Heindl Péter blogja

Heindl Péter blogja

Mit kell majd tenni a kettős választás két fordulója között?

2016. július 10. - Heindl Péter

Mielőtt érdemi – bár korántsem szakmailag megalapozott – válaszra vállalkoztam a címbéli kérdésre,  még átnéztem, hogy a kettős választással korábban foglalkozó írásokban milyen gondolatok vannak erre vonatkozóan. Újra olvastam Ruzsa Ferenc “A köztársaság megmentése” című tanulmányát /http://akoztarsasagmegmentese.blog.hu/2012/02/02/a_koztarsasag_megmentese/, a DEMOSZ  “Választói mozgalmat a demokráciáért!” című felhívását /http://demosz.com/comment.php?comment.news.18 /, a KARD Egyesület “Nyilatkozat egy Választási Szövetség szükségességéről” című dokumentumát /http://kard1.hu/2016/02/19/nyilatkozat/ /, és a DEMOSZ első, 2015 szeptemberi határozatát a kettős választás koncepciójának elfogadásáról /http://heindlpeterblogja.blog.hu/2015/09/15/lepesrol_lepesre_hogyan_juthatunk_el_a_demokratikus_hatalomvaltasig / .

 Most azt a három forgatókönyvet kísérelem meg felvázolni, amihez a jogi megvalósítás szakmailag is elfogadható feltételeit még majd meg kell találni.

 

A kiinduló helyzet az, hogy az első választás után összeül a parlament, s ott a kettős választás megvalósítása érdekében szerveződött Választási Szövetség képviselői a kampány során tett ígéretükhöz ragaszkodva időben és tartalmilag is korlátozott mandátummal rendelkeznek. A választás eredményétől függően a továbblépés három irányban lehetséges:

 

A)    Megvan a kétharmados többség az aránytalan választási rendszernek „köszönhetően”.

-          A képviselők megválasztják az előre elhatározott ideiglenes, szakértői kormányt, amely ügyvezető jelleggel kormányoz.

-          A képviselők parlamenti vita után elfogadják az új választási törvényt.

-          A képviselők parlamenti vita után megváltoztatják a korábban hosszú időre kinevezett állami főtisztviselők kinevezési időtartamát és túlzott jogkörét, amelyekkel az új kormányzat és parlament működését meg tudnák bénítani.

-          A képviselők elfogadják az új párt- és kampányfinanszírozásra vonatkozó szabályozást, amely nyugati mintára teljesen átlátható, anonim forrásokat nem engedélyező párt- és kampányfinanszírozást teremt meg. A szabályozás részét képezi egyebek mellett az is, hogy az Állami Számvevőszék a továbbiakban nemcsak a pártok bemutatott számláit ellenőrzi, hanem jogosult feltárni minden olyan illegális párt és kampányfinanszírozási formát, amely a pártok hivatalos számláin kívül, közvetlenül finanszírozzák egy párt működését, tevékenységét, kampányát, kampányanyagait.

-          A képviselők elfogadják mindazokat a sarkalatos (alkotmányos) törvényi változásokat, amelyekről a Választási Szövetség tagjai az eddig ismertetett törvényhozói aktusokhoz  hasonlóan még jóval választásokat megelőzően, nyilvános társadalmi vita eredményeként megállapodtak, s amely megállapodás tartalmát a választási kampány során a Szövetség valamennyi tagja, mint közös programot népszerűsített.

-          E törvények elfogadása után (esetleg még azoknak egy már megváltoztatott – 2010 előtti rendszerű – népszavazási törvény alapján történt megerősítését követően) a parlament feloszlik és az új, teljesen arányos és parlamenti bejutási küszöböt sem tartalmazó választási törvény alapján új választásra kerül sor. Az ezen a második választáson mandátumot szerző képviselők több, mint 50 %-át maga mögött tudó parlamenti többség (ami az arányos választási törvény miatt ténylegesen a leadott szavazatok több mint 50%-át birtokló többséget jelent) alakíthat minden bizonnyal négy évre koalíciós kormányt.

 

B)    A győztesek nem szereznek kétharmados többséget.

-          Ez esetben a győztesek hasonlóan az I. és a II. világháború utáni első parlamenti választásokra vonatkozó jogszabályokhoz, diszkontinuus módon, nem a korábbi jogrend eljárási szabályai alapján, hanem „sui generis” alkotnak arányos választási rendszert bevezető törvényt, feles többséggel. Ez esetben viszont a sarkalatos (kétharmados) jogszabály (vagy jogszabályok) népszavazással történő megerősítése mellőzhetetlen követelmény. A népszavazással megerősített szabályozás közvetlenül a népszuverenitás elve alapján rendelkezik demokratikus  legitimációval. A diszkontinuus alkotmányozást egyfelől az legitimálja, hogy a tervezett alkotmányos változásokat a Választási Szövetség előre a nép elé tárta, és a választók ennek tudatában támogatták a szövetséget, majd a változásokat (e változások minimuma az arányos választási rendszert bevezető jogszabály) a Szövetség népszavazással hagyja jóvá. A demokratikus legitimáció másik forrása az a tény, hogy a 2010-ben alakult parlamentben a választáson győztes politikai erő oly módon alakította át nemcsak a választás szabályait, de az egész alkotmányos rendet, hogy ahhoz előzetesen a választóktól semmiféle felhatalmazást nem kért, rendszer-átalakító szándéka a választási programjában nem szerepelt, sőt azt a választók elől kifejezetten eltitkolta. Azaz győztesként úgy változtatta meg a játékszabályokat, hogy arról a többi „játékost” – magukat a választópolgárokat és az ő képviseletükre igényt tartó pártokat, mint versenytársakat – a választás előtt nem tájékoztatta, és a választások után sem kérte – pl. népszavazással, vagy a többi parlamenti párttal – azaz a „versenytársakkal” közös konszenzuális döntéssel – hozzájárulásukat a változtatáshoz. Erre hivatkozva állítható, hogy a diszkontinuus alkotmányozás erősebb demokratikus legitimációval bír, mint a 2011-es alkotmányozás. Egy korábbi, demokratikus legitimációval nem bíró, jogkorlátozó törvénykezés nem szabhat gátat a népszuverenitás későbbi érvényesülésének!    

