Heindl Péter blogja

Új eszköz a NER mielőbbi megbuktatásához

2018. szeptember 01. - Heindl Péter

Időközi választásokat tartottak a nyár elején, több helyen is. A kutya nem ment el szavazni a kormányellenes oldalról. Még azok sem, akiknek van preferált pártja a mostani parlamenti ellenzék pártjai között. Ők is letargiába estek. Nem látják értelmét az egésznek.

 

 

1. Demokratikus elkötelezettség: pártok és választók

 

Elfogytak a demokraták? A többségnek jó lenne ez a Fidesz-önkényuralom úgy, ahogy van?

Nem hiszem! Igaz, valóban egyre többen lehetnek, akik elhiszik, hogy a többség Orbán-párti. S mivel az átlagember természete olyan, hogy jó érzés a többséghez tartozni, egyre többen be is állnak a sorba. Azonban a többség minden bizonnyal még most is demokrata érzelmű. Még ha úton-útfélen azt is hallani, hogy „a zembereket nem érdekli a demokrácia”.  

 

Vegyük sorra, amit erről tudunk, s azt, ami ebből következik!

 

  • Továbbra is irányadó az a 2009-ben,[1] majd 2017-ben[2] közzétett, független nyugati közvéleménykutatók által adatokkal jól alátámasztott kutatási eredmény, mely szerint honfitársaink körében a demokratikus értékek szignifikánsan magasabbra értékeltek, mint a többi poszt-kommunista közép- és kelet-európai államban.
  • Egyebek mellett annak a kutatásnak az eredményéből is, amely során Mikecz Dániel a Republikon Intézet munkatársa a civil aktivisták politikai attitűdjét vizsgálta[3], levonható az a pusztán logikai úton is belátható következtetés, miszerint a 2011-es választási rendszer a választóknak a kétosztatú politikai térfélben való gondolkodásra kényszerítésével rendkívüli mértékben eltorzítja a szavazók párttámogatói magatartását a választásokon. Egyrészt az egymással kompatibilis „régi” baloldali erőket tömörítő pártok (szocik, DK) előnyt élveznek, hiszen sokan azért szavaznak rájuk, mert a velük nem kompatibilis új, még meg nem erősödött pártokat a választói rendszer nem preferálja. Így viszont valódi megújulás a baloldalon nem is várható. Másrészt az adekvát (azaz sokpárti politikai rendszerben nem kétpólusú választást jutalmazó) választási rendszerrel bíró demokráciákhoz képest nálunk a szélsőjobb felülreprezentált lesz a választáson, mivel az amúgy viszonylag alacsony törzsszavazó-bázissal bíró széljobb párt automatikusan a hatalmon lévőkből kiábrándult jobboldaliak kényszer-gyűjtőpártjává válik. Ilyen körülmények között a kétosztatúságot preferáló választási rendszer kényszerét elutasító kormányellenes polgárok egy része el se megy szavazni. (Az ő számuk Závecz Tibor szerint idén áprilisban közel félmillióra volt tehető.[4])
  • A fenti okok miatt a nagyobb pártoknak nem is igazán éri meg kockázatot vállalniuk a rendszerbuktatás célravezető eszközeinek (technikai koalíció/kettős választás/50 napos program/a parlament ellenzéki bojkottja, stb.) alkalmazása érdekében. Hiszen így ugyan ellenzékben maradnak, viszont tartósan meg tudják őrizni a kakas helyét a parlamenti ellenzéki oldal szemétdombján az innovatívabb politikai erőkkel szemben.

 

2. A szükséges kényszerítő erő

 

A fentiek miatt a rendszert radikálisan elutasító polgároknak véleményem szerint az a dolga, hogy megteremtsék a szervezeti kereteit annak a politikai erőnek, amely képes kényszerítő erővel hatni nemcsak a kormányzatra, hanem az ilyen-olyan okból rendszerkomforttá vált parlamenti ellenzéki pártokra is a demokratikus átalakulás kikényszerítése érdekében.

