2014. augusztus 17.

Hétvégi olvasmány a sajtóból:

„Fütyülünk, vagy kollaborálunk. Szűkre szabott politikaelméleti ismereteim szerint az ellenzék feladata nem az volna, hogy kollaboráljon, hanem hogy fütyüljön, mint a rigó, vagy mint a bérfradista. Mármost egy nem-demokráciában demokráciásdit játszani kollaborálás. A legfelsőbb személy mostanra már a magyarországi demokrácia teljes intézményrendszerét lebombázta, legutóbb expressis verbis be is jelentette, hogy a demokráciának vége. Ha pedig így van, és mért ne volna így, akkor egyebek között az önkormányzati választás is tartalmát vesztett, kiüresedett rituálé, más szóval bolhacirkusz. Hogy ebből mi következik, azt nem taglalom, már többen megírták. Kénytelen vagyok velük csaknem mindenben egyetérteni.”

 /Részlet Váncsa István: Fütty című írásából. In: Élet és Irodalom, 2014. augusztus 15. p.1./

A magam részéről továbbra sem a bojkottot javasolnám, ha már van kampány, van rá egy csomó pénz költve, van már egy csomó energia belefeccölve és egy csomó potenciális szavazó mozgósítva. Megint csak azt tudom javasolni: Arra kéne buzdítani a szavazókat, hogy menjenek el szavazni. Lehetőleg csőstül. És szavazzanak a hendikepes ellenzékre. De nem azért, mert komolyan el lehetne hinni, hogy itt demokrácia van. És nem is azért, mintha a kádári hagyományokat kéne továbbéltetni. („Aki nincs ellenünk, az velünk van”, azaz ha elfogadod a rendszert, békén hagyunk!) Szóval nem azért, mert azt gondolnám, hogy jobb híján immár hosszú távon is az illiberális NER szabályaihoz kellene idomulni.  Hanem azért, mert meg kell próbálni bástyákat építeni a demokratikus ellenállás építményéhez. És ez lehetséges. Már amennyiben az ellenzék előre deklarálja:

>Ha veszítünk, nem ülünk be fizetett díszellenzéknek az illiberális NER-t legitimálni. Nem ülünk közéjük bárgyú vigyorral az ajkunkon. Vagy akár időnként műfelháborodást színlelve. Mindezzel pedig önnön magunkat folyamatosan kiröhögtetve. Ha viszont valahol – valamelyik budapesti kerületben, vidéki városi önkormányzatban – nyerünk, akkor ott elfoglaljuk a rendszerellenes választókkal közösen kiharcolt pozíciókat. Nem másért, hanem azért, hogy az adott önkormányzatot a szabadság bástyájává tegyük. Az adott települést/kerületet pedig a szabadság szigetévé. Vagy valami olyasmivé.<

Gondolkodtam, hogy folytatom a fenti szövegelést. Arról, hogy az E14 jelenlegi szervezeti/működési keretei között mennyi az esélye annak, hogy egy efféle javaslatot bárki keresztülverjen ennek a "Millás" hagyományaira oly büszke pártnak a vezetésén. Aztán úgy döntöttem, nem folytatom. Már bocs, de pillanatnyilag úgy érzem, tök fölösleges.

Utóirat:

Ez már csak ilyen hétvége! A baloldali liberális oldal mérvadó hetilapjának vezércikke után ugyanerről a kérdésről  elolvashatjuk a mérvadó napilap egyik vezető publicistájának a cikkét is a lap szombati számában. Kicsit önkényesen idézek belőle:

„Még nem találkoztam olyan emberrel, aki el tudta volna magyarázni, hogy valójában miben különbözik egymástól a DK, az Együtt-PM és az MSZP. (…) Még sohasem kaptam az értékrendet, programot, a választóknak szóló politikai ajánlatot érintő választ. (…) A választó csak azt hallja, semmi másról nem szólnak a véget nem érő tárgyalások, csak arról, hogy melyik tisztségre ki adja a jelöltet. (…)  De hogy is tudnának a buzgó piacpártolók  hitelesen ígérni polgári biztonságot, amelynek feltétele az államtól, önkormányzattól független munkahelyek sokasága, amikor – most már egymással is versenyezve – maguk is a közpénzek csapjai mellé furakodnának?”

/Részlet Tanács István: Miért is? című írásából. In: Népszabadság, 2014. augusztus 16. p.9./

Tényleg: Ha már mindenki így látja, akkor miért is?!