-          Fontos, tisztázandó kérdés: Hogyan érhető el, hogy a választásokon vereséget szenvedett kormányzat tisztviselői ne tudják meghiúsítani a diszkontinuus törvénykezést? Ez kétségtelenül egy „forradalmi helyzet”, amelyben a változás sikere attól függ, hogy az új hatalom mennyire képes biztosítani a választáson megszerzett hatalmát, mennyire képes szilárd bázist teremteni magának ahhoz, hogy a hatalmát gyakorolja. Ezzel kapcsolatban pl. a következő megoldást tudom elképzelni:

o        Az új parlament csak „parlamenti határozatokba” foglalja a sarkalatos törvényeket érintő döntéseit.

o       Ezt követően a régi (2011 előtti) népszavazási szabályok alapján szervez ezek megerősítésére népszavazást. Ennek ugyan a jelenlegi – az érvényességi kritérium teljesülését a Fidesz „illiberális” alkotmányozási politikájának következtében szinte lehetetlenné tévő – népszavazási szabályozás alapján nincs kötelező ereje, a hatályos jog alapján mindössze egy politikai akciónak  minősíthető.

o       Ha a népszavazás legalább a régi, 2011 előtti szabályok alapján érvényes lesz, és meggyőző többséggel szentesíti a sarkalatos törvények megváltoztatása tárgyában hozott parlamenti „határozatokat”, akkor a parlament ünnepélyes aktussal törvényerőre emeli azokat. Ezt megteszi akkor is, ha ezeket a törvnyeket a fideszes köztársasági elnök kész kihirdetni és akkor is, ha nem.

o        Ezt követően a parlament haladéktalanul kéri a nemzetközi intézményektől az új, „sarkalatos” törvény(ek) elismerését. Arra hivatkozik, hogy a szabályozással egy korábban önkényesen, a nép felhatalmazása nélkül hozott jogkorlátozó törvényeket írt fölül, amihez a népszuverenitás elve alapján a népnek joga van, és a választópolgárok a népszavazással gyakorolták is ezt a jogukat.

o       A nemzetközi szervezetek (az Európai Unió parlamentje? a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága? az EBESZ?) elismerése esetén a kormány a köztisztviselőktől hűségnyilatkozatot kér az új, a réginél demokratikusabb „sarkalatos” jogszabályok betartásának és betartatásának vállalásáról, majd kiírja az új, arányos rendszerben megtartott választást.

 

C)    A kettős választás érdekében szervezett Választói Szövetség elveszti a jelenlegi aránytalan rendszerben tartott választást, képviselői nem szereznek a parlamentben többséget, és a parlamentbe került más erőkkel összefogva sincs esélyük programjuk megvalósítására.

-          Ez esetben a választáson csak a második választásig szóló kötött mandátummal indult, és körzetükben nyertes képviselők (a 2014-es választás tapasztalataiból kiindulva minden bizonnyal csak néhány ilyen képvisel lesz egy vesztes választás esetén) lemondanak a mandátumukról és a helyükre új, időközi választást írnak ki.

-          A listán bejutott „kötött mandátumú” konszenzussal jelölt képviselők lemondanak a mandátumukról, és helyettük a lista „alsó felén” lévő pártképviselők jutnak mandátumhoz. Ők a Választói Szövetséget támogató, és ezért önálló listát nem állító pártoknak a listára  a „vereség esetére” felvett jelöltjei. E jelöltek mandátumot pedig a még a szövetségkötés idején mért közvéleménykutatások átlageredményei alapján kapnak. Az így mandátumot kapó képviselők újabb négy évig a hatalom demokratikus parlamenti ellenzékeként politizálnak.

 

* * *

 

Mint az elején említettem, a két választás között elvileg lehetséges háromféle helyzet megoldására általam felvázolható jogtechnikai megoldás távolról sem szakértői alapossággal végiggondolt koncepció. Ahhoz, hogy ilyen koncepciót lehessen megfogalmazni, a választói mozgalom aktivistáinak érdemes mielőbb szakmájukban elismert alkotmányjogászokat és választási szakértőket bevonniuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://heindlpeterblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr348878872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása