÁST! Tegyünk meg mindent, hogy bebizonyítsuk: a lakosság többsége nem akarja, hogy Orbán egy érvényes népszavazás eredményére hivatkozva menjen tárgyalni Brüsszelbe és ott kifejezhesse azt, hogy a magyar lakosság elutasítja az Unió alapvető értékeit! Nem szabad, hogy ez sikerüljön neki, hiszen a magyarok többsége EU párti! Ráadásul a többségnek 2012 óta elege van Orbán Viktorból! Kinek ezért, kinek azért, de a többségnek elege van belőle! Ezért sem akarunk neki népszavazáson megerősítést adni ennek a kormánynak, mert nem bízunk benne! Erről kell, hogy szóljon ez a népszavazás! Aki egyet ért a hazug, félrevezető, EU-ellenességet sugárzó és Orbánnak újabb megerősítő felhatalmazást adni szándékozó népszavazási kezdeményezéssel, az menjen el, és szavazzon nemmel! Viszont mi, a többiek, akik Orbán hazugságra épülő politikáját nem akarjuk szavazatunkkal támogatni, ne is szavazzunk egyáltalán, vagy szavazzunk érvénytelenül, hogy Orbán kudarcot valljon, és érvénytelen legyen a népszavazás!
A kitűzendő cél, amihez tehát az állampolgárok támogatását kérjük: a népszavazás érvénytelenné tétele. Ez a cél elérhető, így a kampány sikerre vihető. Ráadásul mindazoknak, akik tudatosan törekednek a cél elérésére, aktív cselekvésre nyújt lehetőséget a kampány. Lehet és kell tüntetni, röplapokat szórni, különféle rendezvényeket, fórumokat szervezni és azokon fejteni ki a véleményünket, vagy akár felhívásokat, petíciókat aláírni a népszavazás bojkottjának támogatására, az érvénytelenség elérése érdekében. Föl lehet hívni minden polgártársunkat arra, hogy terjessze ismerősei, családja, kollégái, iskolatársai között a közös célt: el kell érni, hogy érvénytelen legyen ez a népszavazás! Aztán a választás napján már otthon lehet maradni. Viszont aki akkor is aktív akar lenni, elmehet szavazni, bojkott kitűzővel (Pl. ezzel a szöveggel: „Bojkott! Tegyük érvénytelenné a népszavazást!”), vagy anélkül, és ott érvénytelen szavazólapot dobhat be az urnába. Ha jó kampányt csinálunk és sok polgártársunkat bevonjuk a kampányba, továbbá mindenki számára nyilvánvalóvá tesszük a bojkott célját, a népszavazás érvénytelenségét, akkor a népszavazás estéjén ünnepelhetünk! Érdemes nagy tömegdemonstrációkkal készülni erre az eseményre…
Igaz, Te mindjárt az első „Nem járulhatunk hozzá, hogy Orbán Viktor bevigyen egy gyomrost az Európai Uniónak” című írásodban arra célzol, hogy a bojkott az eredménytelenség elérése esetén sem lesz sikeres, mert ahogy írod: „Ne legyenek illúzióink: ez az ember [azaz a miniszterelnök] nem törődik majd azzal, hogy a népszavazás érvényes lesz, vagy sem. Minden egyes ellenszavazat elmaradása Orbán és bandája győzelmét erősíti.”
Kedves Anett, ki a fenét érdekel az, hogy Orbán mivel törődik majd és mivel nem? Lehet, hogy meg fogja próbálni az érvénytelenségi kampány sikere esetén is magyarázni a bizonyítványát, hogy bár az ellenzék aknamunkája miatt érvénytelen lett a népszavazás, de azon akkor is a „nem”-ek győztek óriási fölénnyel. De ha az egész ellenzéki kampány arról szólt, hogy aki Orbán ellen van, az bojkottáljon, akkor ez az érvelés nevetségessé válik. Szerintem meg sem fog próbálkozni vele. Inkább azért fog duzzogni, hogy lám, az ellenzék aknamunkája megakadályozta, hogy a kormány teljes felhatalmazással, a nép támogatásának tudatában tárgyaljon az EU-val a kvótákról. Ezzel pedig a népszavazási bojkott el is éri a célját: Orbán Viktor elismeri, hogy nem támogatja őt a nép.