Nem arról van szó, hogy egy újabb, hasonló pártot kellene alapítani a „régiekkel” (egyfelől a szocikkal és a DK-val, másfelől a Jobbikkal)  már most versengő LMP és a Momentum mellé, vagy a mára már elvérzett Együtt helyett! Olyan politikai szervezet/párt megalapítására gondolok, amelynek a célja kizárólag a NER megbuktatása, majd egy új, demokratikus alkotmányos rendszer alapjainak lerakásában, ezt követően pedig egy mielőbbi, demokratikus választás kiírásában való közreműködés és nem több. Egy új, demokratikus rendszerű választáson ez az alakulat már nem is indulna. A politikai terepet ott már teljes egészében átadná azoknak a pártoknak és más politikai szereplőknek, amelyek a demokratikus politikai rendszer üzemszerű működtetésére vállalkoznak.

Hogyan érvényesülhet ennek az új politikai szervezetnek a kényszerítő ereje a jelenlegi politikai viszonyok között?

 

  • A szervezet megalakulásától pillanatától követeli az Orbán-kormányzattól új választás kiírását a 2017 októberében a Közös Ország Mozgalom kezdeményezésére megalkotott „nyolcpárti törvénytervezet” szerinti, arányos és igazságos választási rendszer alapján. Követelésének nyomatékosítása érdekében a politikai küzdelem valamennyi erőszakmentes eszközét alkalmazza, beleértve a polgári engedetlenséget is.
  • A szervezet ezzel párhuzamosan felvállalja, hogy menedzseli az eddig technikai koalíció[5]/kettős, vagy két lépcsős választás[6]/50 napos program[7] néven is nevezett koncepciót (amit a továbbiakban az egyszerűség kedvéért „50 napos program”-nak fogok nevezni), s azt folyvást népszerűsíti, mint lehetséges kiutat a demokrácia válságából abban az esetben, ha a kormányzat nem enged a jelenlegi parlamenti ciklus végéig a „nyolcpárti javaslat” szerinti arányos és igazságos rendszerű választás kiírása iránti követelésnek. E munka részeként elkezdi felkutatni azokat a lehetséges jelölteket is, akik az 50 napos programot egy még a jelenlegi rendszerben kiírt választáson az egyéni körzetekben képesek lehetnek képviselni. Aztán pedig valamilyen demokratikus technikával kiválasztja közülük a legmegfelelőbbeket: minden egyéni választói körzetbe egyet-egyet.

Itt most egy kis kitérőt kell tennem, hogy vázoljam slágvortokban az 50 napos programot azoknak, akik még nem hallották/olvasták el százszor. Akiknek viszont már a könyökükön jön ki, azok most az alábbi, két csillag közötti szövegrészt átugorhatják!

*

                A legfontosabb annak a tudomásulvétele, hogy a jelenlegi választási rendszer nem alkalmas az országot kormányzó erők kiválasztására. Alkalmas viszont arra, hogy az ellenzék egyfajta „népszavazásként” használja, mégpedig két kérdés megválaszolása céljából.

Az első kérdés: Akarja-e Ön, hogy a választás után ne gyakorolja tovább az Orbán-kormányzat a hatalmát?

A második kérdés: Akarja-e Ön, hogy az ellenzék által nyilvános vita eredményeként közösen felvállalt és még a választás előtt a választók elé tárt, a szabad és igazságos választás szabályaira vonatkozó, továbbá a szabad és demokratikus közélet legalapvetőbb feltételeit megteremtő jogszabálycsomag törvénybeiktatását követően az új országgyűlés haladéktalanul új választást írjon ki, hogy azon a nép immár szabadon, demokratikus szabályok alapján, négy évre parlamenti képviselőket választhasson, a megválasztott képviselők pedig négy évre felhatalmazást adjanak egy új kormánynak?

A két kérdést egyszerre, az ellenzék képviselőinek az alábbi módon történő megválasztásával válaszolhatjuk meg egy esetlegesen még a Fidesz 2011-es szabályai alapján kiírt választáson:

o             Az országgyűlési választáson a demokratikus rendszerváltást elsődleges célként kitűző ellenzéknek olyan köztiszteletre méltó (bár nem feltétlenül közismert) egyéni jelölteket kell közösen az egyéni választókörzetek mindegyikében elindítani, akik azon felül, hogy köztiszteletre méltók, egyik ellenzéki párthoz sem állnak közel. Így az elutasítottságuk alacsony lesz a különböző értékpreferenciájú ellenzéki szavazók részéről. (Akár ezzel megbízott ügyvédek is szóba jöhetnek jelöltként, hiszen feladatuk nem politikai munka lesz, hanem pusztán eljárásjogi.)

o             Az így induló jelöltek vállalják, hogy a most regnáló kormányzat győzelme esetén nem ülnek be a parlamentbe. Egy percig sem akarják ugyanis a NER demokratikus jellegének látszatát kelteni azzal, hogy amennyiben a parlamenti munkának nem az egyetlen célja a rendszer demokratikus átalakítása, akkor is készek - a NER-t legitimáló „díszellenzékként” – részt venni abban!

o             Amennyiben a hatalomnak a NER biztosította óriási, látszólag behozhatatlan versenyelőnye ellenére úgy tudnak győzni a jelöltek, hogy a többi, velük együtt rendszerváltásra vállalkozó ellenzéki képviselővel együtt sikerül többséget szerezniük a törvényhozásban, úgy beülnek a parlament széksoraiba. A rendszerbuktató-rendszerváltó képviselők azonban kizárólag arra az időre ülnek be (max. néhány hónapra), ameddig a NER demokratikus reformjának egy új, szabad és igazságos választást lehetővé tévő minimumát megvalósítják. Ezen rövid idő alatt minimális célként legalább az új - már a választás előtt megalkotott és a szavazók elé tárt – választási rendszer és a szabad politizálás feltételeit biztosító legfontosabb alkotmányos szabályrendszer törvénybe iktatását vállalniuk kell. E célhoz jó alapot nyújthat az a tény, hogy a választási rendszer reformjára és a szabad, demokratikus politizálás legalapvetőbb feltételeinek megteremtésére van is már egy, a Közös Ország Mozgalom kezdeményezésére nyilvános vita során megalkotott, s végül nyolc ellenzéki párt konszenzusával elfogadott törvénytervezet 2017. októbere óta.[8]

o             Az e célból megválasztott képviselők parlamenti munkájuk utolsó lépéseként haladéktalanul kiírják az új, demokratikus rendszerű választást, amin már mindenki szabadon, összefogási kényszer nélkül szavazhat a kedvenc jelöltjére, pártjára.

*

Természetesen a létrehozandó új politikai szervezet törekedne arra, hogy az 50 napos programmal induló jelölteket a jelenlegi ellenzéki pártok fogadják el közös jelöltként.

Ugyanakkor várható, hogy a mostani parlament ellenzék pártjai, ahogy eddig is, megpróbálnak majd kitérni a rendszerbuktató program komolyan vétele elől. Az eddiginél sokkal nehezebb lesz ezt tenniük azonban akkor, ha az 50 napos program megvalósításának céljával indulni kész jelöltek meglebegtetik, hogy amennyiben a pártok támogatását nem tudják megszerezni a rendszerbuktató program megvalósításában való részvételhez, akkor önállóan, a vonakodó ellenzéki pártokkal konkurálva is elindulnak programjuk megvalósítása érdekében a következő választáson, amennyiben azt még a 2011-es törvény alapján írják ki. Ráadásul ez esetben nem csak egyéni jelöltként indulnak el, a listás helyeket meghagyva az ellenzéki pártoknak, de a rendszerbuktató programmal fellépő új politikai szervezet önálló listáján is!

A pártok vonakodása esetére szóló önálló indulás esetén a rendszerbuktató programmal induló szervezet önállóan megjelenne a közvéleménykutatásokon már a választás kiírása előtti években. Támogatására pedig nem kis részben a koncepciót ellenző ellenzéki pártoktól csoportosulnak át majd a szavazók. És ez az, ami a papíron ellenzéki politikát hirdető pártokat az eddigi elkerülő magatartásuk megváltoztatására kényszerítheti! Ehhez a rendszerbuktatás ügyében fellépők számíthatnának a minden pártban jelenlévő, a demokrácia megvalósításának érdekeit a párt látszólagos rövidtávú érdekei elé helyezni kész tagok támogatására is.

S ha a „kényszerítés” netán még így se lenne eredményes?

A rendszerbuktató szerveződés akkor sem lenne hiábavaló. Hiszen általa megjelenne a tisztán a rendszerbuktatást felvállaló új erők szövetsége, amit a következetes rendszertagadó szavazók sajátjuknak érezhetnek, s ami képes lehet koordinálni azt a tevékenységet, amely a rendszer mielőbbi bukását, s a bukás után az alkotmányos rendszer demokratikus átalakulást hozhatja el. Ez az erő nemcsak Orbán Viktor hatalma fölött, de a Fidesszel „kartellező”, álellenzékinek bizonyuló politikai erőket is magába foglaló hatalmi struktúra egésze fölött képes lehet a demokrácia eszméjét győzelemre segíteni.

Ennek a rendszertagadó, rendszerbuktatást szervező politikai erőnek a megteremtéséhez kell nekünk, a NER-t szőröstül-bőröstül elutasító demokratáknak összefognunk!

 

3. Civil mozgalomárok és professzionális szervezők

 

Azoknak a szervezeti kereteknek a megteremtése, amelyek alkalmasak közfeladatok ellátására alkalmas jelöltek megtalálására és támogatására, továbbá a mozgalmi munka anyagi feltételeinek megteremtése és mindannak a biztosítása, amire a rendszerbuktatáshoz szükség van, nos, ez főként szervezői feladat.

De mit fogunk csinálni civil mozgalmárként, ha ezt a szervezetet létrehozzuk?

Jórészt ugyanazt, mint eddig. Tiltakozunk, akciózunk, érdeket érvényesítünk - civil mozgalmi eszközökkel. Bombázzuk a rendszert a hibái és bűnei leleplezésével a nyilvánosság előtt. Civilként cselekedünk a megsértett érdekű társadalmi csoportok sérelmeinek orvoslásáért. Rámutatunk a vetélytárs nélkül a hatalmukat gyakorlók alkalmatlanságára. Szembesítjük polgártársainkat azzal, hogy a hatalom azért képes a legnagyobb bűnök elkövetésére is, mert úgy érzi, bebiztosította magát egy olyan rendszerrel, amelyben a hatalomváltás normál úton, a pártok versengésének eredményeként nem lehetséges. Nem lehetséges, mégpedig a hatalom kritizálására kész média és a hatalomtól független informálódási lehetőségek radikális visszaszorítása miatt, a kritikára hajlók megfélemlítése miatt, a politizálás anyagi forrásainak kisajátítása miatt, a politikai cselekvés lehetőségeinek adminisztratív korlátozása miatt, de legfőképpen a sokpárti magyar politikai rendszerre erőszakolt, az ellenzéki szavazókat csapdába ejtő "kétpárti-típusú" választási rendszer miatt.

Ezt eddig is csinálhattuk. Most már viszont azt is hozzátehetjük majd, hogy immár létrehoztuk azt a szervezeti keretet, amivel a rendszerbuktatás menedzselhető, akár önállóan, akár a menedzselés feladataitól az eltelt két választási ciklusban vonakodó, s ehelyett inkább a NER parlamentjében a rendszer-szabályait elfogadó kollaboráns politizálást választó ellenzéki pártokkal együtt. Van tehát olyan elérhető cél, amiért érdemes küzdeni, amiért érdemes mind többeknek az utcára vonulni!

                                                       

  Szembe kell néznünk még egy problémával! Azok többsége, akik a civil mozgalomban eddig aktívak voltak – s e szempontból közéjük tartozom magam is -, valóban „civil”. A mozgalmárok elsöprő többsége nem akart soha hivatásos politikussá válni. 

Magamról tudom, hogy a jövőben sem lesz több fölös munkakapacitásom, mint eddig volt. Egy dologban állok talán jobban : Némi pénzhez jutottam, ami elegendőnek tűnik a cél érdekében egy képviselőjelölésre is alkalmas civil szervezet jogi személyiséggel való felruházására, azaz a működéséhez szükséges jogi feltételek megteremtésére.

Viszont olyan küzdőtársakat is be kell vonnunk a további munkába, akik hajlandók hivatásosként is politizálni a rendszerbuktatás menedzselése érdekében. Ránk, valódi civil aktivistákra nagy szükség van, de ezt a bulit nem, vagy nem csak nekünk kell megszervezni!

Itt Pécsett – a szülővárosomban, ahol élek – minden bizonnyal a nálunk (az eddigi a szervező munka tetemes részét felvállaló, jócskán középkorúaknál) fiatalabb generációhoz tartozóknak kell jelentősebb szerepet vállalniuk a munka elvégzésében. Őket kell megtalálni! Hogy kiket? Nem tudom. Bár van legalább féltucatnyi „jelöltem” a pécsi aktivisták fiataljai között, akiket érdemes lenne megkörnyékezni...

Nélkülözhetetlenek a fiatalok, de szükség van mindenkire a sikerhez. Minden bizonnyal csak velünk, idősebbekkel együtt van meg a pécsi „kritikus tömeg”, még ha a főszerep valószínűleg – reményeim szerint – már nem ránk vár! Bár, ki tudja...

Amúgy, ha nem készítünk rendszerbuktató koncepciókat és nem törekszünk szervezetten azok megvalósítására, hanem csak várunk a sültgalambra, akkor is megbukik a NER előbb-utóbb. De hogy már egy hónap, vagy csak fél évszázad múlva, azt nem lehet tudni. És az is biztos, hogy ha nincs egy jelentős, szervezett politikai erő által támogatott, átgondolt koncepció a NER utáni politikai rendszer mikéntjéről, akkor a mostani rendszer bukása után bármi – akár a mostani helyzetnél rosszabb is – bekövetkezhet.

 

4. A demokraták erejében bízva

 

Kedves Civil Mozgalmártársak!

Tudom, hogy nem könnyű újra belevágni, s egy dombbal feljebb mászni, annyi kudarc után! Két parlamenti választás is lezajlott már a NER ránk kényszerítése óta, de még mindig a „Nemzeti Együttműködés Rendszerének” csúfolt önkényuralomban élünk. Úgy vélem viszont, hogy ha elkezdjük a szerveződést, onnantól már egyre könnyebb lesz. Meg fog mozdulni a világ körülöttünk.

 

Most, első körben,  szerintem főként olyan emberekre van szükség, akik nagyon tudnak hinni. Miben is?

Egyrészt abban, hogy a demokrácia az egyetlen út, amely elhozhatja az ország népének boldogulását. Hozzáteszem: a hazai demokrácia kivívásával az egész világ demokratikus fejlődéséhez is hozzá tudunk járulni. A mi győzelmünk talán elhozhatja az „illiberális demokráciák” alkonyát, és ezáltal újabb lökést adhat a demokrácia eszméjének terjedéséhez az egész világon.

Másrészt hinni kell abban, hogy a mi társadalmunk - sok kishitű ellenvéleménnyel szemben - érett a demokráciára.

Harmadrészt el kell hinnünk a hazai politikai szereplőktől független kutatásokat végző nyugati közvéleménykutatóknak – a Pew Researchnak, vagy az IPSOS-nak – hogy a többség nálunk igencsak akarja a demokráciát.

Mindebben erősen hinniük kell most azoknak, akik ezt a mozgalmat készek továbblendíteni a tavaszi választás utáni apátiából! Nem egy olyan újabb „élcsapatra” van szükség, amelyik abban hisz, hogy „bár a többség gondolkodása elmaradott, viszont majd mi, avantgardisták, képesek leszünk jó irányba fordítani a világ folyását!” Olyanokra van szükség, akik a nép demokratikus elkötelezettségében hisznek, s e demokratikus elkötelezettségbe helyezve a bizalmukat bíznak a mozgalom sikerében.

Azt sem kell elhinni, hogy holmi „migráncsozással” a diktatúra hívévé lehet tenni a polgártársainkat. Lehet, hogy a bevándorlás kérdésében megoszlik a véleményünk. Ettől még a többség lehet demokrata! Hihet abban, hogy a bevándorlás kérdését is a nép bölcsessége és nem egy akarnok diktátornak a nép jogait korlátozó politikája fogja megoldani.

 

Nos tehát :

Várom a jelentkezőket a ferencheindlpeter@gmail.com-ra, vagy a Facebook Messengeren nekem küldött üzenetben. Az első találkozót akár Pécsett is összehozhatnák a koncepció hívei.  Akárhol is, ott majd közösen dönthetünk a továbbiakról.

 

Heindl Péter  

 

[1] https://www.es.hu/cikk/2014-10-31/heindl-peter/a-nep-felreertett-szava.html A cikkben a PEW Research Centernek arra a kutatási összefoglalójára hivatkozom, amely itt olvasható: http://www.pewglobal.org/2010/04/07/hungary-dissatisfied-with-democracy-but-not-its-ideals/

[2] http://www.iri.org/sites/default/files/four_country_full_presentation_may_24_2017.pdf Az International Republican Institute által megrendelt IPSOS felmérésről szóló jelentés 22. oldalán olvashatók azok az adatok, amelyek összegzik a négy visegrádi állam polgárainak válaszait a következő kérdésre: „Ön szerint melyik a fontosabb: a virágzó gazdaság, vagy a demokratikus kormányzás?” Az adatok szerint a szlovákok 47 %-a, a csehek 49%-a, a lengyelek 51%-a, a magyaroknak viszont már 54%-a válaszolt úgy, hogy a demokrácia fontosabb, vagy inkább fontosabb számára, mint a virágzó gazdaság.

[3] Mikecz Dániel említett kutatása szerint az internetadó-elleni tüntetés után fellendült civil tiltakozómozgalom aktivistái arra a kérdésre, hogy „melyik párt az Ön számára a legszimpatikusabb, a legnagyobb arányban az „új” demokratikus pártokat (Együtt, LMP, Párbeszéd) választották. Fontos, hogy a kutató nem arra kérdezett rá, hogy „melyik pártra szavaznának?”, hanem arra hogy „melyik a pártok közül a legrokonszenvesebb?”. Erről a kutatási eredményről Mikecz Dániel egy power point bemutatóval kísért előadásán kaphatott az érdeklődő közönség tájékoztatást 2016-ban. A neten viszont mindössze egyetlen olyan publikációt találtam, amiben a szerző a saját kutatását elemzi. Ebben az okok alaposabb elemzése nélkül mindössze egy rövid utalás tesz Mikecz arról, hogy „a civilek a hozzájuk hátterük alapján közelebb álló pártoknak (az Együttnek, az LMP-nek és a Párbeszédnek) nem képesek tömegtámogatást adni.”  http://ujegyenloseg.hu/a-civil-politizalas-eselyei/

[4] https://mno.hu/belfold/zavecz-tibor-orban-belefujt-a-harci-kurtbe-2459124

[5].http://nol.hu/belfold/20110712-javaslat_alkotmanykorrekcios_szovetsegre-1132601 A koncepció egy lehetséges megvalósítási módját részletesen Ruzsa Ferenc filozófiaprofesszor dolgozta ki egy 2012 elején közzétett írásában: https://akoztarsasagmegmentese.blog.hu/2012/02/02/a_koztarsasag_megmentese

[6] http://nol.hu/velemeny/kettos-valasztast-1619829

[7] https://www.facebook.com/notes/50nap/az-50-napos-program/1983841485161285/

[8] https://index.hu/belfold/2017/10/16/kozos_orszag_mozgalom_valasztojogi_reform/ ; A tervezet teljes szövege itt olvasható: https://4cdn.hu/kraken/raw/upload/74XL5b7V8nhA.pdf

A bejegyzés trackback címe:

https://heindlpeterblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr7914216301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borbélykati 2018.09.03. 13:01:53

Figyelmre méltó elemzés, igazi gondolkodó-írástudóról tanúskodik. Nagyon igaz megállapításokat tartalmaz, és az észérvek szintjén elegendő is lehetne mindez - ám attól elég messze esik az érintett terület. Tudosmásul kellene vennünk az érdekeltségeket és motivátorokat is, anélkül semmiféle egységes erő kiépítése nem lehetséges, továbbá azt a tényt is, amit Krémer Balázs fejtett ki egy nemrégiben megjelent posztjában: az Orbán.fideszkdnp hit valóban HIT .s nem logikus érvek alapján álló bizalom azok részéről, akik nme tagjai és nem is javadalmazottjai a NER-nek, de valami rejtélyes okból mgis a szavazói. Az teljesen világos és évezredes tudás, hogy a hitviták logikai lapaon nem dönthetők meg. Az hit egy érzelmi alapú kötődés valamihez, amiről a tudatunknak nincs teljes és világos képe, de ezt nem is igényeljük. A hit megváltoztatása jó esetben térítés, rossz esetben teljes morális-etikai-és kognitív összeomlás, tehát nem kockázat nélkül való. Ami tehát elvégzendő, az tiszta szándékok esetén a térítési munka: Valós, humánus, emberhez méltó idolok teremtése és ezek elfogadtatása a jelenlegi bálványok helyett. Kezdve ezt a szülők "megdolgozásán", folytatva - immár a szükőkkel egyetértésben - a gyermekekkel, azok nevelőivel (ha nem szülők maguk is). Az eszközök? Humanitárius segítségnyújtási események összekötve érzelmi alapú, és az érzelmekre ható "felvilágosító", (bár jobb helyette a megvilágosító szót használni, aufklärizmus, mint középpolgári kategória kizárva, ez az akció a most megfélemlített, összezavart, ítéllőképességük javától megfosztott választó tömegeknek szól! ) kulturális akció, az Igehirdetéstől kezdve a dalokon, verseken át, a szituációs játékok igénybevételével a csendes elbeszélgetésért, a közönség problémáinak meghallgatásával, az okok közös feltáratásával, az új idolok megnevezéséig, az új célok és eszközök megfogalmazásáig. Körülbelül.

A másik alapvető eszköz: a kezdeményezőknek LE KELL MONDANI NYILVÁNOSAN ÉS LELKÜK MÉLYÉN IS A VEZETŐ SZEREP KISAJÁTÍTÁSÁRÓL!!!! Ezek a rendszerbuktató kezdeményezések már megindultak, a legígéretesebbek és legkorrektebbek ebben a V18-Hadházy kombó, az MKKP, a Demokratikus Oázis: elsődlegesen nekik kellene megtalálni a közös alapot és létrehozni tevőlegesen az együttműködést, bevonva ebbe az Evangéliumi Testvérközöséget, talán még a Krisna hitűeket, az Ambédkárosokat, a "történelmi egyházak" tisztességes, meg nme romlott erkölcsű épviselőit (vannak ilynek, tessék elhinni, becsszóra! Csak meg kell őket találni). Ez lehetne a szellemi vezető, az új ideológiai és módszertani irányító, csapat, és ebbe a mozgalomba kapcsolódhatna be minden civil és nem civil szervezet, amelyik elfogadja és követni hajlandó ezt a fajta vezetést. A legfontosabb alapelv: nem a kritikus hangvétel az elsődleges, nem a negatív állítások, hanem ellenkezőleg: példamutató, vonzó és főleg reális alternatív célok, utak eszközök meghirdetése, az új és nagyon hiteles és kikezdhetetlen képviselők felmutatása, pozitív, igaz és hihető állítások megfogalmazása. Első körben csak kis közösségi szinteken, ami egyre tágasabbra nyitható. Tekinthető ez akár egy intenzív polgárosítási tanfolyamnak is, egy biztos: elengedhetetlen, ha vértelen rendszervltást akarunk. A handabandázó hajlamúaknak feltenném azt a kérdést, amit eg y okos, humánus főkatona (van ilyen, sok!) tett fel: "A nagy hazafiak állandóan hangoztatják, hogy készek meghalni a Hazáért. Feltenném a kérdést nekik: ölni is készek érte?" Akik kötlet, börtönt, kivégzést követelnek, azoknak is feltenném a kérdéseimet: 1. mit könnyebb harcképtelenné tenni: a nyugodtan eszegető patkányt, vagy a falhoz szorított patkánysereget? 2. Aki kötelet követel, hajlandó lenne felakasztani egy élő embertársát, bármennyire megveti, utálja is? Aki sortüzet követel, hajlandó lenne beállni a kivégző csapatba, nézni a lelőttek haláltusáját? Aki a családjukat, gyerekeiket is bűntetné: képes lenne az akár félrenevelt gyerekeket is elválasztva, megfosztva apától-anyától, családtól, zárt intézménybe csukni? Nemtelen és irányíthatatlan boszzúvágynak kitenni? Nagy többségük valószínűleg nemmel kéne válaszoljon, ha őszinte akar lenni. Egy dolog biztos: ebben a társadalmat a mai tragikus helyzetéből kimozdítani kívánó mozgalomnak nem lehetnek ilyes jelszavai, és nem tartozhatnak bele az ezeket megátalkodottan képviselők sem. Lerontanák az egésznak a legfontosabb elemét: a hiteles humanitást.
Összefoglalóan:
1. Nem elegendő, sőt, az eddigi tapasztalatok alapján egyenesen káros a hitek, érzelmek figyelmen kívül hagyásával egyfajta "értelmiségi elefántcsont-torony szemlélettel.
2. A hitviták nem oldhatók fel gondolati alapon, mivel alapvetően érzelmi alapon állnak.
3. Az elsőbbségre, főségre törekvés megöli az egséges fellépés esélyeit
4. A radikálisokat ha nem lehet meggyőzni, nem szabad beengedni a mozgalomba, mert lerontják a hitelét.

Ennyit tennék hozzá, autodidakta társadalomtudományi gondolkodású öregasszonyként.

Heindl Péter 2018.09.15. 18:32:20

@borbélykati: Nagyon köszönöm a hozzászólást és elnézést kérek, hogy csak most tudok válaszolni!

"az Orbán-fidesz-kdnp hit valóban HIT .s nem logikus érvek alapján álló bizalom azok részéről, akik nme tagjai és nem is javadalmazottjai a NER-nek, de valami rejtélyes okból mgis a szavazói." - Fontos szerintem, hogy ebbe a vakhitbe azért nem szédült bele az ország nagyobbik fele. Legalábbis a választás listás eredményei és a közvéleménykutatások ezt mutatják.

"Ami tehát elvégzendő, az tiszta szándékok esetén a térítési munka: Valós, humánus, emberhez méltó idolok teremtése és ezek elfogadtatása a jelenlegi bálványok helyett." - Ezzel, és amit az eszközökről írsz, egyetértek. Csakhogy ez "mozgalmi munka" (nevezzük így), önmagában kevés. Hiszen a kormány egységes egész, az ellene fordulók meg sokfélék, nem ugyanazok után az idolok után vágynak. Ez nem is baj, szerintem jó, hogy sokfélék vagyunk. Csakhogy éppen ezzel a sokszínűséggel kalkulálva a 2011-es választási rendszer egy csapdahelyzetet teremtett az Orbán-t leváltani akarók számára. E csapda kicselezésének módjáról szól főként az írásom.

"...a rendszerbuktató kezdeményezések már megindultak, a legígéretesebbek és legkorrektebbek ebben a V18-Hadházy kombó, az MKKP, a Demokratikus Oázis: elsődlegesen nekik kellene megtalálni a közös alapot és létrehozni tevőlegesen az együttműködést" - A probléma az, hogy az említett szervezetek nem vállalták föl az írásomban említett, 2011 óta immár „technikai koalíció/kettős választás/50 napos program” néven is megjelent programot. A cél az, hogy ez a program ütőképes szervezet és szervezők kezébe kerüljön. Bárkit, aki ennek a programnak a menedzselésére vállalkozik – akár az általad említett közül is - a magam részéről szívesen látnék vezető szerepben, minél több személyt és szervezetet, annál jobb. Én magam nem törekszem vezető szerepre, de igyekszem megnyerni olyan személyeket, akik viszont képesek és hajlandók a koncepció megvalósítására jelentős időt és energiát fordítani. Erről írtam is a szövegben egyébként.

A bosszúállást elítélő sorokkal egyetértek, magam is viszolygok mindenfajta megtorlástól. Persze az okozott károk elhárítására, vagy legalább enyhítésére törekvés - a jóvátételre, kártérítésre kötelezés - már egy másik kérdés.