Mielőtt érdemi – bár korántsem szakmailag megalapozott – válaszra vállalkoztam a címbéli kérdésre,  még átnéztem, hogy a kettős választással korábban foglalkozó írásokban milyen gondolatok vannak erre vonatkozóan. Újra olvastam Ruzsa Ferenc “A köztársaság megmentése” című tanulmányát /http://akoztarsasagmegmentese.blog.hu/2012/02/02/a_koztarsasag_megmentese/, a DEMOSZ  “Választói mozgalmat a demokráciáért!” című felhívását /http://demosz.com/comment.php?comment.news.18 /, a KARD Egyesület “Nyilatkozat egy Választási Szövetség szükségességéről” című dokumentumát /http://kard1.hu/2016/02/19/nyilatkozat/ /, és a DEMOSZ első, 2015 szeptemberi határozatát a kettős választás koncepciójának elfogadásáról /http://heindlpeterblogja.blog.hu/2015/09/15/lepesrol_lepesre_hogyan_juthatunk_el_a_demokratikus_hatalomvaltasig / .

 Most azt a három forgatókönyvet kísérelem meg felvázolni, amihez a jogi megvalósítás szakmailag is elfogadható feltételeit még majd meg kell találni.

A kiinduló helyzet az, hogy az első választás után összeül a parlament, s ott a kettős választás megvalósítása érdekében szerveződött Választási Szövetség képviselői a kampány során tett ígéretükhöz ragaszkodva időben és tartalmilag is korlátozott mandátummal rendelkeznek. A választás eredményétől függően a továbblépés három irányban lehetséges:

A)    Megvan a kétharmados többség az aránytalan választási rendszernek „köszönhetően”.

-          A képviselők megválasztják az előre elhatározott ideiglenes, szakértői kormányt, amely ügyvezető jelleggel kormányoz.

-          A képviselők parlamenti vita után elfogadják az új választási törvényt.

-          A képviselők parlamenti vita után megváltoztatják a korábban hosszú időre kinevezett állami főtisztviselők kinevezési időtartamát és túlzott jogkörét, amelyekkel az új kormányzat és parlament működését meg tudnák bénítani.

-          A képviselők elfogadják az új párt- és kampányfinanszírozásra vonatkozó szabályozást, amely nyugati mintára teljesen átlátható, anonim forrásokat nem engedélyező párt- és kampányfinanszírozást teremt meg. A szabályozás részét képezi egyebek mellett az is, hogy az Állami Számvevőszék a továbbiakban nemcsak a pártok bemutatott számláit ellenőrzi, hanem jogosult feltárni minden olyan illegális párt és kampányfinanszírozási formát, amely a pártok hivatalos számláin kívül, közvetlenül finanszírozzák egy párt működését, tevékenységét, kampányát, kampányanyagait.

-          A képviselők elfogadják mindazokat a sarkalatos (alkotmányos) törvényi változásokat, amelyekről a Választási Szövetség tagjai az eddig ismertetett törvényhozói aktusokhoz  hasonlóan még jóval választásokat megelőzően, nyilvános társadalmi vita eredményeként megállapodtak, s amely megállapodás tartalmát a választási kampány során a Szövetség valamennyi tagja, mint közös programot népszerűsített.

-          E törvények elfogadása után (esetleg még azoknak egy már megváltoztatott – 2010 előtti rendszerű – népszavazási törvény alapján történt megerősítését követően) a parlament feloszlik és az új, teljesen arányos és parlamenti bejutási küszöböt sem tartalmazó választási törvény alapján új választásra kerül sor. Az ezen a második választáson mandátumot szerző képviselők több, mint 50 %-át maga mögött tudó parlamenti többség (ami az arányos választási törvény miatt ténylegesen a leadott szavazatok több mint 50%-át birtokló többséget jelent) alakíthat minden bizonnyal négy évre koalíciós kormányt.

B)    A győztesek nem szereznek kétharmados többséget.

-          Ez esetben a győztesek hasonlóan az I. és a II. világháború utáni első parlamenti választásokra vonatkozó jogszabályokhoz, diszkontinuus módon, nem a korábbi jogrend eljárási szabályai alapján, hanem „sui generis” alkotnak arányos választási rendszert bevezető törvényt, feles többséggel. Ez esetben viszont a sarkalatos (kétharmados) jogszabály (vagy jogszabályok) népszavazással történő megerősítése mellőzhetetlen követelmény. A népszavazással megerősített szabályozás közvetlenül a népszuverenitás elve alapján rendelkezik demokratikus  legitimációval. A diszkontinuus alkotmányozást egyfelől az legitimálja, hogy a tervezett alkotmányos változásokat a Választási Szövetség előre a nép elé tárta, és a választók ennek tudatában támogatták a szövetséget, majd a változásokat (e változások minimuma az arányos választási rendszert bevezető jogszabály) a Szövetség népszavazással hagyja jóvá. A demokratikus legitimáció másik forrása az a tény, hogy a 2010-ben alakult parlamentben a választáson győztes politikai erő oly módon alakította át nemcsak a választás szabályait, de az egész alkotmányos rendet, hogy ahhoz előzetesen a választóktól semmiféle felhatalmazást nem kért, rendszer-átalakító szándéka a választási programjában nem szerepelt, sőt azt a választók elől kifejezetten eltitkolta. Azaz győztesként úgy változtatta meg a játékszabályokat, hogy arról a többi „játékost” – magukat a választópolgárokat és az ő képviseletükre igényt tartó pártokat, mint versenytársakat – a választás előtt nem tájékoztatta, és a választások után sem kérte – pl. népszavazással, vagy a többi parlamenti párttal – azaz a „versenytársakkal” közös konszenzuális döntéssel – hozzájárulásukat a változtatáshoz. Erre hivatkozva állítható, hogy a diszkontinuus alkotmányozás erősebb demokratikus legitimációval bír, mint a 2011-es alkotmányozás. Egy korábbi, demokratikus legitimációval nem bíró, jogkorlátozó törvénykezés nem szabhat gátat a népszuverenitás későbbi érvényesülésének!    

-          Fontos, tisztázandó kérdés: Hogyan érhető el, hogy a választásokon vereséget szenvedett kormányzat tisztviselői ne tudják meghiúsítani a diszkontinuus törvénykezést? Ez kétségtelenül egy „forradalmi helyzet”, amelyben a változás sikere attól függ, hogy az új hatalom mennyire képes biztosítani a választáson megszerzett hatalmát, mennyire képes szilárd bázist teremteni magának ahhoz, hogy a hatalmát gyakorolja. Ezzel kapcsolatban pl. a következő megoldást tudom elképzelni:

o        Az új parlament csak „parlamenti határozatokba” foglalja a sarkalatos törvényeket érintő döntéseit.

o       Ezt követően a régi (2011 előtti) népszavazási szabályok alapján szervez ezek megerősítésére népszavazást. Ennek ugyan a jelenlegi – az érvényességi kritérium teljesülését a Fidesz „illiberális” alkotmányozási politikájának következtében szinte lehetetlenné tévő – népszavazási szabályozás alapján nincs kötelező ereje, a hatályos jog alapján mindössze egy politikai akciónak  minősíthető.

o       Ha a népszavazás legalább a régi, 2011 előtti szabályok alapján érvényes lesz, és meggyőző többséggel szentesíti a sarkalatos törvények megváltoztatása tárgyában hozott parlamenti „határozatokat”, akkor a parlament ünnepélyes aktussal törvényerőre emeli azokat. Ezt megteszi akkor is, ha ezeket a törvnyeket a fideszes köztársasági elnök kész kihirdetni és akkor is, ha nem.

o        Ezt követően a parlament haladéktalanul kéri a nemzetközi intézményektől az új, „sarkalatos” törvény(ek) elismerését. Arra hivatkozik, hogy a szabályozással egy korábban önkényesen, a nép felhatalmazása nélkül hozott jogkorlátozó törvényeket írt fölül, amihez a népszuverenitás elve alapján a népnek joga van, és a választópolgárok a népszavazással gyakorolták is ezt a jogukat.

o       A nemzetközi szervezetek (az Európai Unió parlamentje? a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága? az EBESZ?) elismerése esetén a kormány a köztisztviselőktől hűségnyilatkozatot kér az új, a réginél demokratikusabb „sarkalatos” jogszabályok betartásának és betartatásának vállalásáról, majd kiírja az új, arányos rendszerben megtartott választást.

C)    A kettős választás érdekében szervezett Választói Szövetség elveszti a jelenlegi aránytalan rendszerben tartott választást, képviselői nem szereznek a parlamentben többséget, és a parlamentbe került más erőkkel összefogva sincs esélyük programjuk megvalósítására.

-          Ez esetben a választáson csak a második választásig szóló kötött mandátummal indult, és körzetükben nyertes képviselők (a 2014-es választás tapasztalataiból kiindulva minden bizonnyal csak néhány ilyen képvisel lesz egy vesztes választás esetén) lemondanak a mandátumukról és a helyükre új, időközi választást írnak ki.

-          A listán bejutott „kötött mandátumú” konszenzussal jelölt képviselők lemondanak a mandátumukról, és helyettük a lista „alsó felén” lévő pártképviselők jutnak mandátumhoz. Ők a Választói Szövetséget támogató, és ezért önálló listát nem állító pártoknak a listára  a „vereség esetére” felvett jelöltjei. E jelöltek mandátumot pedig a még a szövetségkötés idején mért közvéleménykutatások átlageredményei alapján kapnak. Az így mandátumot kapó képviselők újabb négy évig a hatalom demokratikus parlamenti ellenzékeként politizálnak.

* * *

Mint az elején említettem, a két választás között elvileg lehetséges háromféle helyzet megoldására általam felvázolható jogtechnikai megoldás távolról sem szakértői alapossággal végiggondolt koncepció. Ahhoz, hogy ilyen koncepciót lehessen megfogalmazni, a választói mozgalom aktivistáinak érdemes mielőbb szakmájukban elismert alkotmányjogászokat és választási szakértőket bevonniuk.

A beszélgetést eredetileg a Király utcai „Nappaliba” terveztük, ahonnan az esti koncertjére már délután 6-kor próbáló rockzenekarnak a normális társalgást lehetetlenné tévő hangereje távozásra kényszerített bennünket. Így átköltöztünk a közeli „Trafikba”, ahol 13 felnőtt és  egy gyermek részvételével maratoni, este 9-fél 10-ig tartó munkamegbeszélés kezdődött. Meglepő, de a többség végig ki is tartott, így sok mindent sikerült megbeszélnünk és tisztáznunk.

A beszélgetés jellegében más lett, mint ahogy eredetileg terveztük. Ez azonban egyáltalán nem volt „szerencsétlen fordulat”, a magam részéről kifejezetten örültem, hogy így alakult.[1]

Miben is lett más ez a találkozó a tervezetthez képest?

Eredetileg az eseményt a Tóth Bertalan szocialista országgyűlési frakcióvezető-helyettes pécsi, március 15-i beszédében felvetett „közös találkozó” előkészítésének céljából hirdettem meg a „Tiltakozás az internetadó ellen – Pécs” nyilvános Facebook-csoportban; azokra számítva, akik támogatják a „kettős választás” koncepciót. Mindössze másfél nappal a tervezett esemény előtt posztoltam a meghívást a találkozóra, így az oda igyekvők nem számolhattak népes résztvevői körrel. Úgy alakult azonban, hogy Tóth Bertalan maga is tudomást szerzett a találkozóról és el is jött, parlamenti titkárával, Sík László Zoltánnal együtt. Jelen volt még a Szabó Gábor, a PM helyi koordinátora és persze ott volt régi civil tüntetőtársunk, Ágoston Andrea is, aki egy ideje vállaltan az MLP színeiben fejti ki közéleti aktivitását.  

Tóth Bertalan mindjárt az elején kijelentette, hogy önmagát képviseli azaz amit mond, nem egy „hivatalos” pártálláspontot. Emiatt is igazi civil hangulatú, tisztázó jellegű – és nem a magyar közéletben sajnos igen elterjedt, „presztizsharcot” vívó, mellébeszélő – vitán vehettünk részt. Munkamegbeszélés volt, valószínűleg azért is tarthatott ilyen sokáig.

Először ismertettem a kettős választás koncepcióját a jelenlévőknek. Ezt most itt nem írom le, a Demosz második, békéscsabai vándorgyűlésének szeptember 5-i határozata a koncepcióról, továbbá a koncepció megvalósítására március 19-én, Budapesten meghirdetett választói mozgalomról szóló felhívás számos helyen olvasható, a koncepcióról eddig készült alapos elemzésekkel együtt.[2]

A koncepció felvázolására Tóth Bertalan reagált. Először leszögezte, hogy nem élből elutasító a kettős választással kapcsolatban, azaz – a diplomácia nyelvén fogalmazva – nyitottságot mutatott a koncepció iránt. Ezt követően felhozott egy sor aggályt a kettős választás megvalósíthatóságával kapcsolatban. Igyekeztem ezeket lejegyzetelni, hogy utána én is reagálhassak rájuk.

Tóth Bertalan aggályai a következők voltak:

• Nem látja, hogy a választók képben akarnának lenni a kettős választást illetően. Szerinte az átlagválasztó sokkal inkább a saját, mindennapi sorsát érintő kérdésekre keres választ, az egészségügy, az oktatás, vagy a korrupció problémáira, stb.
• Problémának látta, hogy a parlamenti képviselőknek előbb le kéne tennie a képviselői esküt az Alaptörvényre ahhoz, hogy teljes jogú képviselővé váljanak, utána viszont azonnal neki kéne fogniuk az Alaptörvény egy sor rendelkezésének megváltoztatásához.
• Álláspontja szerint az a logikus, hogy a kettős választás második fordulóján az induljon, aki már az elsőt megnyerte, hiszen ő már ismert, befutott jelölt. Ha viszont ő indulna újra, akkor mi értelme lenne előtte lemondania?
• A kettős választás első fordulóján induló, helyben népszerű személyiségeknek erre a projektre szerinte legalább másfél évet kéne áldozniuk az életükből, amit nem vállalnak be, ha nem a politikai karrier, csak egy ideiglenes szerepvállalás a céljuk.

Egyebek miatt ezen okok miatt Tóth Bertalan azt látja reálisabb célkitűzésnek, hogy 2018-ban egyetlen választáson, a pártok és a civilek összefogásával, a legalkalmasabb, legnépszerűbb 106 jelölt megtalálásával kell megverni a Fideszt, majd felvállalni 4 évre a kormányzást és közben a parlamentben megcsinálni az alkotmányozást.

Válaszként elmondtam, hogy…

Ad 1.) A kettős választás koncepció csak akkor lehet sikeres, ha a Fideszt a választásokra már régen lenyomtuk.[3] Azaz nagyon fontos, hogy mindent megtegyünk a Fidesz által elkövetett „ármányok” – az egészségügy és az oktatás szétverése, a korrupció féktelenné tétele és a szegényellenesség – leleplezésére és a problémák megoldásához alternatívák megfogalmazására és a helyzet megváltozásának kikényszerítésére a polgári ellenállás – szükség esetén a polgári engedetlenség eszközeivel. Azonban csak akkor van esély arra, hogy a közvélemény java része drámai mértékben elpártoljon a Fidesztől, ha a hatalomváltásra is tudunk a többség számára vállalható perspektívát fölmutatni. Azaz ha széles körben ismertté tesszük azt az egyetlen megoldás a hatalomváltásra, amely nem kényszeríti sem a jobboldali választókat, sem azokat a nem jobboldali, de a 2010 előtti állapotokat is radikálisan elutasító választókat arra, hogy szavazatukkal „csomagban” az általuk szintén elutasított, 2010 a hatalmat gyakorló politikai erőket juttassák négy évre hatalomra a Fidesz-rendszer felszámolásáért cserébe. Ez az egyetlen megoldás pedig a „kettős választás”. A két dolog tehát egymástól elválaszthatatlan: egyfelől a különféle társadalmi csoportok mindennapi életét érintő kérdésekben oda kell állni e csoportok mellé, másrészt pedig meg kell győzni a szavazók nagy többségét, hogy a jelenlegi hatalommal szemben nemcsak más, korábban a többség által már elutasított erőket lehet támogatni, hanem a kettős választás eredményeként lehetősége lesz mindenkinek olyan erőre adni a voksát, amely a saját értékrendjéhez a legközelebb áll.

Ad 2.) Elmondtam, hogy ez a képviselői eskü lényegének teljes félreértése. Az eskü nem arra vonatkozik, hogy a képviselő nem kívánja megváltoztatni az alkotmányos rendet, hanem csak arra, hogy a jelenlegi alkotmányos rend szabályainak tiszteletben tartásával teszi meg azt. Ez egyébként 2/3-os parlamenti többség elnyerésénél egyáltalán nem is jelent problémát. [4]

Ad 3.) Itt megint a koncepció meg nem értéséről van szó. A második választás ugyanis már arányos választás lesz. Ekkor pedig már nem az a győzelem egyetlen lehetséges útja, hogy egy-egy jelölt mindenki másnál több szavazatot kapjon. A cél itt már az, hogy minden párt, vagy pártjelölt annyi szavazatot kapjon, amennyire támaszkodva tárgyalóképessé válhat a kormánykoalíció megkötésére. A kormányalakításhoz szükséges győzelmet ugyanis nem feltétlenül a relative legtöbb szavazatot szerzett párt éri el, hanem mindazok a pártok, amelyek képesek egymással a reájuk a választáson leadott szavazatok több, mint 50%-ának birtokában összefogva kormánykoalíciót alkotni. Az összefogó pártok jelöltjeit ráadásul már az első választás előtt is lehet népszerűsíteni azzal, ha a kampány során az első választáson induló közös jelöltet támogatva, de a saját programjukat megmutatva lépnek fel ezek a jelöltek – akár a közös jelölttel együtt. Mindenképp célszerű az első választáson olyan személyt indítani egy-egy körzetben jelöltként, aki a második választáson már nem kíván indulni. Így egyetlen összefogó párt sem érezheti úgy, hogy valamelyik alkalmi szövetségese visszaélt a helyzetével és a saját, második választásos jelöltjét „nyomta be” az első választás közös jelöltjének.

Ad 4.) Álláspontom szerint az első forduló közös jelöltjének korántsem kell másfél évet a politikában töltenie. Egyrészt itt egy helyben (is) ismert és népszerű személy indításáról lenne szó, így a jelölt „felépítése” nem jelent annyi időt, mint egy kezdő pártpolitikusé. Másrészt saját tapasztalatból tudom (még 1990-ből), hogy mindössze a választást megelőző két hónap az, amikor valóban nagyon intenzív kampányolásra van szükség. Előtte a politikai aktivitást a szabadidő terhére is meg lehet valósítani. Harmadrészt a jelöltnek győzelme esetén csak néhány hetet (esetleg hónapot) kell intenzíven a közélettel töltenie. Ez összesen még a fél évet sem éri el.

A Tóth Bertalannak a „kettős választásnál” reálisabbnak tartott célkitűzéssel kapcsolatos elképzelését illetően arra hivatkoztam, hogy az a jelenlegi választási rendszer bevezetésével teremtett csapdahelyzet elkerülésére nem alkalmas. A csapdahelyzet abban áll, hogy a rendszer logikája szerint a Fidesz leváltására már most, a választások előtt olyan erőknek kellene összefogniuk, amelyeknek a választók jelentős része „csomagban” nem hajlandó négy éves kormányzati megbízást is adni.  Nincs annak reális esélye, hogy például a Mellár Tamás féle (korábban az MDF-re, majd a Fideszre szavazó) konzervatív demokraták, vagy az inkább baloldali értékrendet követő, de kifejezetten a 2010 előtti kormányzás ellen szerveződött LMP szavazói, vagy az eddig hatalmon volt pártokkal szemben általában bizalmatlan civil mozgalmárok hajlandók legyenek a „rendszerváltó szavazatukkal” egyben a Gyurcsány, vagy a Mesterházy/Tóbiás vezette pártoknak négy évre szóló kormányzati megbízást adni. Viszont abban a szavazók többsége – beleértve természetesen Gyurcsány és Tóbiás pártjainak szavazóit is, sőt talán még a jobbikos szavazók jelentős részét is – egyetért, hogy az Orbán-rendszert fel kell számolni, és helyette a mainál lényegesen demokratikusabb viszonyokat kell megteremteni. Ezért indul ki a kettős választás koncepciója abból, hogy az első választáson csak a demokrácia helyreállításának céljából kell összefogni, viszont ezt követően, néhány hét múlva, egy második, immár arányos választási rendszerben megtartott választáson már mindenki szabadon szavazhat a saját kedvenc pártjára.

Néhány további hozzászólást is feljegyeztem:

Szabó Gábor a PM helyi koordinátora, ha jól értettem, három lehetőséget vázolt fel a jövőt illetően:

Az első az, ha minden demokratikus párt parlamenti képviselője lemond a mandátumáról és a jelenlegi választási rendszer fennmaradása esetén bojkottálja a választást. E koncepció ellen szerinte azonban jóval több érv szól, mint mellette.

A második lehetőség a kettős választás, amit Szabó Gábor megfontolandónak tart.

A harmadik lehetőség az, hogy az összefogó pártok előválasztást tartanak, és az azon győztes jelöltek lesznek az összefogók közös jelöltjei. Itt az a kérdés Szabó Gábor szerint is, hogy vajon az egyes összefogó pártok támogatói készek-e „fegyelmezetten” az előválasztás győztes jelöltjeire szavazni.

Tóth Bertalan egy újabb felszólalásában elmondta, hogy szerinte nem jó, ha a civilek a jelenlegi parlamenti pártok ellenében hoznak létre maguknak újabb pártot, nekik inkább civilként megmaradva kellene a pártok közötti összefogását támogatni. Leszögezte azt is, hogy amennyiben nem jön létre 2018-ra valamiféle érdemi összefogás, ő nem kíván a külön induló MSZP ellenzéki képviselőjeként (azaz vesztesként) beülni a parlamentbe.

Ágoston Andrea szintén támogatta a kettős választás koncepciót, azonban felhívta a figyelmet, hogy annak megvalósítására egyre kevesebb az idő. Véleménye szerint a Jobbikot is be kell vonni valamilyen módon a koncepció melletti összefogásba.

Dr. Balla-Faredin Márk ügyvéd szintén támogatta a kettős választás koncepciót. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a koncepció csak akkor lehet sikeres, ha olyan, a választók számára alapvetően fontos ügyek mellett, mint a korrupció leküzdése, az oktatás és az egészségügy összeomlásának megakadályozása az összefogók nagyon határozottan kiállnak. A jelenlegi kormány meglévő támogatottsága csak ezen a módon omolhat látványosan össze. Márk a maga részéről ehhez a küzdelemhez fölajánlotta jogászi szaktudását és tapasztalatait, valamint kiterjedt kapcsolatrendszerét.

(A magam részéről az általa fölsorolt három ügyhöz a társadalom perifériájára szorultak jogfosztása elleni fellépést is nagyon fontosnak tartom.)

A beszélgetés utolsó órájában már kevesebben maradtunk, de a társaság fele végig kitartott.

Sík László Zoltánnal, Tóth Bertalan parlamenti titkárával hosszasan mérlegeltük az arányos választási rendszer alapján induló demokratikus pártok esélyeit, s eközben az arányos rendszer működésének mikéntjét is elemeztük. Ennek során a még jelenlévők egyetértésre jutottak abban, hogy a tipikusan sokirányú magyar választói akarat csak akkor képezhető le demokratikusan, és csak akkor biztosítható, hogy a választás után a pártok által megbízott kormány mögött valóban a választók többségének akaratát képviselő pártok álljanak, ha a választási rendszer teljesen arányos, azaz ha nincs elveszett szavazat és a kisebb pártokra leadott voks is ugyanannyit ér egy-egy képviselői hely biztosításakor, mint a nagyobb pártokra leadott szavazat. Ilyen választási rendszer lehetséges, sőt működik is ma már számos európai országban.

Többen felvetették azt a kérdést, hogy vajon a „kettős választás” koncepcióját hogyan lehet egyszerűen kommunikálni a kevésbé képzett választók számára. Az körvonalazódott a beszélgetés során, hogy ezt két mondatban (vagy egyetlen, összetettebb mondatban J ) lehet megtenni.

Eszerint:

„Az első választáson leadott szavazatunkkal közösen eltakarítjuk a Fideszt!” „Aztán néhány hét múlva, egy második választási fordulón, mindenki szabadon szavazhat a saját kedvenc pártjára!”

* * *

Néhány nappal a fenti beszélgetés előtt a „Nappaliban” öten, (vagy hatan?) jöttünk össze azért, hogy pécsi civil aktivisták a Demokratikus Koalíció pécsi politikusaival cserélhessenek eszmét a „kettős választás” koncepcióról.

A beszélgetésre úgy került sor, hogy az első, egy órás pedagógussztrájk melletti szolidaritási tüntetésen a Leöwey Gimnázium előtt összefutottunk Kunszt Mártával, Pécs korábbi alpolgármesterével, jelenleg DK-s pécsi közgyűlési képviselővel. Egy találkozás lehetőségét kértem tőle a koncepció ismertetésére.

A beszélgetésen a DK részéről Kunszt Márta és Auth István vett részt, a pécsi civil aktivisták közül pedig rajtam kívül Getto Katalin, Nagy Erzsébet, továbbá lehet, hogy még valaki, de ha fejbevágnak, sem ugrik be, hogy kicsoda.

Auth István szimpatizált a kettős választás koncepcióval, Kunszt Márta inkább a fenntartásait hangoztatta. Elmondta azt is, hogy a DK vezetése tudomása szerint eddig nem támogatta a koncepciót. A DK egy úgynevezett „Olajág-koalíciót[5]” szeretne megvalósítani a 2018-as választáson, amely a 2014 előtti összefogásnál nagyobb önállóságot és függetlenebb politikai megnyilvánulásokat enged a benne résztvevő pártoknak. Ugyanakkor az Olajág-koalíció célja nem a kettős választás megvalósítása, hanem a 2018-as parlamenti választás után győzelem esetén négy évre szóló koalíciós kormányzást szeretnének.

Miután részletesen ismertettük vitapartnereinkkel a kettős választás koncepció tartalmát és a felvetődő aggályokra is reagáltunk, Kunszt Márta megígérte, hogy kikéri a pártvezetésük aktuális véleményét a kérdésről.

Néhány napja Kunszt Márta e-mailen megírta, hogy a DK vezetése jelenleg hogyan áll a kettős választáshoz:

Eszerint „a budapestiek szerint az Alkotmányozó Nemzetgyűlést felvázoló koncepciót vallók között nem tisztázott a Jobbik szerepe a folyamatban, ezért távolságtartással szemlélik a kérdést”.

Jelenleg itt tartunk.

[1] A korrektség kedvéért le kell írnom, hogy a beszélgetés egyik részvevője ugyanakkor utólag írásban kifejezett rosszallását fejezte ki a program ilyetén való alakulása miatt.

[2] A Választói Mozgalom felhívása itt olvasható: https://www.facebook.com/notes/v%C3%A1laszt%C3%B3i-mozgalom/v%C3%A1laszt%C3%B3i-mozgalmat-a-demokr%C3%A1ci%C3%A1%C3%A9rt/1111861158835843. A mozgalom létrehozásáról döntő Demosz határozat, és egy sor elemzés pedig  e blogomon is olvasható. Nagyon érdemes megismerni még Ruzsa Ferenc 2012-ben írt alapos elemzését a koncepcióról! Itt olvasható: http://akoztarsasagmegmentese.blog.hu/

[3] Erről beszélt Majtényi László is ugyanitt, a pécsi Trafikban a „kettős választás” koncepcióról vele, Juhász Péterrel és Bokros Lajossal közösen tartott fórumunkon 2016. február 9-én.

[4] Más kérdés: mi van akkor, ha a győztesek csak feles többséghez jutnak a parlamentben? Egy ilyen a helyzetben az alkotmányozás lehetőségéről megoszlik az alkotmányjogászok álláspontja. Létezik olyan álláspont is, hogy az alkotmányozásra már a választási kampányban a választók meghatalmazását kérő parlamenti többség kiindulhat abból, hogy a jelenlegi alkotmányos rendelkezések önellentmondást tartalmaznak, amit jobb híján feles törvényhozással kell föloldani, majd utólag népszavazással megerősíteni. Egyfelől a jelenlegi alaptörvény is kimondja ugyanis a népszuverenitás és a jogállamiság elvét, másfelől viszont több alkotmányos rendelkezés kifejezette akadályozza a legalapvetőbb alkotmányos alapjogok érvényesülését. Ilyen esetben előállhat olyan helyzet, hogy a képviselőknek az alapvető alkotmányos jogok védelme érdekében a diszkontinuitás alapjára kell helyezkednie. Azaz egyes hatályos jogszabályokat meg kell sértenie ahhoz, hogy a magasabb rendű alapjogokat érvényesíthesse. Ilyen esetben az alkotmányos szabályokban rejlő ellentmondást feloldó törvényeket az azokat közvetlenül (népszavazással) jóváhagyó népakarat és a nemzetközi közösség kontrolljának elfogadó álláspontja legitimálhatja. Az eskü betartását a népszuverenitás érvényesülésének ez a fajta elismerése igazolhatja. Hangsúlyozom, erre a fajta legitimációra csak akkor van szükség, ha az összefogók győzelmükkel nem szerzik meg a 2/3-os parlamenti többséget. A jelenlegi - aránytalan - választási rendszer alapján a győztesnek viszont jó esélye van arra, hogy ha már győz, a 2/3-os parlamenti többséget is megszerzi.

[5] A kifejezést eredetileg Olaszországban, a Berlusconi ellen szerveződött első, 1996 és 2001 között hatalmon volt kormánykoalícióra használták.

Helyszín: Budapest, Blaha Lujza tér, MÜSZI

A találkozó időpontja: 2016. március 26-i, 14.00-tól 17.30-ig  

 Jelen voltak: Horváth András, Szabó Sebestyén, Berger Zsófia, Katona Andrea, Orbán Zsuzsa, Katona Zsolt, Ruzsa Ferenc, Szekér János (Szergej), Ligeti György, Heindl Péter személyesen, továbbá Tóth Sándor, Horváth Sándor, Nagy Navarro Balázs és Bognár Attila skype-on. Az összejövetelre még Vágó Gábor és Gulyás Mihály[1] jelezték részvételüket, ők azonban sajnos nem érkeztek meg. A skype-közvetítést egy laptopon, a laptop mikrofonjával és a laptophoz csatolt hangfalakkal oldottuk meg, ezúttal elfogadható minőségben.

A beszélgetés levezető elnöki szerepét Szabó Sebestyén vállalta.

 A beszélgetést körbemutatkozással kezdtük, majd a tárgyalandó témák felvetésével folytattuk. A tervezett témák között szerepelt a választói mozgalom működése és egy web-oldal kialakítása.

1.

 A működéssel kapcsolatban vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy vajon a pártok mennyire lehetnek részesei a mozgalomnak.

Az egyik álláspont szerint, ha jól értettem, a mozgalomban csak egyének vehetnek részt, pártok nem. A pártoknak már csak abban a választási szövetségben lehet szerepük, ami a mozgalom által megfogalmazott és jóváhagyott sarokpontokat tartalmazó „társadalmi szerződés” és a kiválasztott nem-pártpolitikus jelöltek támogatására jön majd létre.

A másik álláspont szerint cél az, hogy valamilyen formában már a mozgalomnak is részeseivé váljanak pártok és civil szervezetek egyaránt. Erre azért van szükség, mert a választási szövetség felállításának előföltétele, hogy a pártok és a mozgalom részvételi demokratikus alapon szerveződő civil tagjai valamilyen formában egyezségre jussanak a „társadalmi szerződés” tartalmáról és a jelöltek személyéről, illetve a jelöltkiválasztás módjáról.

 E kérdés vitája során vetődött fel az is, hogy a múlt héten elfogadott szöveg egyik mondatát, ami a „választási szövetségről” szól, meg kellene változtatni úgy, hogy az a „választói mozgalomról” szóljon és a szövegben a jelenlegi helyéről egy másik bekezdésbe kellene átrakni. Ebben a kérdésben azonban nem sikerült egyezségre jutni a jelenlévőknek, így a mondat maradt úgy és ott, ahogy és ahol van.

A vita (és a találkozó) végén az a kompromisszumos javaslat tűnt a még jelen lévő vitatkozók számára elfogadhatónak, hogy a mozgalommal együttműködő pártok mint a mozgalom támogatói legyenek megnevezve, a mozgalom tagjai viszont csak egyének lehessenek. Egyénként viszont bárki – párttag, pártvezető, mezei civil – lehessen tagja a mozgalomnak, s tagként részt vehessen a mozgalom vitáiban, valamint a részvételi demokrácia elvei szerinti döntéshozatalban egyaránt.

 2.

A jelenlévők között még egy ponton volt nézeteltérés kitapintható. A Demosz „Kettős választás” munkacsoportjának tagjai és az újonnan érkezettek (köztük a kettős választásról még négy éve „A köztársaság megmentése” címmel tanulmányt publikáló[2] Ruzsa Ferenc) többsége a kettős választásra létrehozandó választási szövetség feladatát úgy értelmezi, hogy a majdani szövetség által a parlamentbe juttatott képviselők mandátuma meglehetősen kötött. A képviselőknek a választási szövetség előre megfogalmazott törvényszöveg-tervezeteit kell képviselniük az országgyűlésben. A parlamenti vita után a tervezetekből törvényt kell alkotniuk, majd intézkedniük kell a parlament föloszlatásáról, abból a célból, hogy immár az új, arányos választási törvény alapján megválasztandó képviselők dönthessenek aztán négy éven át az ország sorsáról. (Ezt a koncepciót tartalmazza a Demosz „Kettős választás” munkacsoportjának egy hete nyilvánosságra hozott „Választói mozgalmat a demokráciáért!” című felhívása[3] is.)

Úgy tűnt, ettől a koncepciótól a Kard Egyesület[4] álláspontja egy kérdésben eltér. Nevezetesen abban, hogy ők egyenlőre nem gondolják, hogy a választási szövetség képviselőinek kötött mandátuma előre megfogalmazott törvénytervezetek megvitatásáról és megszavazásáról szólna. Ha jól értettem, ők inkább csak a többiek által is szükségesnek vélt sarkalatos kérdésekben való törvényhozás kötelezettségét írnák elő a választási szövetség által a parlamentbe juttatott képviselőknek, azonban a megalkotandó törvények tartalmát nem határoznák meg előre, már a választási szövetség megkötésekor, hanem azok megfogalmazását a parlamentre bíznák. Konszenzus abban mutatkozott a mostani vita során, hogy ennek a kérdésnek a tisztázása fontos feladat.

 3.

Az összejövetelen szó esett a mozgalom működéséről. Javaslat hangzott el arról, hogy a Demosz működési elveit, vagy azok közül a leglényegesebbeket vegye át a választói mozgalom. Végül a Demosz működési alapelveinek egyenkénti átvételéről, vagy át-nem-vételéről az egybegyűltek idő hiányában nem döntöttek. Abban viszont – ha jól értettem – konszenzus alakult ki közöttünk, hogy a Demoszban résztvevő mozgalmak és szervezetek együttműködési modelljéhez hasonlóan a választói mozgalom tagjai (illetve a tagok csoportjai) is megtartják önállóságukat, ugyanakkor a választói mozgalom céljainak érdekében végzett tevékenységüket koordinálják és e célok megvalósítása érdekében segítik egymást. 

 4.

A web-oldal kérdésében Szabó Sebestyénnek volt egy javaslata konkrét személyre, aki a web-oldal elkészítését vállalná. Sebestyén elmondta, hogy az illető személyéről egyeztetett a most jelen nem lévő Vágó Gáborral is. Az új web-oldal a jövő héten jönne létre és egyenlőre a már említett „Választói mozgalmat a demokráciáért!” felhívás lenne rajta olyan formában, ami a felhíváshoz való csatlakozásra – azaz annak aláírására – is lehetőséget biztosít.

 5.

A felhívást aláírók nyilvánosságáról szintén vita bontakozott ki. Egy hete a szöveg végső formába öntői úgy döntöttek, hogy egyenlőre „a Demosz kettős választás munkacsoportja” aláírással jelenik meg a szöveg és az első aláírói listát akkor teszik közzé, ha már a közzétételhez elegendőnek tartott aláíró – köztük néhány ismertebb személy – neve is feltüntethető lesz a szöveg alatt. Időközben több tucatnyian jelezték, hogy készek aláírni a felhívást, köztük ismertebb személyek is. Ezen túl a Facebookon még sokan „like”-kal fejezték ki a szöveg alatt támogatásukat. Ennek alapján most – megint csak az összejövetel legvégén még ottmaradottakkal – úgy döntöttünk, hogy a like-olókat és a megadott e-mailcímen eddig csatlakozókat is megkérdezzük: hozzájárulnak-e nevük feltüntetéséhez az elsők között a felhívás alatt? Akik pedig hozzájárulnak, azok nevét egyszerre hozzuk nyilvánosságra a jövő héten az interneten.

 6.

Végül: Az összejövetel során fontosnak tartottuk azt is közösen leszögezni, hogy a mostani és későbbi döntések a jövőben felülírhatók a mozgalom tagjai által. Azaz egészen a választási szövetség véglegessé válásáig a döntések nyitottak: újabb információk és körülmények figyelembe vételével, illetve a mozgalom tagi összetételének változásával, bővülésével a korábbi döntések megváltoztathatók.

A beszámolót az esemény után vonaton hazafelé utazva készítette: Heindl Péter

 Utóirat: A fenti szöveg a jegyzeteim alapján készült. A több mint három órás beszélgetés egyes elemeinek kiemelése nyilván szubjektív. Mások beszámolói a fentiektől eltérhetnek, érdemes azokat is elolvasni!   - HP

[1] Utóbb kiderült, hogy Gulyás Mihály azért nem lehetett jelen, mert a szervezők eredetileg rossz időpontot és helyszínt jelöltek meg a találkozó eseményoldalán, s így elkerültük egymást.

[2] https://www.academia.edu/1331774/A_k%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g_megment%C3%A9se

[3] A felhívás szövege egyenlőre a „Kettős választás a demokráciáért” nevű nyílt Facebook-csoportban olvasható.

[4] A találkozón jelen volt Katona Andrea a Kard Egyesület alelnöke, aki egy hangfelvételt is bemutatatott, melyen  Magyar György, az Egyesület elnöke nyilatkozott. A hangfelvételen Magyar György a kettős választás koncepcióját értelmezte.

A „Tiltakozás az internetadó ellen – Pécs” nevű Facebook csoportban beszálltál a pécsi, március 15-i, civil tüntetésen való részvételedről folyó vitába. A civilek iránti elkötelezettséged egy Veled készült interjúval kívánod alátámasztani. (http://www.168ora.hu/itthon/palmai-nincs-cime-142706.html)

Az interjúban viszont azt nyilatkozod: „Nem látom jó megoldásnak megnyerni egy választást, majd helyreállítani egy alkotmánymódosítással a demokratikus kereteket, és újra kitenni egy választási folyamatnak az országot. Jó lenne egy olyan szövetség, amely kormányképes is.”

Közel egy éve ugyanezt írta a pártod elnöke és parlamenti frakcióvezetője, Tóbiás József is: „Nem tartom ugyanakkor kivitelezhetőnek, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a lebontása két lépcsőben történjen, rövid idő alatt kivitelezhetetlennek látom két választás megtartását és lebonyolítását. A 4. Köztársaság kikiáltása, az új alkotmány elfogadása mellett a jogrendszer erőteljes revízióját kell végrehajtani, ez pedig gyors és határozott cselekvést igényel.” (http://www.ekint.org/ekint_files/File/mszp%20v%E1lasza.pdf)

Van még egy érvetek az arányos választási rendszer kialakítása és annak alapján egy mielőbbi szabad és fair választás megtartására irányuló „kettős választás” koncepciója ellen. A 2012-ben, a Fidesz új, aránytalan, a választókat kétpólusú választásra rábírni akaró választási törvényének parlamenti elfogadása utáni hónapokban megalkotott politikai stratégiátokban ez olvasható: „Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni – de csak akkor, ha mintegy „mesterségesen” teremtjük meg ezt a helyzetet számukra.” (http://www.scribd.com/doc/106074761/Baloldalisag-Remeny-Er%C5%91) Tisztáztátok azt is, hogy itt nem csak az LMP és az akkortájt még pártfüggetlen Milla-tüntetéseken résztvevő többtízezres tömeg szavazatainak „elszipkázásra” gondoltatok a „mesterségesen megteremtett helyzettel”. A szöveget ugyanis kiegészítettétek azzal, hogy „ellentétben a nagypolitikai viták által sugallt helyzettel, a Jobbik szavazóinak nagy része ma a Fideszt jobban elutasítja, mint az MSZP –t.”

Tényleg sok lenne még akár néhány hetet-hónapot is várni egy második választási forduló miatt?!

A probléma nemcsak az, hogy a saját szavazóitok kevesen vannak (ráadásul egyre kevesebben) a Fidesz legyőzéséhez, és hogy a Jobbik pedig nemhogy gyengült volna, hanem erősödött a 2012-es stratégiátok megfogalmazása óta; egészen odáig, hogy ma már az ország második legerősebb pártjává vált. Ennél is nagyobb probléma, hogy a hazai demokraták nem jelentéktelen része – ez a 2014-es választási kudarc során már teljesen nyilvánvalóvá vált – nem akar úgy részt venni a Fidesz leváltásában, hogy a szavazatával a számára szintén elfogadhatatlanul ellenszenves 2010 előttieket juttassa kormányra. Miért? Mert az utóbbiakat is elviselhetetlenül korrupt és a népakaratra fütyülő kormányzatként tapasztalta meg. A Fidesz-világ persze rosszabb a 2010 előttinél. A most kormányzók még a szabadságjogainktól is igyekeznek megfosztani bennünket. Mégis nagyon sokan vannak, akik nem hajlandók az aránytalan választási rendszer kényszere miatt csak a rossz és a még rosszabb között választani. A „mesterséges helyzetteremtés” szándékát máig nagyon érzik a nem-MSZP-s és nem-DK-s választók, amikor olyan összefogásra buzdítjátok őket, amelyik négy éves kormányzásra adandó felhatalmazásra szól. Kilóg a lóláb.

Az egyenrangú partneri együttműködésnek egyetlen útja létezik: Vállalnotok kell, hogy a nem a „2010 előttiekre” szavazni akarók érdekében, velük közösen teremtitek meg az arányos választás rendszer alapján való szavazás lehetőségét! Azt, hogy a Fidesz közös megbuktatása után az arányos választási törvény és más, a demokratikus rend megvalósításához alapvetően fontos alkotmányos jogszabály megalkotását követően, egy gyorsan megszervezett új választáson már ne csak a Ti szavazóitok, de ők is a saját kedvenc pártjaikra szavazhassanak. A Fidesz eltűnése után így válhatnak ők is egyenjogúakká a jelenlegi „nagy (?) pártok” szavazóival. Aztán a rendszerbuktató első választást gyorsan követő második, immár szabad és fair választás után az ő szavazataikra támaszkodva, az ő pártjaik is részt vehetnek majd a következő, négy évre megbízott kormány megalakításáról szóló tárgyalásokon. S ott majd ezek a pártok a saját szavazóiktól kapott felhatalmazás alapján érvényesíthetik a választóik – a mostani „civilek” jelentős részének – akaratát.

A „kettős választás” koncepciója nem új. 2011 óta az asztalon van. (http://nol.hu/belfold/20110712-javaslat_alkotmanykorrekcios_szovetsegre-1132601 ) Igaz, Karácsony Gergely eredeti felvetését még kevesen támogatták. Ruzsa Ferencnek, az ELTE filozófus-indológus docensének, a Kádár-rendszer egyik első, országos hálózat kiépítésére képes független, civil mozgalma, a Dialógus Békecsoport egykori vezetőjének 2012-es, tudományos alaposságú elemzését a koncepcióról sem sokan olvasták el akkoriban. (https://www.academia.edu/1331774/A_k%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g_megment%C3%A9se ) Azóta a helyzet változott. A „civil” (azaz a „nagypártokhoz” nem köthető) véleményformálók közül a „kettős választás” koncepciója mellett az azt korábban is támogató Bokros Lajoson (http://hu.budapestbeacon.com/kiemelt-cikkek/bokros-nem-akarjuk-a-fideszt-es-a-jobbikot-kevesbe-naci-es-inkabb-naci-formajukban-sem-konferencia-a-fidesz-levaltasarol/) kívül az elmúlt egy évben kiállt a Majtényi László vezette Eötvös Károly Intézet (http://www.ekint.org/ekint/ekint.news.page?nodeid=792), Juhász Péter az Együttből (http://www.168ora.hu/itthon/juhasz-peter-civilekkel-helyben-lehet-megverni-fideszt-142390.html), és a Fidesszel már korábban szembefordult közgazdász professzor, Mellár Tamás is (http://444.hu/2016/02/18/mellar-tamas-tudja-hogyan-kell-levaltani-a-fideszt), akiről mostanában mint a liberális konzervatív nagyágyúkat (mások mellett Sólyom Lászlót, Tölgyessy Pétert, Chikán Attilát) összefogó Eötvös József Csoport létrehozásának egyik kezdeményezőjéről írt a sajtó. (http://index.hu/belfold/2016/01/22/orban_populizmusarol_beszelgetett_az_uj_konzervativ_kor_az_eotvos_jozsef_csoport/) Még az MSZP Szolnok megyei szervezete – élén Szekeres Imrével – is támogatásáról biztosította a koncepciót. (http://nepszava.hu/cikk/1081519/1) Tavaly, az internetadó elleni demonstrációval indított tüntetéssorozatot tucatnyi városban szervező harminc civil mozgalom és szervezet közel száz képviselője „DEMOSZ-vándorgyűlések” néven indított el pártfüggetlen tárgyalássorozatot a demokratikus átalakulásról. (http://demosz.com/page.php?4) A második DEMOSZ-vándorgyűlés Békéscsabán határozatot fogadott el a „kettős választás” koncepció megvalósítása érdekében egy civil mozgalom létrehozásáról. (http://heindlpeterblogja.blog.hu/2015/09/15/lepesrol_lepesre_hogyan_juthatunk_el_a_demokratikus_hatalomvaltasig ) Az ötödik, szegedi vándorgyűlésnek már kifejezetten a koncepció részleteinek tisztázása volt a fő témája idén február elején. (http://demosz.com/news.php) Pécsett nyilvános rendezvényen vitattuk meg a koncepciót Majtényi Lászlóval, Bokros Lajossal és Juhász Péterrel. (http://gerilla.reblog.hu/viselkedesi-politologia) A Demosz-vándorgyűlések egyik résztvevője, a KARD Egyesület (Katona Andrea és Magyar György nevével fémjelzett szervezet) nyilatkozatot tett közzé a „kettős választás” szellemében létrehozandó választási szövetség létrehozásának szükségességéről (http://kard1.hu/2016/02/19/nyilatkozat/) és az egyesület április elején Budapesten ezzel a témával tart kerekasztal beszélgetést.

A legutóbbi demoszos „műhelyvitákon”, a volt LMP-s parlamenti képviselő és ismert civil aktivista Vágó Gábor felvetése alapján a nyugati demokráciákban elterjedt civil választói mozgalom megszervezését határoztuk el. A mozgalom célja a pártok rászorítása a koncepció elfogadására, és ha a rászorításhoz szükséges, akkor rövid időn belül egy, a demokratikus részvételiség elve alapján álló, nyitott választási párt létrehozása mindössze egyetlen céllal: a kettős választás megvalósítása érdekében.

Kérlek tehát, hogy add föl, adjátok föl a pártotoknak a kettős választás koncepcióját elutasító, merev, és önző álláspontját! Ami - ez meggyőződésem - ráadásul rövid úton a szocialista párt ellehetetlenüléséhez vezet. Mi, civilek, nyitottak vagyunk a valódi partnerségen alapuló együttműködésre, sőt – láthatod – már nekivágtunk, hogy a civil mozgalom eszközeivel kényszerítsük ki azt. A mozgalom erőssége, hogy a céljai egyszerű és világos célok, a mozgalomban résztvevők pedig készek teljesen transzparensen, a konfliktusokat is felvállalva, a nyilvánosság erejében bízva, szívósan küzdeni. Megfúrhatatlanul.

Heindl Péter, Pécs

E-mailen válaszoltam egy barátom felvetéseire a koncepcióval kapcsolatban[1]. Egyebek mellett az összefogó „technikai koalíció” által előre elfogadott szöveg automatikus parlamenti megszavazásának lehetőségét vitatta. Vajon nem lenne „demokráciahiányos” egy ilyen döntés? A nyilvános vita generálása érdekében ide másolom a válaszom, a kommentelés terjedelmi korlátai miatt két részben:

Ha valamilyen módon már a választás előtt megegyezne egy választási koalíció a választási törvényben, vagy még jobb esetben az alkotmányos rend szélesebb körét szabályozó törvényszövegekben, amit aztán a választás során közös választási platformként, nyilvánosan képviselne, és aztán megnyerné a választást, akkor az a szöveg népszavazásszerű legitimációt kapna. Ezáltal máris nagyobb demokratikus legitimációval rendelkezne, mint a mostani alkotmányos rendelkezések hosszú sora, amelyek meghozatalához a Fidesz a 2010-es választáson semmiféle felhatalmazást nem kért a választóktól, hiszen még a szándékát is eltitkolta annak, hogy az alkotmányos rendet meg kívánná változtatni győzelme esetén.

 A demokratikus legitimáció tehát szerintem meglenne. Mindazonáltal indokolt azon morfondírozni, hogy vajon mi módon könnyebb dönteni a választási törvény és az alkotmányozás kérdésében: úgy, ha a szöveget érdemben a parlament alkotja meg, vagy úgy, ha azt már előre megfogalmazzák az összefogók és ehhez kérik a választók fölhatalmazását?

Egyik esetben sem könnyű a helyzet. Mégis, a mi demoszos koncepciónk tűnik nekem könnyebbnek megvalósíthatónak.

A másik lehetőség ugyanis az, hogy az összefogók azt mondják a választóknak: „Engedjetek bennünket győzni, aztán majd a parlamentben elvitatkozgatunk az alkotmányos rend új szabályairól és a végén biztos megegyezünk! Addig meg kormányzunk felettetek!” Tehát ez esetben a választói akaratnyilvánítástól kezdve úgy jutunk el a „sarkalatos” alkotmányos jogszabályok megalkotásáig, hogy a választók először adnak egy biankó felhatalmazást egy széleskörű (mondjuk Schifferéktől, Tóbiásékon át Gyurcsányékig terjedő) összefogásnak arra, hogy egy meghatározott ideig kormányozzák az országot, és ezzel párhuzamosan próbáljanak megegyezni az alkotmányos rend legalapvetőbb szabályairól. Olyan szabályokról, amikről a választás előtt (tehát a most elkövetkezendő két évben) nem tudtak megegyezni. Hiteles ez a felhatalmazás-kérés? Képes arra, hogy széleskörű választói támogatást kapjon a jelenlegi politikai helyzetben, ahol a legnagyobb gond a választók előtti hitelesség hiánya a kormány ellenzékének oldalán?

De ez csak az egyik probléma. A másik problémát már láttuk 2013-ban: Ki mondja meg, milyen arányban áll össze az „összefogás listája”?

Tegyük fel, az összefogás pillanatában mért utolsó közvéleménykutatási adatok alapján áll össze a lista! A választók számára itt is fölmerül a kérdés: „Ha már előre megegyeztetek a fizetett, befolyással járó pozíciók leosztásában, abban, hogy milyen arányban és kik lesztek jelen a parlamentben (győzelem esetén pedig a kormányban), akkor vajon miért nem voltatok képesek egy, a nép előtt vállalható, és a választáson ’népszavazási’ jellegű legitimációval megerősíthető törvényszövegekben is megegyezni?”

Felhozható az alkotmányozó nemzetgyűlésen való törvényszöveg-alkotás mellett érvként, hogy ezek az alapvető törvények csak akkor lesznek össznépi szinten legitimek, ha a választásokon ellenzékbe szoruló, mostani kormányzó erők is részt vesznek azok meghozatalában. Erre egyrészt véleményem szerint az elkövetkezendő két évben is lehetőség nyílhat, ha valóban sikerül nyilvános társadalmi vitát generálni, és a kormánypártiaknak van hajlandóságuk részt venni a nyilvános vitában. Másrészt természetesen a már a választásokon népi támogatást nyert, tehát demokratikus legitimációval bíró törvénytervezethez is hozzá lehet szólni majd a parlamenti vita során az „összefogásból” kimaradt, de parlamentbe jutott pártoknak. És ha a teljes, velük szemben álló „összefogó”-koalíciót meg tudják győzni, még el is lehet fogadni a módosító javaslataikat. Ez esetben sem tart tovább a vita azonban néhány hétnél. Hiszen a népi felhatalmazás alapján legitimációval bíró szövegek – köztük a második választás szabályainak szövege egészen biztosan –  akkor már megvannak, így hónapokig, netán évekig eltartó, újabb és újabb tervezeteket megvitató országgyűlési bizottsági és plenáris ülések sorozatára nincs szükség.

Alaposabb alkotmányjogi vitára a képviseleti demokrácia szabályai szerint egyébként ez a grémium nem is rendelkezne elegendő legitimációval. Hiszen az összefogók a jelenlegi, kényszerösszefogásra épülő, demokrácia-hiányos választási törvény alapján állnának össze, olyan választók támogatásával, akik csak egy előre eléjük tárt szöveg megszavazására adtak felhatalmazást. Az egész koncepció kiindulópontja, hogy a választók egy része egyébként semmiképp sem szavazna "csomagban" olyan pártok jelöltjeire is, amelyeket netán szimpla maffiapártoknak tartanak, vezetőiket pedig közönséges maffiózóknak. Demokratikus legitimációval bíró képviselők közötti érdemi vitára csak a második, arányos rendszerben tartott választás után kerülhetne sor, ahol már lehetőség lenne minden egyes választónak arra a pártra és arra a képviselőjelöltre szavazni, amelyet, illetve akit nyugodt lelkiismerettel, választói akaratát szabadon kifejezve juttathatna be a parlamentbe. (Az arányosságot én legfeljebb egy 4-5%-os bejutási küszöbbel korlátoznám a kormányozhatóság segítése végett.)

 Abból indulok persze ki, hogy valóban sikerül széleskörű összefogást produkálni. Olyat, amelyik a jelenlegi, nem arányos választási szabályok szerint képes megszerezni a parlamenti 2/3-hoz szükséges támogatást a választóktól.

Más kérdés, hogy mi van akkor, ha az összefogók nem jutnak 2/3-os többséghez, viszont abszolút többséget szereznek, azaz a választók több mint fele felhatalmazást ad nekik egy arányos választási törvény meghozatalára?

Volt már erről vita a nem-kormánypárti médiában a 2010 utáni, a választások előtt be nem jelentett, „puccsszerű” alkotmányozás idején. A kérdés akkor úgy vetődött fel: Vajon egy népszavazással szentesített alkotmányozás, amely a jelenlegi törvényeket sértené, viszont az alapvető szabadságjogokat és emberi jogokat nemhogy nem sértené, de azokat kibővítené, szóval egy ilyen alkotmányozás vajon nagyobb demokratikus legitimációval bírna-e, mint a Fidesz 2010 utáni, formálisan törvényes, de népi felhatalmazás nélkül történt alkotmányozása? S ha igen, legalizálható-e egy ilyen törvénykezés valamilyen módon a hazai jogrenden belül? Vagy esetleg szentesíthető-e nemzetközi intézmények döntésével (esetleg egy strasbourgi bírói ítélettel) ez a törvénykezés? Vagy netán elegendő lenne-e abban bízni, hogy miután az előre leírt és ily módon népi legitimációt szerzett szöveget törvényjavaslatként beterjeszti az abszolút többséget szerző „összefogás”, a parlamenti ellenzék valamiféle morális kényszer alapján kész némi kompromisszum árán szavazataival biztosítani a 2/3-os többséget?

 Van még egy harmadik lehetőség a választás kimenetelére, amit végig kell gondolni: Nyilván benne van a pakliban az is, hogy az összefogók veszítenek. Figyelembe kell venni, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzéki pártok hivatásos politikusai, a „régiek”, sajnos valószínűleg csak akkor mennének bele egy rövid, néhány hetes, vagy hónapos parlamenti időszakra szóló összefogásba, ha biztosítékot látnának arra: ha veszít az összefogás, ők akkor is - mint most is - négy évig ücsöröghetnének a parlamentben díszellenzékként és fölvehetnék a jelentős képviselői juttatást és párttámogatást. A múlt héten kedd este erről is sokat agyaltunk tucatnyian a MÜSZI-ben (részben skype-on keresztül), van erre is megoldás, majd más alkalommal írok arról is.

 De térjünk vissza ahhoz a kérdéshez: vajon hogyan hozható össze az „összefogás” a választások előtti megállapodáshoz a választási törvényről? (Vagy – amennyiben lehetséges – a választási törvényen túl még egy sor „sarkalatos” alkotmányos szabályról is?) Azaz hogyan dől el, hogy egy önjelölt futóbolond által megfogalmazott a jó szövegtervezet, vagy pedig azt, amit mondjuk az EKINT összehoz? Kiknek az instrukciói alapján jöjjenek létre a törvényszöveg-tervezetek? És miként lehet erre az egészre rákényszeríteni a jelenlegi parlamenti pártokat, a „régieket”?

 Nem tudok tuti megoldást. Az ideális az lenne, ha létrejönne kifejezetten a kettős választás koncepciójának érvényesítése érdekében egy párt, jelentős – az adományozók által nyilvánosan is felvállalt – anyagi háttérrel, számos húzónévvel, ugyanakkor nyugati mintára teljesen demokratikus, a nyilvános diskurzus elvét szigorúan betartó pártélettel és ha ez a párt helyből olyan nagy népszerűséggel indulhatna, mint 2012. október 23-án a soktízezres Millás tömeg előtt a megalakulását bejelentő „Együtt”. Aztán az új párt tematizálná a nyilvánosság előtt ezt az ügyet, kikényszerítené az összefogás potenciális partnereitől a nyilvános állásfoglalást, végigharcolná, végiglobbizná és a közvélemény-kutatásokon mért választói támogatáson alapuló súlyára támaszkodva el is érné a választási technikai koalíció létrejöttét. Ez a lehetőség szerintem egyszer már megvolt, akkor azonban az Együtt alapítói elpuskázták. (De egyébként pl. a projekt finanszírozóinak nyilvános kiállására nem is tudom, hogy lett volna-e egyáltalán esély, márpedig ez fontos hitelességi kérdése a projektnek.) Nem tudom, hasonló helyzet előállítható-e még egyszer. Nem tudom, hány embernek van indíttatása és energiája arra, hogy ezzel foglalkozzon.

 Ettől függetlenül, amíg nem jön létre ilyen párt, vagy valami csoda folytán valamelyik létező, hitelességét még valahogy őrző párt nem válik ilyen erővé, addig is lehet népszerűsíteni a koncepciót, sőt akár lobbizni is lehet érte. Lehet tematizálni, beszélni róla különféle nyilvános fórumokon, a médiában.

A tematizálás legjobb formája szerintem a vita. Most éppen azt tervezzük, hogy Pécsett február elején egy fórumot szervezzünk a kettős választásról. Visszük az ügyet tovább.

[1] A „kettős választás koncepciójáról itt: http://heindlpeterblogja.blog.hu/2015/09/15/lepesrol_lepesre_hogyan_juthatunk_el_a_demokratikus_hatalomvaltasig, itt: http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150918_Juhasz_Peter_rogeszmeje és itt: http://heindlpeterblogja.blog.hu/2016/01/04/tarsadalmi_szerzodes_a_kettos_valasztas_celjabol_letrehozando_technikai_koalicio_megszervezese_es_eg publikáltam korábban.

1. Bevezetés

„A jelenlegi, társadalmi felhatalmazás nélkül létrehozott választási rendszerben a választópolgároknak a ’tömbszavazási’ kényszer miatt olyan pártokat és politikusokat is támogatniuk kellene a szavazatukkal egy esetleges hatalomváltáshoz, amelyeknek, illetve akiknek a támogatására nem hajlandók. Ezért az aktuális szabályok alapján a mostani kormányzat belátható időn belül nem is lenne leváltható. Minden bizonnyal éppen e helyzet előállításának a szándéka vezette a kormányzatot a mostani választási rendszer kialakításakor.[1]

Emiatt stratégiailag egy kettős választás koncepcióját kell követnünk. A kettős választásnak az a lényege, hogy valójában két, egymást viszonylag gyorsan követő választáson keresztül történik meg a jelenlegi, antidemokratikus választási rendszer megváltoztatása és a választók akarata szerinti hatalomváltás.

Az első választás győzteseinek az a feladata, hogy az országgyűlésben jogszabályokba foglalják az új, demokratikus választás törvényi feltételeit.”[2]

A fentiekből kiindulva mi, a társadalmi változásokért aktívan tenni kész civilek kezdeményezzük egy új, a sokszínű választói akarat érvényesítését lehetővé tévő, arányos választási rendszer kidolgozását. A cél érdekében felkérjük az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetbe, valamint a Szalay Körbe tömörült független alkotmányjogászokat, hogy dolgozzanak ki e célra egy társadalmi vitára bocsátható választási törvénytervezetet!

Tudjuk azonban, hogy a választási törvény elválaszthatatlan a választásra készülő politikai erők – a pártok – finanszírozási rendjét egyértelműen a törvényesség keretei közé szorító szabályok megalkotása nélkül. Ilyen szabályok hiányában ugyanis továbbra is igen nagy marad a valószínűsége annak, hogy az ország kormányzása újra és újra a törvénytelenül, illegális forrásokból, titkos háttérfinanszírozással működő, azaz e tekintetben valódi „maffiaszervezetként” funkcionáló pártok által delegált személyek kezébe kerül, akikről csak hatalomra jutásuk után derül ki, hogy maguk is közönséges bűnözők, akiknek az értékrendjében csak a sokadik helyen szerepel a választói akaratnak megfelelő kormányzás. Ahhoz tehát, hogy a választási rendszer valóban demokratikussá váljon, elengedhetetlen egy olyan párt- és kampányfinanszírozási törvény megalkotása, amelyben egy fillér támogatás sem nyújtható úgy, hogy ne tudnánk, az honnan való.[3] Ennek érdekében a fenti két intézmény szakemberei mellett a Transparency International és a Human Rights Wach szervezetek szakembereit is szükségesnek tartjuk bevonni egy párt- és kampányfinanszírozási törvény kidolgozásába.

Mi, az alkotmányos rend modern, demokratikus átalakítását fontosnak tartó civilek e két törvénytervezetnek a soron következő választások utáni parlamenti elfogadását tartjuk minimálisan megvalósítandónak egy újabb, immár valóban a választók demokratikus akaratának kifejezésére alkalmas választás megtartásához. E törvénytervezetek elfogadásával, majd egy új választás kiírásával érhető el, hogy végre ne csak egy olyan kényszerválasztásra legyen lehetősége a választóknak, amelynek során csak úgy lehet az éppen hatalmon lévőket megbuktatni, hogy helyettük egy másik, a szervezett maffiával összefonódó, a népakaratot pedig semmibe vevő, tönkrezüllött politikai erő kerüljön hatalomra.[4]

A célunk tehát az, hogy egy olyan, minél szélesebb körű technikai választási koalíció létrejötte érdekében cselekedjünk, amely a fenti feltételek elfogadásával kész közös képviselőjelölteket indítani egy néhány hónapos, a fenti feltételek törvénybeiktatása után önmagát feloszlató parlament megválasztása érdekében.

Fontos, hogy a technikai koalíció jelöltjei ne legyenek a társadalom jelentős része előtt vállalhatatlan, kompromittálódott személyek. Ne legyenek olyanok, akik bármiféle korábbi hatalmi visszaéléshez, maffiakormányzáshoz, korrupcióhoz, rasszista, vagy bármiféle totalitariánus eszméhez köthetők. Ez a követelmény nem valamiféle politikai cenzúrát jelent, mindössze annyit, hogy a jelenlegi, antidemokratikus, a választókat „tömbszavazásra” kényszerítő rendszerben csak olyan jelöltek induljanak, akik nem osztják meg a választókat. Lényeges hangsúlyozni, hogy e képviselőjelöltek megbízása tartalmát tekintve és időben is korlátozott. Az mindössze a választópolgárok árnyalt és sokszínű akaratának kifejezését lehetővé tévő, ugyanakkor a politika-finanszírozás jelenlegi, a szervezett bűnözéssel való összefonódás kényszerének semmiféle gátat nem szabó szabályozással szakító választási rendszer parlamenti elfogadásának idejére szól.

* * *

Az ilyen típusú „technikai koalíció” gondolata már négy és fél éve felvetődött a magyar közéletben. Kiderült azonban, hogy a jelenlegi rendszer tehetetlensége, és számos politikai erő ellenérdekeltsége miatt pusztán a racionális belátás alapján egy ilyen koalíció nem képes létrejönni. Világossá vált, hogy egy ilyen típusú technikai összefogás a hazai politikai erők között csak akkor jöhet létre, ha ebben a demokratikus társadalom eszméje iránt mélyen elkötelezett polgárok, és az általuk az utóbbi fél évtizedben létrehozott különféle, a korábbi maffiafinaszírozású szisztémával és a maffiarendszert betetőző 2010 utáni „Nemzeti Együttműködési Rendszerével” egyaránt szemben álló mozgalmak és civil szerveződések jelentős szerepet vállalnak.

 2. A Társadalmi szerződés

Mi, alulírott polgárok a fenti Bevezetőben leírtak figyelembe vételével az alábbi

t á r s a d a l m i   s z e r z ő d é s t

kötjük:

• Felelősséget vállalunk az új választási rendszer és e rendszer elválaszthatatlan részét képező, teljes átláthatóságot biztosító párt- és kampányfinanszírozási rendszer pontos, törvényszöveg-szintű kidolgozásáért és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kettős választás koncepciója alapján „az első választásnak” tekintendő 2018-as parlamenti választáson egy, az e törvénytervezeteket választási programként felvállaló technikai választási koalíció jöjjön létre a hazai politikai erők széleskörű részvételével. E cél érdekében készek vagyunk tárgyalásokon, továbbá a szükséges mértékben politikai akciókkal, médiakampányal és a demokratikus politizálás minden rendelkezésre álló eszközével is rábírni a demokratikus kormányellenes pártokat arra, hogy ebben a technikai koalícióban részt vegyenek.
• Vállaljuk egy, a technikai koalíció katalizátoraként fellépő, kizárólag a kettős választás első fordulójára szerveződő, és kezdettől következetesen a Demosz-féle demokratikus alapelvek alapján működő választási párt megszervezését. E párt célja azonban nem az, hogy a következő választásokon (azaz a reménybeli kettős választás első fordulóján) politikusokat juttasson a parlamentbe. A feladata az, hogy a technikai koalícióban részvevő politikai erőkkel egyezségre jutva, velük együtt, a közös programot jelentő törvénycsomag parlamenti elfogadása érdekében politikailag mindenki számára elfogadható – nem feltétlenül politikus – jelölteket állítson. A létrehozandó „katalizátor párt” feladata még, hogy a „Társadalmi szerződés” tartalmát működése során népszerűsítse, továbbá, hogy a szerződésben foglaltak szellemében folyamatosan civil akciók katalizátora legyen. Minderre részben a jelenlegi kormányzat szabadság- és társadalmi szolidaritás-ellenes intézkedései elleni folyamatos küzdelem, részben a technikai koalíció megkötésének kikényszerítése érdekében van szükség.
• A magunk részéről már most kötelezőnek elfogadjuk a civil demokratikus mozgalmak és szervezetek (Demosz) első vándorgyűlésen elfogadott alapelvek[5] betartását napi közéleti munkánk során.
• A technikai koalíció számára közös platformként megfogalmazott fenti „minimumkövetelményeken” túl célul tűzzük ki azt is, hogy egy alkotmányos reform koncepcióját[6] is kidolgozzuk neves alkotmányjogászok szakmai segítségével, a lehető legszélesebb társadalmi nyilvánosság mellett, az állampolgárok széleskörű partneri bevonásával. Törekszünk arra, hogy az alkotmányreform koncepcióját (vagy akár annak konkrét törvényszöveg-szintű megfogalmazását) minél szélesebb körben elfogadtassuk. Az alkotmányreform koncepciója az eddig megismert, és korábban már intézményesített liberális demokratikus alkotmányosság elvein kell, hogy alapuljon. Azonban az elmúlt negyedszázadban egyre mélyebb válságba került demokráciánk eddigi tapasztalatai alapján a jelenleginél lényegesen erősebb állampolgári kontrollt tartunk szükségesnek a hivatásszerűen politikát gyakorlók – a parlamenti és önkormányzati képviselők, valamint a különböző államhatalmi ágak vezetőinek munkája – felett. Ezért:
  • A koncepció fontos részének tekintjük az állampolgári közvetlen demokratikus részvétel változatos formáinak kidolgozását. Így
    • a népszavazásnak a jelenleginél bővebb és átgondoltabb intézményét, ezen belül a törvények széles körét érintően még a hatályba lépésük előtt a népszavazással való megtámadás lehetőségének biztosítását,
    • az elektronikus szavazást,
    • a visszahívhatóság (impeachment = felelősségre vonás) taxatíven felsorolt eseteit[7]
  • Fontosnak tartjuk konkrét rendelkezésekkel körülbástyázni a képviselői szabad mandátum intézményét, következetesen ragaszkodva annak a követelménynek az érvényesítéséhez, hogy a képviselők csak a választóinak felelősek és politikai szervezetek kötelező szavazásra – pláne büntetéssel szankcionálva – őket nem kényszeríthetik.
• Kinyilvánítjuk, hogy a technikai koalíciót még abban az esetben is készek vagyunk létrehozni, ha bizonyos, magukat demokratikusnak valló parlamenti politikai erők az abban való részvételt elutasítják. Tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a nem kívánt esetben a technikai koalíciót elutasító politikai erőket a következő parlamenti választáson (mely választás reményeink szerint egyúttal a kettős választás első fordulója lesz) a jelenleg kormányzó erőkkel együtt legyőzendő politikai ellenfeleknek kell tekintenünk.
• Közös céljaink elérése érdekében előzetesen a következő menetrendet fogadjuk el:
  • A jelen munkaanyag vitája, folyamatos átdolgozása, majd az elkészült végleges szöveg aláírása a Társadalmi szerződésre szövetkező partnerek által: 2016. január 31-ig.
  • A technikai koalíció koncepciójának a pártokkal való megvitatása, koalíció közös platformját képező választási törvénytervezet és a kampányfinanszírozási törvénytervezet kidolgozása és a koalícióra vállalkozó politikai erők általi „elvi” elfogadása: 2016. április 30-ig.
  • Ezzel párhuzamosan a Társadalmi szerződésben egyesülő politikai erők által közösen elfogadott demokrácia-programcsomag kidolgozása és annak vitája: 2016-os év során.
  • A Társadalmi szerződést aláíróknak a Kettős választás koncepciójára létrehozandó „katalizátor-párt” megalakulásának bejelentése: 2016. április 30.
  • A „katalizátor-párt bejegyeztetése, a többi párttal a részletes technikai koalíciós megállapodás kidolgozása, a jelöltek megtalálása, a kampány megszervezése: 2016-os év során.
  • január 1-től: közös kampány a technikai koalíció részvevőivel a kettős választás programjának népszerűsítése a 2018-as választás megnyerése érdekében. Ezzel párhuzamosan a „katalizátor párt” önállóan folytatja a „Társadalmi szerződés” terjesztését és katalizátora, támogatója lesz továbbra is a „Társadalmi szerződés” szellemében szerveződő civil akcióknak.
  • 2018-as választás után: választási győzelem esetén a „katalizátor párt” elsődleges feladata, hogy a technikai koalíció programját alkotó törvénytervezetek elfogadása felett őrködjön. Ezen túlmenően a pártnak döntenie kell arról is, hogy az új választáson (tehát a kettős választási koncepció szerinti második választáson) önállóan indít-e képviselőjelölteket a Társadalmi szerződés koncepciójának érvényesítésé érdekében. A „katalizátor párt” tagjai azonban szabadon, mindenféle „árulás” ódiuma nélkül dönthetnek úgy, hogy más pártokat támogatnak a második választáson, vagy akár maguk más (régi, vagy újonnan létrejövő) pártok tagjaként végeznek tovább politikai munkát. Természetesen a „katalizátor párt” addigi tagjai közül bárki szabadon dönthet úgy is, hogy elhatárolódik a „katalizátor párt” további működésétől, mert „pártpolitikai tevékenységét” csak a kettős választás koncepció megvalósításáig tartotta szükségesnek és a továbbiakban, mint civil aktivista, mindenféle pártkötődés nélkül vesz részt a közéletben.

A menetrend megvalósításában némi csúszás tolerálható, a menetrend a körülmények alakulásának megfelelően módosítható, kiegészíthető.

* * *

Az első cél tehát a Társadalmi Szerződés végleges szövegének közös kidolgozás széleskörű, nyilvános vita során. Nosza, lássunk neki![8]

[1] Utólagos megjegyzésem a szöveghez: Sajnos több adattal is alátámasztható az a feltételezés, hogy az MSZP vezetése ezt a Fidesz 2011-es, új választási törvényében megjelent, tömbszavazásra kényszerítő koncepciót minden, a nyilvánosságnak szánt tiltakozó szocialista pártnyilatkozat ellenére már a törvény elfogadásakor támogatta. A párt néhány hónappal a törvény parlamenti elfogadását követően, 2012. májusában „Baloldaliság. Remény. Erő.” címmel fogalmazta meg politikai stratégiáját, amely idővel kiszivárgott és a nyilvánosság számára elérhetővé vált. (http://www.scribd.com/doc/106074761/Baloldalisag-Remeny-Er%C5%91) E stratégiai dokumentum elején, a „Kutatási adatok tanulságai” című rész 5. pontjában a következő olvasható: „Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni – de csak akkor, ha mintegy „mesterségesen” teremtjük meg ezt a helyzetet számukra.” Tóth Zoltán, egykori államtitkár, választási szakértő állítja, hogy az akkori MSZP-vezetés már a törvény elfogadását megelőzően is támogatta az EBESZ szakértői előtt a tömbszavazási kényszer bevezetését a magyar választási rendszer átalakításának eredményeként. -HP

[2] Idézet a civil demokratikus mozgalmakat és szervezeteket összefogó DEMOSZ második vándorgyűlésén elfogadott dokumentumból a „kettős választás koncepció” menedzselésének felvállalásáról. (http://heindlpeterblogja.blog.hu/2015/09/15/lepesrol_lepesre_hogyan_juthatunk_el_a_demokratikus_hatalomvaltasig) A jelen vitaanyag a vándorgyűlést követően létrejött, és a koncepció részletes kidolgozásának ösztönzését feladatként felvállaló munkacsoport tagjainak inspirációja alapján készült.

[3] Tiszta, átlátható párt- és kampányfinanszírozás esetén mindössze a demonstrációkon perselyezéssel gyűjtött pénznél nem azonosítható be pontosan annak forrása. Ezen kívül még egy nagyon alacsony értékhatárig (mondjuk havonta max. 20.000,-Ft-ig) elfogadható magánszemélyektől olyan támogatás is, ahol az adományozó kész megnevezni magát a támogatott szervezet és annak nyilvántartása számára, de nevének nyilvánosságra hozatalához nem járul hozzá.

Az átláthatóság biztosításának fontos feltétele még, hogy a pártokat és kampányaikat ellenőrző Állami Számvevőszék számára legyen törvényben rögzített, kötelező előírás: Az ÁSZ a pénzfelhasználást ne csak a benyújtott számlák ellenőrzésével, hanem a ténylegesen a pártokra és a politikai kampányokra költött pénz útjának monitorozásával, azaz pl. a kampányok során használt óriásplakátok, médiareklámok monitorozásával és finanszírozási hátterük feltárásával is ellenőrizze!

[4] Elképzelhető, hogy a nyílt kampányfinanszírozás kérdésében is – egy alapos, a vonakodókat egyértelműen leleplező nyilvános vitát követően – engedjünk annak érdekében, hogy az arányosságot biztosító, és a választók változatos pártpreferenciáinak megfelelő szabad választást lehetővé tévő demokratikus választási törvénytervezet elfogadására a lehető legszélesebb „technikai koalíció” jöjjön létre. Egy ilyen engedmény esetén természetesen azoknak, akik egy szélesebb „társadalmi szerződés” alapján fognak össze, folyamatosan hangsúlyozniuk kell, hogy számukra ez a maffia-finanszírozástól elszakadni nem képes pártoknak tett kompromisszum csak az első válsztáson létrejött, és mindössze a választási törvény elfogadásáig és az új választás haladéktalan kiírásáig élő technikai koalíció idejére érvényes, tehát a második választáson már nagyon keményen föl fognak lépni a titkos párt- és kampányfinanszírozási formák lehetőségét elfogadók ellen. Hangsúlyozom: egy ilyen kompromisszum lehetővé tétele alapos végiggondolást igényel és nem zsírozható le titokban, csak a közös párt- és kampányfinanszírozási törvénytervezetet elutasítók megnevezésével és nyilvános megbélyegzésével. A cél tehát az, hogy ilyen kompromisszumra lehetőleg ne legyen szükség.

[5] A Demosz vándorgyűlés-mozgalom célja és működési alapelvei itt olvashatók: http://demosz.com/page.php?4

[6] Az alkotmány szót itt annak tágabb értelmében használjuk: A kidolgozandó koncepció az „Alkotmánynak/Alaptörvénynek” nevezett törvény tervezetén túl még az alkotmányos rend legfontosabb sarkalatos szabályait is magában foglaló törvények tervezeteit is magába kell, hogy foglalja.

[7] Fontosnak tartjuk ugyanakkor leszögezni: A képviselők döntéshozásban való részvételének és véleménynyilvánításának minősítése, pozitív, vagy negatív „szankcionálása” alapesetben elsősorban a demokratikus választásokon, a választópolgárok akaratából történik. A visszahívhatóság rendkívüli eseteinek célja nem a képviselők szabad véleménynyilvánításának a korlátozása. A képviselők tevékenysége két választás között legfeljebb az általános – rágalmazásra, becsületsértésre és gyűlöletbűncselekményekre vonatkozó – büntetőjogi rendelkezések és a polgári jog kártérítésre vonatkozó szabályai alapján, továbbá bizonyos, taxatíve felsorolt esetekben a visszahívhatóság (impeachment) intézményével szankcionálható. A képviselők törvényhozói munkájának korrigálására/kiegészítésére pedig a népszavazás intézménye szolgál.

[8] A munkaanyag, illetve a koncepció nyilvános vitájára minden bizonnyal nem ez a blog a legalkalmasabb terep. Az itteni vitára bocsátást ideiglenesnek szánom mindaddig, amíg más nyilvános platformok (pl. a populus.hu weboldal) nem válnak alkalmassá egy ilyen, folyamatosan a nyilvánosság előtt zajló diskurzus lefolytatására.

A „mainstream” közélet folyvást züllik, a kiút pedig sokaknak egyáltalán nem látszik.

Lenne pedig! Egy társadalmi szerződés. Ebben meg kell fogalmaznunk közösen a politikai fordulat feltételeit. Mindenki a szövetségesünkké válhat, aki ezt hajlandó velünk megvitatni és a közösen létrehozott szöveg alapján elszánt a cselekvésre.

A Társadalmi Szerződés szövege két részből állhat:

Egyrészt olyan kötelezettségvállalásokból, amelyeket a „szerződők” a maguk számára az aláírás pillanatától elfogadnak.

Másrészt olyan, törvényszöveg szintűen megfogalmazott szövegekből, amelyeket egy széleskörű, egyszeri választási összefogás győzelme esetén az összefogók készek haladéktalanul, „automatikusan” törvényerőre emelni. Majd miután ezt megteszik, feloszlatják az új, demokratikus alkotmányos rend minimumkövetelményeit meghatározó országgyűlést és a szövetség köztük – legalábbis annak eredeti formájában – felbomlik. Ezt követően egy új, demokratikus választási rendszer alapján méretik meg magukat a korábbi összefogók, akár külön-külön, akár előzetes választási szövetséget kötve, de már nem a jelenlegi, antidemokratikus szellemű választási törvény kényszerétől vezérelve. Sőt. A társadalmi szerződésben összefogó aktivisták és szervezeteik közül sokan nyilván megmaradnak majd civilnek és nem vesznek részt az újabb – immár rendes választási ciklusra létrejövő – parlament megválasztásában. Ebben az értelemben itt egy alkotmányozó nemzetgyűlési választásokra szóló összefogásról van szó.

Miben állapodnak meg az összefogók?

Először az összefogásban részt vevő partnerek saját működését korlátozó szabályokról essék szó:

- A korrupció ellen: nem lehet a politikában olyan pénz, amiről nem tudjuk, honnan való. És mindenről tudni kell azt is, hogy mire költik. (Tudjuk, hogy ez egy kemény diktatúrában nem kivihető, de még hál’ istennek nem élünk kemény diktatúrában. Ezt valakinek követnie is kell: nyilvános honlapon, stb. Azt is követni kell, aki nem társul és nem tartja be ezeket a szabályokat. Róluk is tudni kell, mit mire költöttek. Ha nem tudjuk, ezt a tényt is nyilvánosságra kell hozni, és pellengérre kell tenni.)

- A másik, a nyilvános vita korlátozásának tilalma. Nem az az áruló, aki egy vita részleteit kiszivárogtatja, vagy aki a kisebbségi véleményét nyilvánosan, a többségivel szemben hangoztatja. Hanem pont ellenkezőleg: az a demokrácia árulója, aki a politikai viták nyilvánosságát korlátozza.

Ezek az összefogásban részt vállaló partnerek önként vállalt önkorlátozásai.

Másodszor vegyük számba azokat a témákat, amelyekről választási program-megállapodást kell kötnie az összefogóknak:

• Népszavazási törvény,
• Választási törvény a két pólust támogató választási rendszer elutasításával
• Médiatörvény azzal, hogy a médiaszabadságot csak az ismert klasszikus büntetőjogi kategóriákra tekintettel és csak a bíróság korlátozhatja.
• Párt- és kampányfinanszírozási törvény,
• A politikai szervezeteken, pártfrakciókon belül az írásban rögzített platformokon (alapelveken) túl a saját politikai véleménynyilvánítás és a szavazatokért való egyéni felelősség korlátozásának tilalma.
• Egyéb alkotmányos reformok.

Fontos, hogy jól kommunikálható hívószavakkal tehessük vonzóvá a közvélemény számára az összefogás ügyét. Melyek lehetnek ezek a hívószavak?

• A mindent elnyomó, korrupt, hivatali visszaéléssel szemben fellépünk.
• Kiállunk a jogaikban megsértett egyének mellett, függetlenül attól, hogy azért mikor, hol és milyen politikai oldalhoz kötődő hatalomgyakorlók a felelősek.
• Határozottan fellépünk minden ésszerűtlen, végső soron valamilyen, a közcélokkal ellentétes hatalmi érdeket szolgáló állami intézkedés ellen a sérelmet szenvedett társadalmi csoportok érdekében.
• Mindehhez azonban fel kell lépnünk a szabadságjogaink mindenféle korlátozásával és a népuralom gyakorlásának mindenféle korlátozásával szemben. Ezek a korlátozások ugyanis lehetetlenné teszik a hatékony társadalmi érdekérvényesítést. Ezért van szükség a „Társadalmi szerződés” megfogalmazására és az annak megvalósítását célul kitűző összefogásra.
• Ezt az összefüggést mindig konkrét ügyekben, a hatalommal való együttműködést a konkrét ügy megoldása érdekében mindig felajánlva, azonban a rendszer autokratikus természetéből adódóan az érdemi megoldást elutasító állammal és annak elnyomó hatalmi intézkedéseivel folyamatosan konfrontálódva lehet megmutatni és nyilvánvalóvá tenni a közvélemény számára.
• Az érdekharcba a nyitott demokratikus szellemű civil politikai eszközök alkalmazásával a táradalom tagjai remélhetőleg egyre inkább bevonhatók és így mozgósíthatók a „társadalmi szerződéshez” való csatlakozásra, illetve annak megvalósításában való részvételre is.

Konkrét ügyek, amelyek alkalmasak a széles körű társadalmi diskurzus megteremtésére és a mozgósításra:

• Az egészségügy mindenkit érintő szétzüllése elleni fellépés, konkrét ügyek, követelések mentén,
• A közoktatás szintén mindenki érintő általános hanyatlása elleni fellépés, konkrét ügyek, követelések mentén,
• országos korrupciós ügyek
• a földeladások ügye – vidéken a jelentősége nehezen alábecsülhető,
• a vasárnapi nyitva tartás ügye – ami nagyvárosi és a vidéki alsó középosztály, továbbá a szegény néprétegek számára mind a bevásárlási igények, mind a szabad idő kihasználása szempontjából lényegesen fontosabb, nagyobb odafigyelést igénylő probléma, mint ahogy azt akár a pártok, akár a civil aktivisták mozgalmai jelenleg kezelik! (Nem csak nálunk, világszerte a közös családi „kirándulások”, találkozók színtereivé váltak a nyáron légkondicionált, télen fűtött, fedett üzletközpontok vásárlóutcái.)
• a népcsoportok (etnikai, vallási, nemi identitáson alapuló, vagy szociális alapon – mindegy!) elleni uszítás és a szabadságunkat korlátozó intézkedések elleni fellépés jogi és politikai eszközökkel.
• stb.

Kiemelkedően fontosak a helyi ügyek miatti fellépések, pl. nálunk, Pécsett:

• Fodor Ibolya ügy, összefüggésben az összes helyi korrupciós üggyel, mint a Bayer Center ügy, a Tiborc féle „lámpagyújtogató” ügy, a Weöres-szobor ügy, stb., stb., stb. A KORRUPCIÓS ÜGYEK A LEGINKÁBB SIKERREL KECSEGTETŐ ÜGYEK KÖZÉ TARTOZNAK, FŐLEG HA A 2010 ELŐTTI, DE MÁIG HATÓ ÜGYEKET IS ÉRINTIK A HITELES TILTAKOZÁS ÉRDEKÉBEN (IS)!
• Kiállás a szegények mellett (pl. az uzsorások és a hatóságok együttműködése ellen, a hajléktalanok elleni ügyekben, a rászoruló óvodás, általános és középiskolás gyermekek étkeztetése és ingyenes iskolába utaztatása ügyében, stb.)
• Kiállás amellett, hogy a Csontváry képeket hozzák vissza Pécsre, és ne Budapesten, hanem Pécsett kerüljön sor egy világszínvonalú, nagyszabású Csontváry életmű-múzeum kialakítására.
• Kiállni a szabadságjog-korlátozó ügyekben, így a flashmobok, tüntetések kriminalizálása ellen, stb.
• Különféle pécsi foglalkoztatóknál érdekvédelmi ügyekben való kiállás, egymással való szolidaritás. EZEK IS SIKERÁGAZATOK LEHETNEK!
• Kiállni a menekültek elleni fellépés ellen, a vallási uszítás ellen, (a pécsi Hoppál Péter legutóbbi nyilatkozata elleni tiltakozás), a dzsihádizmus elleni küzdelemben a dzsihádista terror elől menekülő muszlimokkal való összefogásért,
• Kiállni Pécsett és a baranyai településeken a nyilvánosság korlátozása és hatalmi manipulációja ellen.
• stb., stb.

Ezek az összefogásra a társadalmat mozgósító eszközök, amelyekhez még sok mindent hozzá kell gyűjteni. Nagyon fontos egy ütemtervet és akcióterveket készíteni a politikai cselekvésre a társadalmi szerződés létrehozása és a kettős választási koncepció megvalósítása érdekében!

Pécs, 2015. november közepén

Heindl Péter

[1] A vitaanyagot  a Demosz negyedik, budapesti vándorgyűlésére készülve írtam és a mozgalom Facebook-csoportjában tettem először közzé.

A jelenlegi, társadalmi felhatalmazás nélkül létrehozott választási rendszerben a választópolgároknak a „tömbszavazási” kényszer miatt olyan pártokat és politikusokat is támogatniuk kellene a szavazatukkal egy esetleges hatalomváltáshoz, amelyeknek, illetve akiknek a támogatására nem hajlandók. Ezért az aktuális szabályok alapján a mostani kormányzat belátható időn belül nem is lenne leváltható. Minden bizonnyal éppen e helyzet előállításának a szándéka vezette a kormányzatot a mostani választási rendszer kialakításakor.

Emiatt stratégiailag egy kettős választás koncepcióját kell követnünk. A kettős választásnak az a lényege, hogy valójában két, egymást viszonylag gyorsan követő választáson keresztül történik meg a jelenlegi, antidemokratikus választási rendszer megváltoztatása és a választók akarata szerinti hatalomváltás.

Az első választás győzteseinek az a feladata, hogy az országgyűlésben jogszabályokba foglalják az új, demokratikus választás törvényi feltételeit.

A kettős választást megelőzi egy valódi „társadalmi szerződés” – egy közös platform - létrehozása. A „társadalmi szerződés” létrehozását a Demosz[1] hálózata katalizálná egy széleskörű demokratikus társadalmi diskurzus kereteinek létrehozásával, ehhez szakértők közreműködését is igénybe véve. Ennek a „társadalmi szerződésnek” a törvénybe foglalására kapnak felhatalmazást az első választáson megválasztott képviselők. Ezt a folyamatot úgy erősítjük meg, hogy a civil mozgalom láthatóvá teszi és támogatóként felmutatja a jövendőbeli szavazókat, azaz a második választás szavazóit, mégpedig azzal szlogennel, hogy „mi majd az új típusú politikai erőknek (pártoknak) leszünk a szavazói”.

A pártok megújulásának kritériumait is megszabjuk a „társadalmi szerződésben”. Amikor eleget tesz ezeknek a feltételeknek valamely politikai erő (párt), onnantól tud részt venni a kettős választási stratégia megvalósításában. Így a közös platform alapján az első választáson nyertessé váló társulás az új választási rendszer szabályozásába tehát nemcsak a választások feltételeit foglalja bele, hanem a pártok működésének a szabályait is. Ezzel a pártkörnyezet átalakításához is hozzájárulunk.

Az első választás után a választás demokratikus szabályainak megalkotását követően a törvényhozás lemond és új, immár demokratikus választásokat írnak ki. A második választáson indulók lehetnek új pártok és régiek is. A jelöltek lehetnek természetesen függetlenek is.

Vita volt arról, vajon a Demosz maga is alakuljon-e párttá és ha igen, akkor mikor. A nagy többség azt képviselte, hogy az első választás előtt semmiképp sem. Hiszen most nincsenek meg a demokratikus választás feltételei és így önálló pártként indulva csak a mostani rendszert lehetne kiszolgálni. A második választásra viszont – akik akarnak – dönthetnek úgy, hogy a Demosz által képviselt értékek mind hatékonyabb megvalósítása érdekében valamiféle pártot alapítanak. A Demosz, mint civil politikai mozgalom azonban egy esetleges ilyen döntéstől függetlenül is, önállóan működhet tovább.

Vitatkoztunk továbbá arról, hogy vajon miért lesznek érdekeltek abban a pártok, hogy a társadalmi szerződéskötésbe beszálljanak? Úgy véljük, a „társadalmi szerződés” közös és nyilvános kialakításával, továbbá egy kemény civil érdekérvényesítéssel el lehet érni a közhangulat átalakulását. Ez esetben viszont a pártok olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy ha nem szállnak be a társadalmi szerződésbe, az a politikai megsemmisülés veszélyét hozza rájuk.

A diskurzus kiterjedt még arra a kérdésre is, hogy milyen irányban szükséges szabályozni a pártok működését. Felmerült javaslatok: párt- és kampányfinanszírozás teljes nyilvánossága, az antidemokratikus pártműködési szabályok tilalma, a pártjelöltként megválasztott, de lelkiismerete alapján önállóan szavazó képviselőket büntető szabályozás tilalma, stb. A pártok működésének szabályozását a politikai rendszer demokratizálásán túl indokolja még a bizalom megteremtésének, és a választók által nem kívánt hatalomátmentés megakadályozásának az igénye is. Sokan vélhetik úgy a jelenlegi pártok tagságán belül, hogy ez az ő érdekük is.

A beszámolót és a beszámolóban foglalt „kettős választás” koncepcióját a 2015. szeptember 5-én, Békéscsabán tartott „Demosz 2.0.” Vándorgyűlés plenáris ülése 19 igen és egy nem szavazattal elfogadta.

(A beszámolót készítette: Heindl Péter)

[1] A Demosz céljai és alapelvei a demosz.org honlapon olvashatók.

Szerintem viszonylag jól működik a tavaly október óta feléledt civil, demokratikus mozgalom. Nálunk, Pécsett, bizonyosan.

Tüntetéseket, flashmobokat, polgári engedetlenségi akciókat szervezünk. Kiállunk a rászorulók mellett. Jelen vagyunk a médiában. Közben jókat vitatkozunk a nyilvánosság előtt. Leginkább a „Tiltakozás... – Pécs” Facebook-oldalon, de más helyi közösségi oldalakon is. Ezekből ugyanis egyre több van.

Van, amiben egyetértünk, van, amiben nem. Azt gondoljuk azonban, hogy ez éppen így jó.

Ja, és tudunk egymásról! És nemcsak mi, pécsiek. A DEMOSZ Facebook oldalán, sőt más közösségi oldalakon keresztül is sokan követjük figyelemmel egymás tevékenységét, lakjunk bárhol az országban. Ebben az értelemben elmondhatjuk, hogy országos mozgalom, országos hálózat vagyunk már.

Kétség nem férhet hozzá, hogy azoknak a céloknak a megvalósításáért cselekszünk, amiket a DEMOSZ tömör célmeghatározásában összegeztünk. No meg azoknak a minimális közös elveknek az alapján, amelyekről szintén döntöttünk a DEMOSZ első (s mindezidáig egyetlen) vándorgyűlésén, Szegeden.[1]

Szóval, megy ez! Szépen, fokozatosan, a gyakorlat során formáljuk a demokratikus kultúrát a társadalomban. Közben pedig a kormány népszerűsége hol gyorsabban, hol lassabban, de folyvást csökken.

Ez a civil aktivitás az EGYIK nagyon fontos eleme mindannak, ami a DEMOSZ céljai közt is szerepel. Csinálni kell továbbra is. Törekedve arra, hogy egyre többen, és egyre jobbak, hatékonyabbak legyünk.

A Szegeden elfogadott közös célok szerint egy „új, szabad és aktív részvételre épülő demokratikus berendezkedés” létrehozóivá kívánunk válni. Ehhez azonban még MÁS IS KELL! Legalábbis akkor, ha a belátható jövőben szeretnénk megvalósítani ezt az újfajta, szabad, aktív részvételre épülő demokratikus berendezkedést. Szóval ugyanabban a szellemben és ugyanazzal a nyitottsággal, amivel eddig is cselekedtünk, de tovább is kell lépnünk! Erről írtam már abban a hvg.hu-s cikkemben is, amit a DEMOSZ Facebook oldalára is fölraktam. (http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20150618_Mi_legyen_most_mar)

A továbblépéshez viszont egy csomó további kérdést meg kell vitatni. Az erőforrásokat számításba kell venni. Aztán mindezek alapján, egy nyilvános vita eredményeként, meg kell hozni néhány döntést. Olyanokat, amelyekben a sokszínű szereplők számára is konszenzusra van szükség.

Számomra az a „demoszos” cél, hogy szakítani akarunk „a jelenlegi politikai gyakorlat vezérelvűségével és központosított hierarchiájával”, kétségkívül azt is jelenti, hogy a jelenlegi vezérelvű, hierarchikus centralizmust építő, illiberális kormányzat mielőbbi megdöntésére kell törekednünk. Mégpedig – hogy megint a Szegeden elfogadott célokat idézzem – oly módon, hogy közben elutasítjuk a „vezető pártok megosztásra irányuló stratégiáját és a közügyektől független versengést”. Ugyanakkor az erre velünk együtt vállalkozók „önállóságának megtartása mellett” kell törekednünk a rendszerbuktatásra.[2]

Feltételezem, hogy ezzel a mielőbbi – akár már 2018-ra a győzelmet célul kitűző - kormányzat-döntési szándékkal közülünk többen nem értenek egyet.

Én viszont azt gondolom, ha e célunk rövid távú megvalósításáról eleve lemondanánk, akkor sokak számára az egész polgárjogi küzdelmünk álságosnak, vagy pótcselekvésnek tűnne. Sőt nem csak annak: a rendszernek való behódolásnak is. Miért? Mert nyilvánvaló, hogy igazán jelentős, „átütő” eredményre ez a demokratikus polgárjogi küzdelem a mostani vezérelvű, hierarchizált és centralizált, ráadásul a szabadságjogok korlátozását nyíltan kitűző rendszerben nem vezethet. Ráadásul jó eséllyel éppen a legelszántabb polgárjogi aktivistákat veszítheti el a mozgalom, ha a pótcselekvés és a behódolás árnyéka vetődik rá. Akkor pedig annak a kockázata is meglehetősen megnő, hogy az egész, tavaly októbertől datálható nekibuzdulás egyszerűen hamvába hal. Ez esetben viszont jó időre lemondhatunk arról is, hogy a demokratikus kultúrát majd a civil aktivizmus gyakorlata fogja fokozatosan átalakítani. Természetesen nem lehetünk halálbiztosak a rendszer 2018-as megdöntésében, de az erre való törekvés feladását én is behódolásnak tartanám.

Mi tehát az, amit most azonnal el kell kezdeni? És milyen kérdéseket kell tisztáznunk a siker érdekében?

Mindenekelőtt szükség van egy közös platformra az alkotmányos rend megváltoztatásának szinte „jogszabályszerűen” pontos megfogalmazásával. Ehhez erőforrásként fölhasználható Majtényi Lászlóék EKINT-jének szakmai kapacitása is. Ezt Majtényi László egyébként fel is ajánlotta.[3]

Arra a kezdeményezésre is lehet számítani, amit Fischer Iván tett egy jó fél éve, amikor vacsorára hívta meg egy csomó független civil szervezet vezetőjét. Tette ezt annak érdekében, hogy egy támogató és a folyamatot kontrolláló grémium jöhessen a civilekből létre valamiféle demokratikus alkotmánytervezet és kormánybuktatási program kidolgozásához.[4]

Jó lenne először – természetesen nyílt vitában – nekünk, civileknek lerakni egy koncepció vázlatát! Az „illiberális rendszer” parlamenti ellenzéki pártjait csak ez után bevonni a folyamatba. Fontos azonban, hogy a folyamat minden szakaszában szigorúan követni kell az egyenlő részvétel és a nyilvános vita „demoszos” elveit.

A magam részéről különösen fontosnak tartanám, hogy a közös platformszöveg rögzítse: a következő parlamenti választáson az e platform alapján indulók csak egy ideiglenes alkotmányozó nemzetgyűlés képviselői mandátumára tartanak igényt. Azaz vállalják, hogy egy ügyvezető ideiglenes kormány kinevezése és a platform szövegébe foglalt alkotmányos változások törvénybe öntése után a mandátumukról lemondanak. A rendes, négy évre szóló megbízás teljesítésére vállalkozó képviselők megválasztására aztán már az új alkotmányos rendben, az új választási törvény alapján kerülhet majd sor.[5]

Mielőbb megvitatandó és tisztázandó kérdés: Vajon a DEMOSZ elveit elfogadó szerveződések milyen módon képviseltessék magukat ebben a folyamatban? És egyáltalán: mi, civilek, vajon hogyan álljunk neki ennek a feladatnak?

A közös platform elfogadása után az azt elfogadó szerveződéseknek (szinte bárkinek: parlamenti pártoknak, mozgalmaknak, civil szervezeteknek, de akár Facebook-csoportoknak is) a részvételével valamiféle előválasztást kell tartani annak érdekében, hogy kiderülhessen: az elfogadott közös platformot a következő választásokon kik képviselhetik a nép előtt a siker reményében. Tisztázandó kérdés az előválasztás módja is! Ezen belül pedig az: vajon kinek a feladata az előválasztások megszervezése? Netán nekünk, civileknek?

További kérdés, hogy vajon a DEMOSZ alapelvei alapján működő, azokat (vagy azoknak valamilyen tovább pontosított, kiegészített változatát) elfogadó szerveződések együtt, vagy külön-külön támogassanak-e közös „jelölt-jelölteket” az előválasztáson? S ha igen, akkor vajon ezek a jelölt-jelöltek mi módon választódjanak ki egy-egy választási körzetben?

Mindezekről és ezzel kapcsolatban még sok más kérdésről mielőbb eszmét kell cserélnünk valamennyiünknek, akiknek ezek kérdések fontosak!

Hát akkor kezdjük! :)

Heindl Péter

[1] A Szegeden elfogadott célok és alapelvek ma is megtalálhatók a demosz.org-on, itt: http://demosz.org/555555-2/

[2] Közbevetőleg egy egyéni szoc. problémáról: Nehezen szántam rá magam most erre az újabb morfondírozásra. Mert az a helyzet, hogy ha az ember nekilát az új teendőknek, akkor azokat egy ideig – ezúttal a rendszer bukásáig - biztosan nem is lehet abbahagyni. És azért ez nem lesz kis meló azoknak, akik belevágnak. J

[3] Az EKINT munkatársai jó ideje gondolkodnak egy új, demokratikus alkotmányos rendről. Március 15-én az Élet és Irodalomban közzétett koncepciójukhoz kikérték hat ellenzéki párt (MSZP, DK, Együtt, Szolidaritás és MOMA - ezek mind részt vettek ugye a 2014-es választás előtti MSZP dominálta összefogásban -, valamint az LMP) és az újkeletű civil csoportosulásuk közül egyedüliként a MostMi véleményét. Majtényivel bő egy hónapja beszélgettünk erről a tervezetről. Két problémát vetettem fel: Az egyik, hogy az EKINT koncepciójából teljesen hiányzik a jelenlegi választási rendszer kétpárti jellegének bírálata. A másik, hogy a koncepció inkább szűkíti, mint tágítja még a 2010 előttihez képest is a közvetlen demokratikus részvétel (leginkább a népszavazás) súlyát az általuk felvázolt új alkotmányos rendszerben. Az első felvetésemmel Majtényi László teljesen egyetértett. Elismerte, hogy ez egy fontos probléma, ami kimaradt a koncepciójukból, de pótlandó. A második kérdésben akkor csak abban jutottunk egyetértésre, hogy mindenképp szükség van a törvényeket megerősítő népszavazás intézményére. Az EKINT azonban a kezdeményezés jogát nem terjesztené ki a választópolgárokra. Véleményem szerint azonban mindenképp szükséges lenne biztosítani a parlament törvényeit megerősítő (vagy azt elvető) ügydöntő népszavazás népi kezdeményezésének lehetőségét. Mégpedig általános jelleggel, kizárólag az alapvető emberi jogok szabta korlátokra figyelemmel. Az elmúlt 10 év politikai krízise számomra egyértelműen igazolja a közvetlen részvétel ilyetén kiterjesztésének szükségességét. Egy ilyen népszavazással pl. elejét lehetett volna venni annak, hogy a Gyurcsány-kormány a 2006-os, gazdaságpolitikai terveinek elhallgatását követően, vagy az Orbán-kormány 2010-es, az alkotmányos rend átalakítására vonatkozó terveik elhallgatását követően a népakarattal homlokegyenest ellenkező törvénykezést tudjon megvalósítani.

[4] A hagyományos, egy-egy speciális területre szakosodott civil szervezetek többsége azonban akkor nem állt a kezdeményezés mellé. Most viszont a DEMOSZ szellemében működő civil mozgalmakra, szervezetekre támaszkodva újra lehetne éleszteni Fischer Iván kezdeményezését, amire ő az első összejövetel kudarca után is készséget mutatott.

[5] Majtényiék szerint ezt a következő választásokat lényegében „ideiglenes alkotmányozó nemzetgyűlési” választássá alakító koncepciót a szocik mai vezetői határozottan ellenzik. Szerintem nem véletlenül: visszatekintve úgy tűnik, hogy közülük sokan már a nagy kereskedelmi rádiók 2009-es, a Fidesszel közösen elkövetett „einstandolása” óta támogatták a mostani tekintélyelvű, a 2010 előtti politikai elit bebetonozását hosszú távon is segítő, kéttömb-logikára épülő és a szabadságjogokat is ennek érdekében korlátozó, „illiberális” rendszer kiépülését. Sok jel mutat arra, hogy a szocik (és a „szatelitpártok”) számos vezetője most sem akarja őszintén az illiberális politikai rendszer leépítését. Ők legfeljebb abban reménykednek, hogy hosszabb távon a rendszeren belül talán nekik is nagyobb rész juthat a hatalomból. Ezért ellenzik, hogy a következő választásoknak a rendszerváltoztatás legyen a tétje. Már pedig ebből nem szabad engednünk! Legfeljebb lesznek olyan, magukat ellenzékinek valló politikai erők, amelyek kimaradnak majd abból a rendszerváltó-platformot támogató tömbből, amelyik a következő választások megnyerésére és rendszerváltásra készül. Persze azért meg kell próbálni minél többeket meggyőzni a rendszerváltó platformhoz való csatlakozásról.

A mai napon, a délelőtti rendőrségi kihallgatásom során számomra egyértelműen bebizonyosodott: koncepciós eljárást indított a Pécsi Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága akkor, amikor eljárás alá vont engem "gyülekezési joggal való visszaélés" szabálysértésért.

A hatóság részéről eljáró és a kihallgatás vezető szabálysértési főelőadó egy olyan körülményt tudott megnevezni, ami velem szemben a hatóság szerint "szabálysértés elkövetésének gyanújára" adott okot. Azt, hogy a június 30-i villámcsődületről (flashmobról) az eseményt megelőző napon egy nyilvános Facebook oldalra olyan bejegyzést tettem fel, mely szerint az eseményre "mindenkit szeretettel várunk!" Amikor azonban ezt követően közöltem vele, hogy köztudomásúan szinte az összes villámcsődület - nem egy közülük több száz fős, sőt ezres létszámmal - úgy jött létre hazánkban, hogy a Facebookon terjesztették és továbbosztották az esemény időpontjáról és tartalmáról szóló tájékoztatást, akkor többszöri kérésemre sem tudta megmondani a főelőadó, hogy vajon mi a különbség a június 30-i, szerintük törvénytelen Athinay úti "rendezvény" (a rendőrség nevezte így az általuk írt dokumentumokban) és az elmúlt években szintén főként a Facebookon át terjedő információk alapján, elsősorban Budapesten (de több esetben nálunk Pécsett is) megtartott, szerinte sem törvénytelen villámcsődületek között. Ragaszkodtam hozzá, hogy ez a tény - ami az eljárás koncepciós jellégének számomra egyértelmű bizonyítéka - a kihallgatás jegyzőkönyvében is szerepeljen.

Jogászként az a véleményem, hogy mivel a kihallgatás során kiderült, nem volt semmi olyan tény, ami a szabálysértés gyanúját megalapozhatta volna, ezért a szabálysértési eljárásról szóló törvény alapján a szabálysértési hatóságnak a feljelentést el kellett volna utasítania és nem szabadott volna megindítania az eljárást. A törvény szerint ugyanis "a feljelentést határozattal nyolc napon belül el kell utasítani, ha a feljelentésből vagy az előkészítő eljárás során beszerzett adatokból megállapítható, hogy a feljelentett cselekmény nem szabálysértés". /2012. évi II. törvény 80. § a) pont/

Persze ezt nem lett volna könnyű megtennie a rendőrkapitányság őrnagyi rangú szabálysértési főelőadójának annak ismeretében, hogy a feljelentést Kun Attila Zoltán rendőr-alezredes tette, és azt ellenjegyezte Korontos Zoltán rendőr-ezredes, a Pécsi Rendőrkapitányság kapitányságvezetője is...

Talán ugyanez volt az oka annak is, amikor a június 30-i előállításunkkor az egyik helyszínen eljáró rendőr, hetünknek - köztünk egy újságírónak - kijelentette: Azt még nem tudják megmondani, hogy mit, és azt sem, hogy bűncselekményt, vagy szabálysértést, de valamit biztosan elkövettünk! Igaz, akkor ők - két órán át tartó előállítás után - úgy engedtek bennünket szabadon, hogy a főnökeikre hivatkozva biztosítottak arról: mégsem követtünk el semmi jogelleneset.

Fontosnak tartom ugyanakkor azt is leszögezni, hogy mindezzel együtt a mai kihallgatást vezető Panghy Bernadett rendőrőrnagy, szabálysértési főelőadó a meghallgatásom során végig korrektül, az esetleges eljárási kifogásaimat is rendre figyelembe véve végezte a munkáját.

Ja, és még valami!

Egyetlen különbség mégis csak van a többi, pl. a világbékéért, az Európai Unió egységéért, vagy (nálunk, Pécsett, a Német Konzulátus előtt) a német-magyar barátságért és uniós együttműködésért tartott, a rendőrség által is legálisnak elismert villámcsődületek, és a június 30-án, a közélet tisztaságáért, és a hazánkba érkező menekültek szeretettel fogadásáért tartott flashmob között! Mégpedig az, hogy a Rajnai Attila által és általam közösen kirakott plakát tréfás szövege és az utána sokunk által közösen elénekelt tréfás dalocska együtt azt sugallta: a magyar kormánynak óriási a felelőssége az idegenellenes hangulatkeltésben és különösen visszataszító az, hogy a kormány a legfőbb kormányzati vezetők nagyon súlyos korrupciós ügyeiről igyekszik elterelni a figyelmet ezzel a megvetésre méltó, uszító hangulatkeltéssel. Szóval a többi flashmob úgy áll ki humanista értékek mellett, hogy nem kritizálja a hatalmat, a mi villámcsődületünk viszont ugyan csak egy-két tréfás célzás erejéig, indirekt módon, de megengedte magának a kormány kritikáját. Úgy tűnik, határozott kormányzati szándék van arra, hogy a polgárokat még az ilyen tréfás fricskától is elriasszák... És számomra tök lényegtelen, hogy vajon azért indított eljárást az ügyben a rendőrség, mert erre direkt utasítást kapott, vagy csak azért, mert a rendőrök féltek attól, hogy úgy járnak, mint korábban azok a pesti kollégáik, akik hajlandók voltak szemet hunyni egy plakátdekorálás felett, és ezért felelősségre vonták őket. Akármi is az eljáró rendőrök motivációja, a tény, attól még tény: számomra bizonyítottá vált, hogy ez politikai koncepciós eljárás. Amiben önként, vagy kényszerből, de részt vesznek a pécsi rendőrök is és ez nagyon szomorú.