De vajon valóban sikerre vihető-e a népszavazás eredménytelenné tételére irányuló bojkott-kampány?
A „Nem járulhatunk hozzá, hogy Orbán Viktor bevigyen egy gyomrost az Európai Uniónak” című írásodban azt írod: „Sajnos az európai értékrend nyakában liheg egymillió jobbikos is. Ők lesznek azok, akik a legbüszkébben húzzák majd be az ikszet a menekültek ellen. (Mindenki emlékszik a hónaljhorogkeresztes ultrákra, akik Lyonban és Marseille-ben járatták le hazánkat a minap, igaz?) Nem olyan könnyű tehát minimálisra csökkenteni a szavazni igyekvők számát.” Ez sajnos csúnya csúsztatás. Remélem, nem szándékos. A Jobbik és a Fidesz együttes szavazótábora ugyanis összesen a magyar választópolgárok 40%-át jelenti. Hosszú évek óta. Ez a tábor meg sem közelíti az érvényességhez szükséges számot, a szavazásra jogosultak 50%-át. Márpedig az egyáltalán nem várható, hogy ez a Fidesz-Jobbik tábor egy az egyben elmegy majd és „nemmel” szavaz a népszavazáson. Nem is csak lustaságból, vagy a kérdésnek a parlamenti választások jelentőségéhez képest mérsékelt volta miatt nem mennek el – ahogy az egyébként a népszavazásokon való részvételre általában jellemző. Hanem azért sem, mert pl. a Fidesz szavazói között is nagyon sokan vannak, akik EU-pártiak és közülük sokan ugyanúgy érzik a népszavazási kérdés csalárdságát és EU-ellenességét, mint ahogy mi érezzük. Az ő hiányukat pedig semmiképp sem ellensúlyozhatja azoknak a nem Fidesz- és nem Jobbik-szavazóknak a száma, akik netán „nemmel” készülnek szavazni. Azok, akiket nem sikerül a választásokig meggyőzni arról, hogy a népszavazás egy hazug, félrevezető, EU-ellenes, Orbán politikai megerősítésére szánt kormányzati akció és akiket a bevándorló-ellenességük miatt nem lehet eltéríteni attól, hogy az urnákhoz járulva „nemmel" szavazzanak. Bizonyosan állítható, hogy a „nemmel” szavazók távolról sem lesznek elegen a népszavazás érvényességéhez. EGYETLEN KÖRÜLMÉNY VESZÉLYEZTETHETI KOMOLYAN Orbán hazug és félrevezető politikai akciójának a népszavazás érvénytelenné télelével való kudarcba fullasztását. Az, ha túl sokan mennek el, és szavaznak „igennel” a feltett kérdésre. Az Orbán-ellenes erők (pártok, civil szervezetek, civil aktivisták) túlnyomó többsége által támogatott érvénytelenségi bojkottnak tehát van tétje. Van kockázat, mint minden demokratikus szavazáson. Aktív bojkottkampánnyal azonban egészen bizonyosan biztosítható a siker. Elérhető, hogy ne menjenek el túl sokan „igennel" szavazni.
A kérdés azonban számomra továbbra is az: Ha ennyire jó esély van arra, hogy az Orbánnal elégedetlen és az EU-t támogató választók sikerként élhetik meg a csalárd népszavazás érvénytelenné tételére irányuló tudatos, aktív bojkottkampányt, s ezt a sikert kizárólag az „igennel" szavazók túl magas száma akadályozhatná meg, akkor vajon miért támogatjátok az „igennel" szavazást? Próbálok semmiféle hátsó szándékra nem gondolni ezúttal.
Talán láttok esély az „igenek” győzelmére?
A „Népszavazás az EU mellett? IGEN!” című cikkedben azt írod, hogy jelenleg 11% azoknak az aránya, akik igennel szavaznának. Mindenki tudja, hogy ezt a 11 %-ot többséggé föltornázni néhány hónap alatt lehetetlen. Te sem gondolod ezt másképp. Akkor hát miért teszitek azt, amit tesztek? A cikked végén adott meg a választ: „Ha vesztünk, legalább állva haljunk meg.”
De hát az ég szerelmére, miért kéne állva meghalni, amikor az érvénytelenségi bojkottal nyerési esélyünk van?! A kormány – akárcsak az internetadó bevezetésének bejelentésekor, de most még annál is inkább – óriási ziccert adott fel, csak le kell csapni!
Mindenféle hülye viccek és abszurd filmjelenetek jutnak arról eszembe, amikor valakinek van esélye a győzelemre, de ő mégis inkább a többiek által meg sem érdemelt áldozatot hozó mártírként, „állva akar meghalni”.
Lehet, hogy egyszerűen nem tudtok hinni abban, hogy ez a nép – a mi népünk – valóban mozgósítható bármilyen, a demokratikus jogállam értékeivel összefüggő célra? Talán úgy vélitek: néhány élharcos szabadsághős állva meghalhat, ez elvárható a magyar társadalomtól, de több nem, mert a nép nem áll a nyugati, demokratikus értékek mellé?
Csakhogy ha így gondoljátok, ebben nagyon tévedtek, Anett!
A mi közösségünk – az ország népe – számára legalább olyan fontosak ezek a demokratikus értékek, mint ahogy azt Te magadról gondolod! Ezt egy, a mi belterjesen - „leninista módon” - politizáló közéletünktől független mérés, a Pew Research Center összehasonlító kutatása már 2009-ben igazolta, érdemes újra és újra elolvasni![3]
Egyáltalán nem „ázsiai” az az értékrend, amelyet a mi társadalmunk képvisel. Csak végre valamilyen értelmes, a demokratikus értékrend alapján vállalható célt kellene már közösen kitűznünk magunknak. Olyat, amiért érdemes áldozatot vállalni a siker érdekében. Most például, ennek az egyszerre EU-ellenességet és Orbán-hűséget demonstrálni hivatott népszavazási kezdeményezésnek a megfúrása szerintem ilyen, értelmes cél. Érhető, megvalósítható és ami a lényeg: a siker íze az egész nép számára megízlelhető.
Aztán ilyen cél lehet majd az Orbán-rendszer megbuktatása is. Persze nem úgy, hogy Orbán helyett a lakosság jelentős része által szintén (és szerintem joggal) elutasított, 2010 előtt a hatalmat gyakorlókat ajánljuk cserébe. Mert ahogy 2014-ben sem, úgy 2018-ban sem várható, hogy kellő számú szavazó elfogadja ezt az ajánlatot. Más módja is van annak, hogy a többség (igen, a nagy többség!) által elutasított Orbán-rendszer megbuktatása érdekében a közös cselekvés lehetőségét ajánlhassuk a nép, az egész közösség számára.
Lehetőség van arra, hogy a közös Orbán-ellenes képviselőjelöltek azzal induljanak majd a parlamenti választáson, hogy csak néhány hétre, esetleg néhány hónapra kérnek a választóiktól felhatalmazást, addig, amíg ledöntik az Orbán-rendszer legalapvetőbb pilléreit. Aztán pedig lemondanak a mandátumukról, hogy egy új, arányos választási rendszerben megtartott választásokon, már mindenki szavazhasson a neki kedves pártra, jelöltre, programra.[4] Ha van értelmes, minden demokrata számára elfogadható cél, lehet győzni 2018-ban is, nemcsak a mostani népszavazáson.
Afelől nincs kétségem, hogy mozgalmártársaim, az MPL pécsi-baranyai aktivistái győzni akarnak, nem pedig „állva meghalni”.
Ha Ti, az „igen”-kampány támogatására egyhangúan buzdító MPL ügyvivők (akik között több, évtizedes tapasztalatú profi politikus is van) újra hinni fogtok a nép demokratikus elkötelezettségében, s ennek megfelelően nem a „nép által meg nem értett politikusok” fejével fogtok gondolkodni a döntéseitek előtt, akkor még arra is lehet esélyetek – igen, nektek, MLP-seknek is! – hogy egy arányos választási rendszerben önállóan indulva bekerüljetek a parlamentbe.
A szabadság, egyenlőség, testvériség elveit valló demokraták, meggyőződésem, sokan vannak ebben az országban. Azokból a demokratikus gondolkodású politikusból viszont hiány van, akik őszintén hisznek abban, hogy a népakarat érvényesítésére kitalált demokrácia valóban képes a közjó érvényesítésére az emberi jogok feltétlen tisztelete alapján. Mivel kevesen vannak, az ilyen politikusok iránt nagy a kereslet a piacon. Szerintem érdemes ehhez a piaci igényhez alkalmazkodni, ha már pártpolitizálásra adtátok a fejeteket!
JEGYZETEK:
[1] A Facebookon 2016. július 5-én szöveget posztoltam az oldalamra, amire Bősz Anett szintén a Facebookon reagált. Válaszában további három írásának linkjét is feltüntette. Íme a két bejegyzés!
Az én posztom:
„Most keményen kell fogalmaznom és egyenes kérdésre egyenes választ kell kérnem MLP-s mozgalmártársainktól. Arról van szó, hogy Fodor Gábor, aki magát liberálisnak vallja továbbra is, és a "Liberálisok" névrövidítésű párt vezetője, arra hívja fel a választókat, hogy bár szerinte is értelmetlen, és hazugságokat tartalmazó a kormány népszavazási kérdése, mégis menjenek el szavazni és szavazzanak igennel. Szó szerint jelentsék ki, hogy "Igen, akarom, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését." Csakhogy az EU-nak nincs szándéka kötelező betelepítést előírni, ezt Fodor Gábor is elismeri! Magyarul Fodor arra hívja föl polgártársait, hogy vegyenek részt a Fidesz hazug, uszító, idegen- és EU ellenes kampányában. Az összes többi magát demokratikusnak valló ellenzéki párt bojkottra szólít fel.
A dolognak van egy ennél súlyosabb vetülete is: Fodor Gábor, mint negyedszázada a parlamentben ülő "profi" politikus pontosan tudja, hogy a jelenlegi népszavazási törvényt azért hozták meg a jelenlegi formájában Orbánék, hogy - a korábbi törvénnyel ellentétben - bojkottal viszonylag könnyen érvényteleníteni lehessen annak eredményét. Ezt persze Orbán arra az esetre találta ki, ha a nép kezdeményez a kormány ellen népszavazást. Most viszont a miniszterelnök megijedt, hogy ez az általa állított csapda ellene fog működni. Hiszen ezúttal a kormány kezdeményezte a népszavazást egy értelmetlen, hazug kérdéssel. Pont a kérdés értelmetlen, hazug, és egyértelműen EU-ellenes éle miatt komoly sansza van annak, hogy az amúgy nagy többségében EU-barát magyar lakosság többsége a demokratikus erők által rávehető arra, hogy ne menjen el. és ne asszisztáljon egy EU-ellenes szavazáshoz.
Ez most különösen nagy jelentőségűvé vált akkor, amikor a rendszer második embere - Lázár János - és a kormányhazugságok emblematikus közvetítője - Kovács Zoltán - bejelentették, hogy ők már nem támogatnák Magyarország EU tagságát, ha erről most kéne dönteniük.
Fodor Gáborról nagyon régóta állítják ismerősei, hogy azt a jelentős, be nem vallott forrású büdzsét, amiből pártja évek óta működik és folytatja politikai kampányát, valójában Orbán Viktorék (pontosabban Fidesz-közeli cégek, Fidesz kliensek) finanszírozzák. Erre pletykákon kívül bizonyíték nincs, hiszen Fodor titkolózása a forrásait illetően erre önmagában nem bizonyíték. Ez a népszavazáson való részvétel melletti kampány viszont oly mértékben nyilvánvalóan ártó szándékú (itt egy profi politikusról lévén szó a "balga együgyűség" nem jöhet szóba),hogy ez a magatartás komoly táptalajt ad a Fodor Gábor "kripto-illiberális-rendszer-pártiságára" vonatkozó pletykáknak. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy ha az ellenzék többi ereje - teljesen érthetően - bojkottra hív fel, akkor Fodor szavazáson való részvételre buzdító felhívásának, ha az sikeres lenne, egyetlen eredménye lehetne: Az, hogy az EU ellenességet elutasító szavazók egy részének bojkottjával, más részének pedig a szavazáson való részvételével a szavazás eredményeként garantáltan kisebbségben lesznek a kormány számára nem kívánatos "igen"szavazatok, de ami ennél sokkal fontosabb, a szavazás érvényes is lesz, mivel a hazug, uszító és EU ellenes kérdésről így, vagy úgy szavazni hajlandók összlétszáma meghaladhatja a szavazásra jogosultak 50%-át. Azaz a Fodor szándékos (harmadszor is hangsúlyozom: profiról van szó, nem nyeretlen kezdőről) félrevezető kampányának felülő "igennel" szavazók részvétele miatt ez az amúgy a népakarat kifejezésére alkalmatlan, hazugságot tartalmazó kérdésben kiírt népszavazás demokratikus legitimációt nyer. Kérdésem: MIT LÉPTEK ERRE KEDVES PÉCS/BARANYAI MLP-TAGOK? HAJLANDÓK VAGYTOK-E A LENINI PÁRTFEGYELMET MEGSZEGVE NYILVÁNOSAN FELLÉPNI A LÁTHATÓAN VAGY MEGZAVARODOTT, VAGY SAJNOS NAGYON IS TISZTÁN LÁTÓ, DE AKKOR SÖTÉT SZÁNDÉKOKTÓL VEZETETT PÁRTELNÖKÖTÖKKEL SZEMBEN? Ismerve a pécsi-baranyai mlp-s csapat tagjainak a demokrácia iránti elkötelezettségét, bízom benne, hogy meg fogják találni a helyes cselekvés módját ebben a helyzetben.”
Bősz Anett válasza:
„Kedves Péter, köszönöm, hogy nekem is elküldted a pécsi és baranyai Liberálisoknak címzett leveledet. Tudnod kell, hogy a mi köreinkben ez egy széleskörű vita, valamint egy legfelsőbb vezetői szinten egyhangú szavazás, a tagság körében széleskörű konszenzuson alapuló megegyezés előzte meg az igen-kampány melletti döntésünket (amellyel továbbra is vannak egyet nem értők, de ők is elfogadják, hogy a párt végül erre megy, ők a lelkiismeretük szerint esetleg érvénytelen szavazatot adnak le, vagy otthon maradnak. Elenyésző a számuk.) Nem pártfegyelemről van tehát szó az esetünkben, hanem egy olyan hosszú beszélgetéssorozatról, melyben megérlelődött a döntésünk, amely megalapozott, és amely mellett számos érv felsorakoztatható.
Ami nem szerepel az alábbi cikkeimben, de fontos, több mint 170 alkalmat ismer a politikatörténet, amelyben az ellenzék bojkottra hívta fel a társadalmat a regnáló hatalom által kezdeményezett népszavazás ügyében. Minden esetben a hatalmon levőket erősítette meg. Ehhez nem kívánunk hozzájárulni.
Kérlek, olvasd el az alábbi írásaimat. Az alábbiak az érveim a döntésem mellett.
https://www.facebook.com/boszanett.blogja/photos/a.1439364426286275.1073741828.1438995906323127/1760995620789819/?type=3&theater
http://szabadnefeledd.hu/.../06/27/nepszavazas-mellett-igen/
Itt pedig egy MTI-közlemény, amelyben vázlatosan ötünk véleménye megjelenik:
https://www.facebook.com/boszanett.blogja/photos/a.1439364426286275.1073741828.1438995906323127/1760765904146124/?type=3&theater
Megköszönöm, ha megfontolod ezeket. A pécsi és baranyai tagjainkkal bátran beszélj személyesen is, jó szívvel, nem kényszer alatt cselekednek, amikor arra buzdítják a szimpatizánsainkat, hogy mondjanak ellent Orbánnak. Egyre növekszik azok száma, akik így tennének. Nem véletlenül. A brexit után erősen indokolt volna a bojkottpártiak véleményét is felülvizsgálni. (Szándékosan nem a felülbírálat kifejezést használom.) Ez már a Te reszortod.
Köszönöm a bizalmad még egyszer. A titkolózásról való sejtetésed, és egyéb városi legendákra alapozott gondolataidra reagálni nem kívánok, mert biztosan állíthatom, hogy nincs alapjuk, így, aki ezekkel vádol bennünket, fantommal harcol. Azt gondolom, úgy korrekt, hogy ezt a válaszomat azonos fórumon közzéteszed. Erre kérlek.
Köszönettel és barátsággal,
Bősz Anett"
[2]http://nol.hu/archivum/archiv-489449-289340
[3] http://pewresearch.org/pubs/1554/hungary-economic-discontent-democracy-communism
